Nem találod?

Voltak idők… és vannak a mostaniak… nem őrzöl már régi telefonszámokat.
A mobilodon régen szóltak az egykor kedves csengőhangok…
Egy ideje nem nyitsz már ki bizonyos fiókokat… nem olvasol újra könyveket.
Nem lapozol régi papírokat… nem nézegetsz levelet és képeslapokat.
Porba fulladtak az egykor kedves cd lemezek és a valaha imádott dvd−kről nem tudod hol lehetnek.
Tönkrement a polcon a winchester, és elfeledted a titkosított mappák jelszavát. Már nem ismeri fel a régi sd kártyát a laptopod és nem tudsz fejből irányítószámokat.
Nincsenek már kint a régi fényképek … mostanában nem mosolyogtál és mondd, mikor járt nálad jó barát…?
Azért te vagy még az…
…talán.

Az utca másik oldalán - feketében...

Mindenkinek egy kiáltás az élete.
Azt hiszem, az öreglányé sokáig fog visszhangzani...
Bandika néni elmondta párszor, hogy bulis lesz temetése napja. Mi a fenét lehet erre mondani? - Ráhagytuk.
Amikor elérkezett a nap, kiderült, igaza lett.
31-én temették.
Decemberben... ennél ugyebár, vajmi kevés bulisabb nap van... Nem gondoltam volna, hogy ez előfordulhat, de végtére is, ez a világ a pénzről szól... és Bandika néni különb dolgot is elrendezett már. Úgyértem életében, persze...
... ráadásul a röhögés - igaz diszkréten - már a temetőben rázta a népet. Illetve figyelmes szemlélő észrevehette, hogy csak azokat, akik az utcában laknak vagy laktak.
Kétszer Kovács, révész Gyuri, ninja Zoli, sima Tomi, szobrász Lajos, elnök Aranka - és a többiek, mind.
Viszont, hogy megérthessük, ahhoz ezt a történetet máshol kell kezdeni. Messze, viszonylag messze az időben. Már ha egyáltalán olykor ki lehet bogozni, hol is kezdődött egy történet. Mert az távolról sem olyan egyszerű, mint képzeled... Például kezdhetném ott, hogy miért írtam kisbetűvel a nevüket? Mert nem a nevük. Csak úgy hívjuk őket... naja, főleg a hátuk mögött...
A gyerekek mondogatták (egy film után szabadon)  az alapos magyarázatokra - értsd kivesézés -vagy a pletykaszagú dolgokra - értsd unatkozok, beszélgessünk -, hogy: "mindent öcsémről".
Ám tetszik vagy vagy sem, az időben el kell ugrani, és a házszámokat sem árt végigvenni... és nem is csak az embereket. Mert az utcához például hozzátartozik Tuntulla is. Ott áll révész Gyuri háza előtt. Illetve az ott Tuntulla II.

De Bandika nénivel kezdtem.
Fogalmam sincs mikor született. Ami azt illeti, másnak se nagyon. Foglalkozására nézve Bandika néni "főállású étekkészítő és hivatásos virágvigyázó" kategóriába pozicionálta magát. Ezen csak addig röhögsz, amíg eszedbe nem jut(tatom), hogy a nejed által huszonezerért vett szobazöldséget pusztulva találtátok, nyaralásból hazaérkezvén... Enni meg mindenkinek kell.
Bandika néni onnan kapta a nevét, hogy minden gyereket Bandika-nak szólított. Válogatás nélkül. A többségünk pedig süket öregasszonynak tartotta. Emlékszem, kétszer Kovács felesége hogyan magyarázta - jó hangosan - Bandika néninek, az utca közepén, hogy a lánya nem Bandika, nem is lehet, mert lány, hanem Gréta a neve. Kárbaveszett fáradtság... Le is szoktak a próbálkozásról.
... így Bandika néni lett a neve. Évtizedekre.
A mai napig.
Mert a temetésen egy nemrég az utcába költözött (fiatalabb) fickó kissé hangosabban mondta oda a nejének: kár hogy nem ismerték jobban, poénos lehetett az öreglány, nem semmi ez a dec31-es temetés, meg az is jópofa, hogy minden gyereket bandita-nak hívott...
... süket öregasszony, mi?
Nagyjából ennyi kellett azoknak az utcában lakóknak, akik hallótávolságon belül álltak. Ezen - függetlenül attól vagy éppen azért hogy hol vagyunk -, csak röhögni lehetett.
Egyébként nem csak poénos, hanem kedves asszonyka is volt. Dokumentálhatóan az volt annak idején a közvetlenül hozzám intézett első mondata: "Magát meg fogják lincselni." - és ki gondolta volna, hogy gyakorlatilag e szavai vezetik be az I. némberháborút?
Persze akkor még sem őt, sem az utcát nem ismertem.
Aranyló völgynek hívtam a környéket... Most meg Mos Eisley-nak. A megismerésről, úgy gondolom, ez mindent elmond. És persze ott a költözési együttható... a maga beszédes módján...
Változnak az idők...

az utca másik oldalán - kezdődik

– Oké! Oké! … értem.

…láttál eleget? Tanultál? Okultál és megjegyeztél dolgokat? Kerülted a hibákat? Hogy nem szoktál veszekedni? Sose balhézol?

— Jól van, stop! Én mind elhiszem, miért is ne tenném? De… ez a tanultam-gyűjtöttem-megjegyeztem-satöbbi… nekem nagyon ismerős.

Olyan ez, mint a könyvespolc. Rakod rá az észt és okosságot. Aztán, ha évek múlva kutatsz a polcon, akkor egy-két könyvnél dünnyögsz: ez mi a fenét keres itt? Felesleg, hordalék, kolonc…

És figyelted mi történik a könyvespolccal? – egy idő után a rárakott könyvek mit tesznek vele? Elhajlítják. A súly alatt egész egyszerűen elhajlik. Mindegyik. Nincs kivétel. Még a legerősebb polc is, csak esetleg nem látja a szemed. Az még rosszabb, mert alattomos a hajlás…

Mondhatnám idomul – a könyvek (súly) függvényében.

... az embertől is elég sokat elvárnak, nem? Egy csomó koloncot akaszt rá a társadalom, egyéb butaságokról nem is szólva...

…  Szerintem nem jó görbe polcnak lenni… szerinted?

... De fotelformájúnak se sokkal jobb.

A világot nézheted, ahonnét csak akarod. Mondjuk ülve, fotelból.

A te fotelod, millió részletből áll össze. Olyan apróságokból, hogy mézzel iszod-e a teát, és melyik oldalon gyalogolsz az utcán. Hogy van-e hangos véleményed vagy egy megalkuvó alak vagy. Hogy tepertővel vagy cukorral szereted a túrós tésztát – és számlálhatatlan sok részletből még. Olyan sok az összetevője, ennek a te fotelodnak, hogy az idők folyamán elvesztél benne...

Emlékszel mit mondott Keating (Dead Poets Society)? Hogy a dolgokat más nézőpontból is szemügyre kell venni. Vajon képes vagy még rá?

Te is tudod, hogy az évek számának emelkedésével egyenes arányban nő az az idő, amit az ember előre tervez. És piszokul kiakad, ha kis tervei nem jönnek össze… Na meg a sóhajtozás – szoktál olyat mondani, hogy „régi szép idők”? És tudod, hogy miről beszélsz? Tuti, hogy nem a negyven wattos közvilágítást, a három nap szavatosságú sört vagy a hűtőgép nélküli világot siratod. Dehogy. A tükörrel van bajod, meg hogy nem feszes már a hátsód és a régi ismerősöket sírod vissza. Ostoba vagy. Azok a csinos lányok vagy nyalka fiúk nincsenek már… Ha újra látnád őket oly sok év után, valószínűleg megijednél – az idő elbánt velük.

A fotel(od)ban nem lehetsz boldog. Besüppedve az ember csak morog. Ahhoz onnan ki kell kecmeregni. Ami a boldogság szót illeti, nem ártana, ha ezt jól értenéd. Nem arra gondolok, hogy…

— A szavak szenzitívek. A helyükre, környezetükre, hangsúlyokra és persze annak az észbeli képességeire is, aki éppen olvassa (írja), hallgatja (mondja) őket. Ezért néha nem is azt jelentik, amit, és olykor, nincsenek is ott... Szóval próbáld érteni a lehetőségeiden belül.

 Most akarok segíteni:

 Ezt a fenti boldog szót értsd: „a lehetőségekhez mérve elégedett”-nek. És kérlek, ne cseréld a ’mérve’ szót ’mérten’-re. – Hogy miért ne? Mert az emberpalánta sem úgy kezdődik, hogy a gyerek a veteményesben játszik... És ha már itt tartunk, általában figyelj, ha beszélnek - a „páratlan” nem feltétlenül csodálatost jelent, még ha ez zene lenne is füleidnek… éppúgy jelentheti azt, hogy valami egyedül van.

Ha kikecmeregtél a fotelból, az nagyon jó, de ne ragadj le és főleg ne bámulj ki üveges szemekkel az ablakokon. (Ezt már megbeszéltük.) Menj ki a házból, és menj ki a kapun. Ahol most vagy, azt utcának hívják. Két oldala van, akkor is, ha a település szélső utcájában laksz. Ez esetben a másik oldal: szántó vagy legelő vagy senki földje – ahogy tetszik.

Egyébként napos – árnyékos – járdás – földes – páros – páratlan vagy ha a magad helyzetéhez viszonyítod: odaát – szemben – átellenben – túloldalt – vége — eleje.

Amit jól a fejedbe kell vésni az végső soron nagyon egyszerű: csak az egyik oldalon lehetsz (/lakhatsz/élhetsz/ítélhetsz) egy időben.

A zajra majd visszatérünk, ez csak a forgalom zaja. Ha akarod, nevezd háttérzajnak. Utca nincsen e nélkül. 

Ahogy utca nem létezhet figyelő szemek nélkül sem. Erre is visszatérünk.

És persze egyik lakó ezt kedveli, a másik amazt ... hát persze: titkos társaságok...

És a kontraszt... az utca első háza a templom, az utolsó meg a kupolda...

Nos igen. Sajnálatos módon kitérők nélkül nem ússzuk meg. A csigaháztörés már csak ilyen – óvatosan kell csinálni, mert a puhatestűek sérülékenyek…

Ami az arcokat illeti – amik nagyok -, erre a pénzverés szabálya irányadó: amíg van rá fedezet, miért ne?…

És mielőtt elfeledem, ha valaki a páratlan – földes – árnyékos oldalon lakik, egy zug (pár házat tartalmazó zsákutcácska) utolsó házában – attól ő még nem az ördög. Ha rá akarják fogni, persze eljátszhatja, ha van humorérzéke. A páros-páratlan, napos-árnyékos satöbbi szavak sorrendje nem értékrend, hanem – mondjuk most azt: - a nyelv zenéje miatt alakult így. Ha értékrendként bánsz - most épp - e szavak sorrendjével az nem fog dicsőségedre válni. Ahogy a ezidáig sem vált…

... mert az utcában a páros a jobb oldal, de ha a páratlanon laksz, akkor az lesz neked a „jobb” oldal... 

gázlámpa

Vannak napok.
Vannak hullámvölgyek.
Van, hogy unod már, amit látsz.
Van, hogy szinte megfojt a szürkeség.
Van, ritkán, hogy mosolyogsz.
Van, hogy elég a taposómalom.
Van, gyakran, mikor mindenből elég.

Tudod, vannak emberek, akik a napodat képesek jóvá változtatni.
Akik, ha melletted állnak, arra az időre másképp látod a világot...Haverok, barátok, akik elcibálnak, elrángatnak valahová; mutatnak érdekes dolgot, szép helyet.
És ismeretlenek, akik a parkban, az aranyló falevelek által belepett padról csak úgy képesek megszólítani: Jöjjön, van még hely! - És ha odaülsz, eszükben sincs tovább fecsegni.
Ők, akik lehetővé teszik, hogy egy pillanatra megállj, fékezz és töltődj újra, hogy láss valami szépet, hogy rázz ki a fejedből mindent, és gyűjts új lendületet.


Fogalmad sincs mennyivel tartozol nekik... Észre sem vetted, mikor aranyat csöppentettek a napodba... - Látod? mint gázlámpa: fel se tűnik, világítson, az a dolga.
Igen, éjszaka.
És nappal...?

calibre - ebook - OCR - XIII.( - az Abbyy FineReader)

 OCR - Optical Character Recognition
 - optikai karakter-felismerő programok. Van belőlük jónéhány: Readiris, TypeReader, Tesseract, glmageReader, Puma.net, OnlineOCR.net, OCR Terminal, OCRonline.com, Acrobat X pro, Finereader, FreeOCR, Cuneiform OpenOCR, SimpleOCR, OneNote, Omnipage, Google Docs.

Egy beszkennelt vagy egyéb képalapú dokumentum szerkeszthetővé (változtathatóvá) tételéhez szükség van egy OCR programra. Az áruk negyedmilliótól az ingyenesig változik. Hogy melyik jobb? - nem tudom, például  az Acrobat X pro - úgy 210 ezer forintért - kiváló program, de a magyar nyelvhez nem való. Angolban penge, de a mi nyelvünkben viszonylag sokat téved.  Én az abbyy mellé pártoltam annak idején és ott ki is tartok. Nincs értelme cserélgetni. Főbb vonalakban amúgy is stimmelnek.

Az Abbyy - és még némelyik - komplex program. Sokat tudnak és kellően bonyolultak. És ha majd átlátod a működését akkor megérted, hogy bizonyos beállításokat előre meg kell adni és/vagy el kell dönteni. Menetközben ezek egy részét nem változtathatod. Ha FF színekben vagy, a félig beszkennelt könyv közepén fújhatod a color képet - ha már nem lapoztad át, ugye. De ha nagyjából ismered az abbyy-t, akkor tudod, hogy azért nincs veszve a színes kép sem... ilyen és hasonló dolgokhoz tisztában kell lenni azzal, mit tud és mire való az Abbyy FineReader. Amit már véss a fejedbe: az Abbyy-val külön kell mentetni a kimenetet (amit te eredménynek gondolsz) és a munkafolyamatot! És azt se feledd, hogy az Abbyy tanítása ott végződik, amint új karakterkészletre váltottál!
 És van még itt egyéb vonzat is. Ha mondjuk pdf-be akarod majd az eredményt, akkor rögtön fél tucat pdf-variáció közül kell választanod. Hogy jól dönts, ahhoz tudnod kell, melyik változat mit takar. De a Word-kimenetnél is döntened kell doc, docx, rtf, odt, txt között - itt pedig muszáj, hogy a Wordről legyen fogalmad. Azt sem árt tudni, hogy a SharePoint hálózati cserélő és otthonra nem való, értelme sincsen. És persze az is üdvös lenne, ha nem rögtön a "csináljunk ebookot fényképezőgéppel" témával kezdenél, azért pedig hálás lennék, ha a reguláris nyelvet egész addig hanyagolnád, míg eleget olvasol utána - nem az én emailjeimben -, hogy megértsd.
Ha jogtisztán van abbyy-d, akkor van hozzá kézikönyved. Ha csak úgy van, akkor van egy rohadt jó és baromira bonyolult(-nak látszó) programod, amivel semmire sem mégy. Az abbyy használatára nem tudlak emaileken keresztül megtanítani, nem megy. Ezért arra gondoltam - egy kissé ráunva az ezirányú levelezésre -, hogy olvashatóvá teszek itt száz-egynéhány oldalt, ami segítségedre lehet.
Ha csak úgy van Abbyy szoftvered, akkor elképzelhető, hogy nem minden porcikája működik. És tanácsos, hogy ezesetben pár funkcióját ne is használd. Az Abbyy ára egyébként úgy nagyjából 40 ezer forint körül jár. Az abbyy-ból kistesó/nagytesó és pdf transzformer is van.

Jó olvasgatást. Remélem hasznodra válik. Kérlek, ha a idézel tiszteld meg a szerzőt (aki nem én vagyok). Az Abbyy FineReader 11 kézikönyvének olvasásához kattints a képre.



Olvass kedvedre, többször, de nyomatékosan kérlek, ne akard letölteni a fájlt. Ha esetleg nem beszélsz jól magyarul, és olvasni egyéb nyelven szeretnéd, írj, talán lesz megoldás.

Az utca másik oldalán - aranykor

(...)
Mert nem hinném, hogy a gravi vécét vagy az utcán pislákoló, pléhlemez alatti 40 wattos izzót sírja vissza bárki. És konkrétan nem az utcában nyújtózkodó, porba burkolódzó földutat, hanem azokat az időket, amikor még ott ugrándozhatott.
(...)
Nyughatatlanná tesz és életöröm száll meg. Azok a pillanatok azok, amiket homályosan "aranykornak", "régi szép időknek", "az én időmnek" satöbbi nevezel. Lényegtelen, mert vannak dolgok, amiket ha akkor és ott nem tettél meg, már nem is fogsz. Nem lehet.
(...)
És nem. Nem simul ki az arcod.És nem, nem lesz feszes a feneked. Persze álmodozni, sóhajtozni azt lehet. De olyan dolgok után kapkodni, amelyek igen messze vannak az ujjaidtól - ostobaság.
(...)
(...)
A zene és a szavak együtt képesek olykor túltölteni egy - adott - pillanatot. Ha engedsz a vonzásuknak, akkor hihető lesz, hogy nem nyomorultul fogsz elpusztulni, és vannak dolgok, amiért élni is jó. Akár még Mos Eisley-ban is (...)
(...)
Ott-ott, ott, annál a nagy fánál kanyarodj be. Megérkeztünk. Ez az az utca...

Go forth! (Indulj hát!)
Tom Waits hangja tolmácsolja Charles Bukowski versét, és közben Julianna Barwick dala tesz nyughatatlanná.




Charlie's last letter. (Charlie utolsó levele)
Czető Roland olvassa el neked Charlie utolsó levelét, hangja mögött Michael Brook zenéje bujkál.

calibre – ebook – OCR - XII

Technorati-címkék: OCR,Word,Calibre,ebook,ekönyv,pdf,rtf,kindle

  Ha már a Word rejtelmeibe merültél, akkor valamit még – persze mindent -, érdemes megnézni és megpróbálni.
  A nyomtatásban megjelent könyvet hűen leutánozni egy könyvolvasóra nagyon nyögvenyelős dolog, habár természetesen nem lehetetlen. Nem is nagyon szoktam rá kényszert érezni. Arra viszont, hogy nagy léptékben, valami rendszert vigyek az ebook könyvek kinézetébe már tettem kísérletet. Ráadásként a nyomtatott könyvekben több olyan apróság is van, amit nem tartok feleslegesnek, viszont bosszantó vele pepecselni. Ezért aztán megsasoltam a Word Tervező mód paneljét.

  Alább adok képet is róla, de előtte pár szót. A nyomtatott könyvekben van némi egyezés, az első oldalakon. Nagyjából az első fejezetig. Mivel a könyv fő része (törzsszöveg) pont elég melót ad, azért ezeknek az első oldalaknak a minél hamarabbi letudását céloztam meg úgy, hogy ne kelljen állandóan megnézni az előző ebook fájlt, abban hogyan is csináltam: mi hol van, mekkora betűvel satöbbi.

A könyv címe, szerző, eredeti kiadás, nyomta, kiadó, évszám, ISBN copyright – ezek nagyjából kellenek. Vagy épp ajánlás, mottó, de akár a borító az első oldalon. (Amíg eszemben van figyelmeztetlek, hogy az első, az egész oldalt beborító kép alatt nem maradhat enter! A vezérlőt – de ha csak a képet illeszted be simán akkor azt-, az első sor első karaktere helyére kell illeszteni vagy bevágni, és utána a képeszközzel kell a helyére állítani. Az, hogy a szöveg futása a kép előtt vagy mögött van jelen esetben mindegy, az egész oldalas kép esetén nem maradhat ott bekezdés (enter; ¶)

A sablon készítésnek következőképpen tanácsos nekilátni – hogy a működésüket megértsd, esetleg belenézhetsz a Word kész sablonjaiba kezdésnek.

  Egy közönséges dokumentumot készítünk. Beállítjuk az oldalméretet (oldalméretek) és a margót (margók). Mivel épp azon ügyködünk, hogy a leendő ebookjainknak sablont készítsünk, ezt a célnak megfelelően kell belőni. Akár azt is megteheted, hogy a könyvolvasódat – illetve annak kijelzőjét egyszerűen leméred. A lap választásnál, az egyéni méreteknél tudod bármilyenre állítani az oldal méretét.

  Azután egyszerűen írd be azokat a dolgokat, amelyek tartalmilag és/vagy elhelyezkedésileg állandóak lesznek. A könyv címe mindig kell, (egyelőre nem fontos, hogy középre rendezve, nagyobb betűkkel). A szerző is kell. Előtte, utána? – ahogy tetszik. Vannak szinte teljesen egyforma sorok, például: „A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:”; „Hungarian translation © 1998, Kardhal Kft.”; „Copyright © 2001, Könyvmolyképző” noha némelyikbe majd bizonyos részeket: kiadó neve, évszámok változtatni kell. És válaszd el az oldalakat, kézi oldaltöréssel.

Tehát valami ilyesmit csinálj – természetesen tetszésed szerint:

A bekarikázott enter (bekezdés) jelek nem kellenek, én most csak ott feledtem őket. Ezután nekiállhatsz formázni a lapokat. Ha már van kész stílusod, akkor nagyon gyorsan haladhatsz, ha nem, akkor kézzel rakd helyükre a dolgokat:

  Ezután lépj a tervező módba. A tervező módban vezérlőket helyezhetsz a dokumentumba. Bárhová, de nekünk most a hely lényeges, azért tettük ezt rendbe. A beírt szavak helyére úgy tudsz vezérlő elemet rakni, hogy kijelölöd a szót/mondatot és utána kattintasz a vezérlő ikonra. Ez esetben a vezérlő a kijelölt kifejezést beemeli tartalomnak. (Ez nem igazi tartalom. Csak útmutatás a sablon használatakor. Mint ahogyan a vezérlőelemek szövegdobozai sem a Word igazi dobozainak számítanak.) Ha az ISBN mellé helyezel vezérlőt, akkor a következő eredményt kapod:

Ha belekattintasz a „szöveg beírásához kattintson ide” feliratba, akkor oda bármi egyebet írhatsz, instrukciót, emlékeztetőt. Jegyezd meg, hogy bármi van a vezérlőben, akár az eredeti „kattintson ide”, vagy általad odaírt dolog, ha azt majd a sablon használatakor nem törlöd, az benne marad a dokumentumban – vagy ha így jobban érted: „nyomtatásra” kerül. Amikor a sablonnal dolgozol a későbbiekben, akkor a vezérlők tartalmát felül kell írni, törölni kell, vagy az egész felesleges vezérlőt törölni kell.

A képek/logók helyét is előre kijelölheted. A méretét és a helyét. Képet ide ne rakj. Képvezérlőt, csak üres sorba – nem lehet benne semmilyen karakter – tehetsz. Később, a sablon használatakor az igazi dokumentumban, a kép helyét jelző kék négyszögre kattintva, rögtön indul a kép keresése beszúráshoz párbeszéd panel.

  Ha készen vagy, akkor a mentés másképp opcióval, a dokumentumot sablonként kell menteni – a fájl nevét gondosan add meg. Ennek teljesen más kiterjesztése lesz, mint egy Word dokumentumnak. A sablont alapesetben odamenti a Word, ahová a normál dokumentumokat. Rá lehet venni, hogy a sablonok közé mentse. Illetve, kézzel is megoldható, hogy az Office AppData rendszermappa megfelelő (!) helyére bemásold. Ezzel nagyon vigyázz. Harmadikként pedig úgyis elérhető a sablon, hogy egyszerűen azt indítod. A sablon használatakor a Word rögtön egy új dokumentumra vált. (Ezt te nem veszed észre.) Ott bármit is mókolsz, az a sablont már régen nem érinti. Ha a munka/változtatások eredményét mented, Word dokumentumban mentődik le.

  Ez így lehet nagyon tömény, ezért találsz itt egy kis videót. Az meg lehet, hogy kissé kapkodva készült, de a kettőből majd csak megérted. A videónál vedd figyelembe, hogy nem lehetett végtelen hosszú, ezért én már félig kész dokumentumot/sablont használtam, illetve a videó vágása miatt nem mindig ugyanazt a dokut látod.

I.	IX.	X.	XI.	XIII.	e.I.

calibre - ebook - OCR - X. - (gyorsabb javítás)

A könyv-fájl javítgatása nem valami lélekmelengető feladat. Azonban van rá mód, hogy bizonyos dolgokat gyorsabban vagy épp automatizálva végrehajtsunk – de változatlanul érvényes, hogy meló nélkül nem ússzuk azért meg. És természetesen azt se feledd, hogy ezeknél a megoldásoknál alkalmasint másnak lehet jobb ötlete, módszere is.
Igaz, hogy az abbyy –t (ABBYY FineReader) is lehet tanítani, de ha figyelmesen megnézed a leírását, ott eleve utalnak rá, hogy a saját minta csak az épp aktuális betűtípus (satöbbi) esetén működik. Márpedig – a sorozatokat esetleg leszámítva – vajmi kevés az esélye annak, hogy a következő könyv olyan legyen, mint az előző. Ezért én ezzel nem is kísérleteztem.
Viszont  ami minden könyvben közös, az az, hogy előbb-utóbb a Word-ben végzi, meglehet szkennelés után rögvest.


Valahogy olyan módon, mint fentebb láthatod. Az abbyy A/4-ben dolgozik, az elrendezés tartására van utasítva (de a szerkeszthető másolat vagy formázott szöveg olykor jobban megteszi) . A Word alapból szintén A/4-ben végzi a dolgát. Ez egyelőre jó is így. Nem kell és nem is szabad az oldalméretezésre vetődni, egyrészt mert égetőbb problémák is vannak, másrészt, ha az oldalméret változtatásával szórakozol előbb, azzal csak plusz hibákat generálsz - az esély nagy rá.
Az abbyy-t ráveheted arra is, hogy ne tartsa az elrendezést. Akkor olyan rtf formájú dokumentum-féleséget hoz létre, aminek a formába rázása –szerintem -, macerásabb. Ráadásul, ha véletlenül keresni kell a könyvben hibajavításhoz, sokkal gyorsabb, ha látod az eredeti tördelést.  Az eredeti oldalszámozást szinte mindig száműzöm. Teljesen feleslegesnek tartom. A könyvolvasók számtalan lehetőséget kínálnak, hogy megjegyezz, vagy megkeress valamit.
Mielőtt a Word-ben melózni kezdenél, pár dolgot el kell tüntetni.(És az sem árt, ha a betűtípusokat ellenőrzöd, képes-e a helyes megjelenítésre.) A könyvek elején van pár oldal, ahol mindenféle információk vannak: kiadásokról, fordításról, nyomda-technikai megjegyzések, isbn szám, esetleg van ajánlás – idézőjeles -, a könyv címe finom kalligrafikus kivitelben satöbbi. Ezeket a dolgokat vágd ki onnan és tedd félre valahová. Azért, mert a következőkben végrehajtandó ügyeskedéseinket zavarja. Ez igaz a dokumentumban lévő képekre is. Amíg a fájl nincs kipofozva, nem kívánatosak benne a képek. Természetesen ez csak az én meglátásom.
Ne feledd: ha valami nem sikerül, akkor a Word-ben nem össze-vissza kattogtatással, hanem az utolsó parancs(ok) visszavonásával a legcélszerűbb rendet tenni.
Nézzük meg közelebbről a dokumentumot.


Az első fő probléma, hogy minden oldal szakasztöréssel végződik. Ez nagyon nem jó. Első lépésként orvosoljuk ezt. Azért kezdjük ezzel, mert a dokumentum egész képére (stílusára, tördelésére) ráhatása van.
Nyisd meg a Word „csere” paneljét. A felső sorba kerüljön „felnyil b” (^b), az alsóba „felnyil p” (^p). Légy körültekintő! Semmi egyéb nem kerülhet a sorokba, az elején és végén véletlenül se maradjon szóköz (amit nem is látsz ráadásul) vagy bármi! Tehát ezt kell látnod:


A nyilakat megtalálod a billentyűzeten, de a csere panel speciális menüjében is rátalálsz. Azt magától értetődőnek vettem, hogy elsőre csak pár oldal szöveget tégy magad elé a Wordben, gyakorolni, próbálgatni tökéletes.
Ha „az összes cseréje” gombra kattintasz, a Word végigsöpör a dokumentumon és végrehajtja a megszabottakat. Vagy ha a „következő” gombra kattintasz, akkor rááll a következő találatra, és ezt kiemelve meg is mutatja. Ha a „cserére” kattintasz, akkor végrehajtja. És így tovább.


Azután a fentihez hasonlóra vált a kinézet. Egy fokkal egységesebb a dolog.
Most, vagy a végén, törődjünk kicsit az elválasztásokkal. A csere panelbe írd:
Felülre ^p- alulra pedig semmit. (A „semmi” nem szóköz, hanem teljesen üres sor.)
Felülre - alulra semmi és a szó eleje/végi egyezést jelöld be.
Ezeket egyesével kell végignézni. Különben minden gondolatjelet eltüntet. Ráadásként azt is figyelni kell például, hogy a „visz-sza” szóból, ne „viszsza”, hanem „vissza” legyen. Az automatikus helyesírás javítás egy könyv fájl esetén nem biztos, hogy bölcs választás.

Most végezzük ki  a gondolatjelekből született felsorolásokat.

A fenti képen láthatod, mire gondoltam. Ha a kurzorral a (fenti példa szerint) a Renault szó elé állsz, és jobb egérgombbal kattintasz, megnyílik egy helyi menü. Ott válaszd a „listabehúzás igazítása” sort. Ez az egész dokumentumra hatni fog, attól függetlenül, hogy nincs az egész kijelölve.


A „Tab karakter” helyére görgesd a „semmi” vagy "szóköz"szót és okézd le. Eredmény:(ha a semmit választottad.)


(Amennyiben biztosan nincsen szükséged a felsorolásra, akkor természetesen valóságosan is eltüntetheted. Mind az ABBYY-ban, mind a Word cserepaneljén megszabhatod, hogy a felsorolást cserélje, illetve szüntesse meg. A vonalzókon utána tetszésed szerint állíthatsz a sorok kezdetén, de ügyelj rá, hogy ha stílust szabtál a bekezdésnek, szakasznak akkor ne nagyon kutyulj bele.))

A kötő- és gondolatjelekről írtam már máshol. A szabályok szerint a párbeszéd gondolatjelét szóköznek kell követni. Ha ezt szeretnéd, akkor a semmi helyére szóközt görgess. Azt tudnod kell, hogy itt most csaltunk. Csak látványilag változtattuk meg a dolgokat. Igazából a felsorolás megmaradt. (Ha megszüntetnék, nagyon sok javítanivalót generálnánk, és ahogy észrevettem, a látványilag kiigazított felsorolás a végeredményben (konvertálás) nem zavar majd.)

Következő lépésként irtsuk ki a felesleges sortöréseket.
Mivel az írásjelek utáni sortöréssel nincs gond, ezért azokat meg kellene menteni. Első lépésként azokat helyezzük biztonságba (egyszerűen ideiglenesen írjuk át másra.) A csere panelba a következőt pötyögjük  be: felső sorba ^p az alsó sorba @& majd az összes cseréje.
Az eredménye a következő lesz:


Ne törődj vele, mint mondtam, biztonságba helyeztük azt, ami  nagyjából jó. A végén visszafordítjuk a dolgot.
Megeshet, hogy a fenti akció végrehajtása után nem látsz semmit, vagy esetleg néhány sor marad a dokumentumból. Nem kell kapkodni, menüsorban vissza kell vonni az utolsó parancsot. Az ok ilyenkor feltehetőleg az, hogy valami nem helyénvaló maradt a dokumentumban. Említettem, hogy pár dolog nem kívánatos a fájlban, javítgatás közben. A képek. Ez sajnálatos módon lehet egy képnek értelmezett fejezet cím, oldalszám vagy iniciálé is, amin átsiklottál. A könyvek végén is előfordulnak hasonló oldalak, mint az elején, amelyek tele vannak írásjelekkel, a törzs-szöveghez nem illő tördelésekkel, írásjelekkel. Ezektől meg kell szabadulni. Akkor újra meg lehet próbálni a fenti manővert.
Ezután a többi sortörést cseréljük át szóközre. A következő lépésekben írásjelek utáni dolgokat piszkálunk, tehát nagyon ügyelj a beírt karakterekre.
felülre !^p alulra !@&
(utána próbáld újra úgy, hogy a felkiáltó jel helyére ":" majd "..." azután "?" jeleket írsz. Az idézőjeles változatot -felülre “^p alulra “@&  - meggondolandónak tartom, legalábbis célszerűnek az egyenkénti végignézését)
Azután még ezt is csináld meg:
felülre @&^p alulra @&@&
felülre ^p alulra szóköz   (a szóközt nem fogod látni, állj a sor elejére és „space” billentyű - egyszer!)

Ha ezek meg vannak –nem feltétlenül lesz találat -, akkor a biztonságba helyezett sortöréseket, igazítsuk vissza: felülre @& alulra ^p

Nagyjából ez lesz az eredmény:


Viszont, ahogyan fenti képen látod is, a kézi sortörések tömkelege hemzseg a sorok végén. Ezeket is irtsuk ki.


A felső sorba, a speciális fül segítségével keresd meg a „kézi sortörés” –t, az alsó sorba pedig ne írj semmit. Az eredményt a fenti kép bal oldalán láthatod. Ha összeírásos hibák keletkeztek, akkor vond vissza a feladatot, és ismételd úgy, hogy az alsó sorba szóközt üss.

Most jött el az ideje, a méretezésnek. Jelöld ki az egész dokumentumot ( menüsorban a csere alatt megtalálod a kijelölés panelt), majd a margót (laprendezés/margó) állítsd „normálra”.
 
(Amennyiben túl sok az egybeírásos hiba (mint itt fentebb is), akkor vond vissza a megfelelő lépésig a parancsokat, és mint már említettem, próbáld a felső sorba "kézi sortörés" alsóba szóköz. De megpróbálhatod azt is, hogy először  a margót változtatod és utána a kézi sortörést. És egyébként is bátran variálj, ha ötleted támad.)
(Azt, hogy a dokumentum balra tartson, automatikus elválasztással működjön, legyen sorkizárt esetleg, majd eldöntöd. A stílusoknál az ilyesmiről már volt szó.)

Ezután igazítsd az oldalt az általad favorizált méretre vagy az olvasód ismert méretét legjobban megközelítő oldalarányra (alább 14,8 X 21 cm méretezésben látod):
 

Ha eddig nem törődtél az elválasztó jelekkel, akkor most itt az ideje. Fentebb már írtam.

Ha a stílusok között van beállított sajátod, akkor hajrá. Annak hatására egységes behúzások, megjelölt betűtípusok és méretek – minden oda áll, ahová megszabtad. Ha szkennelés vagy bármi miatt a fejezet címek eltűntek, akkor azt kézzel kell pótolni. Ha megvannak, akkor a sorukba való kattintás után csak a besorolását kell kijelölni. A fejezet címeket H1 vagy H2 besorolásra állítani célszerű.
 

Ha a stílusokban nem szabtad meg, akkor a címsorok elé kézzel vigyél szakasztörést annak érdekében, hogy minden fejezet tutira új oldalon kezdődjön. Mint a sárga csíknál láthatod, a Word a helyesen besorolt fejezetcímekből tartalomjegyzéket generál.
A dokumentumban számtalan hiba lehet még, az átnézését nem lehet megúszni. Nem csak helyesírás, hanem mondjuk simára változott vastag- vagy dőltbetűs részek satöbbi.
A fájl mehet a kedvenc konvertáló programba. Azt se feledve, hogy a Word számos formába le tudja menteni a kész dokumentumot.

Meglehet, lesz ötleted még tipizált hiba hasonló javítására. Vagy esetleg praktikusabb sorrendre jössz rá. Az remek. De ennek a sok kriksz-kraksznak a beirkálása azért irritáló. Ezért javasolom, vess egy pillantást a Word makró funkciójára. (fejlesztő eszközök/makrók).
Ott láthatsz egy olyat, hogy makró rögzítése. Ha azt elindítod, akkor a Word elkezdi megjegyezni a végrehajtott feladatokat . A cseréket is, minden kriksz-kraksszal együtt.(Az itt közömbös, hogy ténylegesen cserélt-e valamit) Egészen addig, míg a rögzítést ki nem kapcsolod. Akkor a makrónak ad egy nevet és egy ikont. Ha legközelebb a következő dokumentumodban az ikonra kattintasz, akkor automatikusan lefuttatja a makróban lévő feladatokat. De csak akkor, ha rögzítésnél a minden dokumentumra való vonatkozást bejelölted – ezt ne feledd. Ez egy szimpatikus dolognak tűnik… (Elismerem, ezzel kicsit majd kell küzdeni, de rá lehet jönni, ha az ember odafigyel. Arra is ügyelj, hogy vannak olyan feladatok, amihez ki kell jelölni előbb az egész dokumentumot, egyébként csak az aktuális oldalra vagy az első oldalra fog vonatkozni satöbbi. És persze ne akarj túl sokat egyszerre.)
Jó javítgatást. Remélem segítettem, azért pedig elnézést, ha a csereberénél elgépeltem valami jelet vagy nem jól jelent meg (a html szüttyögéshez most nem volt humorom) – úgyis rájössz.

Word keresés

I.	VII.	VIII.	IX.	XI.	e.I.

Phases I.

Vannak egészen ártatlan tárgyak. Csak állnak az asztalon... Furcsa, de fázis jelzők olykor...

Poharak...

Egy.
Katasztrófa - és/vagy magad iszol.
Kettő.
Hajaj, gondolatok - vagy baráttal poharazol.
Három.
Támad az erő - és/vagycimborák sokszorozzák.
Négy.
Semmi sem jó - és/vagy haverok, buli van.
Több.
... no comment

Erről akartam egyszer kicsit többet írni, megtámogatva egy filmecskével. Aztán letettem róla. Egy film-darab megmaradt.
Gondoltam, az jó lesz az árverésre, hogy a stampedliket bemutassam. Aztán rájöttem, még sem jó ötlet. Kevertem egy másik reklámot.
Ezt viszont valahogy nem volt kedvem kidobni. Talán maradt benne egy kis mondanivaló.

**********************
Egy.
Katasztrófa - Kettering
Kettő.
Hajaj, gondolatok - I won't say Adieu
Három.
Támad az erő - Szél viszi messze
Négy.
Semmi sem jó - Mi van velem
Több
... - Mikor a vodka

**********************

ajándék

Mivel nem valami fényes idő van - tegnap háromszor szakadt az eső -, így belefér itthon lomolni. Kezembe akadt egy gondosan becsomagolt doboz-féle. Már majdnem megfeledkeztem róla...

Nem olyan régen, az egyik haverom fia, addig kerülgetett, míg végül elém állva kinyögte, segítségre lenne szüksége. Vártam, hogy folytassa, így hozzátette, hogy csak elme-roggyant ötlet húzhatja ki a pácból.
Ez megtisztelő.
Ajándékot szeretne adni -még nem bejáratott (friss ismeretség)- barátnőjének. Valami CD lemezt, de fogalma sincs milyen zene kerüljön rá, mert nem ismeri eléggé.
Hát, kiscsikó, ha te nem tudod milyen legyen a zene, akkor én honnan tudjam?
Megígértem neki, hogy alszok a problémára, mert elme-roggyant ötleteim reggel jobban támadnak. Ismeretlen embernek zenét... ez ostobaság, de az alapötlet adva volt, így aztán körbe jártam a dolgot.
Az jutott eszembe, hogy ha már CD-nek kell lennie, akkor úgy kell ügyeskedni, hogy a gazdája töltse meg valahogy tartalommal...
Fogtam magam, előhalásztam néhány printelhető CD lemezt, majd a monitoron használhatónak látszó képek után néztem.
Így született meg pár darab lemez, aminek az elejére kép van nyomtatva, de egyébként üresek. Gondoltam, dupla ajándék, mert egész jól néznek ki, és azt írhat rá, aki kapta, amit csak szeretne.
A haverom fia elképedve nézett - megakadva az üres szón-  a lemezekre, de kis idő múltán -és látván őket- egyre jobban vigyorgott. Elvitt párat, a többi pedig a mai napig eltűnt előlem.

Forgattam egy ideig őket, mihez kezdjek velük, aztán eszembe jutott a canadahun árverése. Ki tudja, talán másnak is szüksége van ilyesmire...

Mozdulatlanul

Itt nem zavar az út pora.

függvénytáblázat VIII. - antikvárium

Vannak könyvek, amik elmennek a háztól. Lejárt az idejük. Vagy fizikailag semmisülnek meg vagy pusztulnak szégyenteljes állapotban. Vagy tényleg egyszerűen csak lejárt az idejük. De mielőtt eltűnnek, azért belelapozunk (kivéve talán az "ízek, imák, szerelmek" almanachba, mert azt jobb nem bolygatni: a múltba küldött puskalövésre általában ágyúlövés a válasz...) Köztük lapulnak régebbi tankönyvek, elfeledett jegyzetek. Egy ilyenbe belelapozván, a lap szélén megláttam az oda firkált négy betűt... Na, időutazás indul...

Akkor, amikor a földművesek feltartóztathatatlan áradata még nem ért odáig, sokat ücsörögtünk az UT-széli vendéglő teraszán. Jöttek persze az első "fecskék", szárnyuk ugyan nem volt, de saját megítélésük szerint azért szárnyaltak ... na persze.

Egyszer egy illusztris társaságban felfigyeltem a vezéralakra (ilyen minden csordában van) - vagy elől repülőre, ha így jobban tetszik -, aki szavait ököl lengetős hadonászással kísérte. Az ujjain, kézhát oldala felől, ujjanként egy betűvel az volt rátetoválva: USSA.

Hát ... én se tudhatok mindent ... itt vidéken meg ... így próbáltam megoldást találni arra, hogyan kérdezhetném meg, mit jelent az USSA? Feleslegesen fáradtam, kedvesen megelőzött: Kell valami, haver? Nem volt agresszív vagy különösen támadó, egyszerűen csak azt gondolta, hogy egy suhanó "fecskének" ez a stílusa...

Óvatosan megfogalmazott kérdésemre, hogy mit jelent az "USSA" lesajnáló, de gyors választ kaptam: az amerika (a mondat folytatását inkább hanyagoljuk)...  Hát... - de azt egy 's'-sel írják. Nekem négy ujjam van, b...meg!

A könyvek, ha jól vannak lektorálva, segítenek. Tanulni beszélni, szókincsben és világossá teszik, hogy minden szó jelent valamit. És nem véletlenül jelenti azt, amit. Az írott szónál, ha eltérni akarsz idézőjelezel, ha beszélsz akkor meg jelzed másképp. Mármint ezt úgy értem, ha nem mindig ugyanazt a könyvet olvasod és nem ugyanazt az 50 szót használja valaki ...

"Kovács néni kisebbik fia."

Fél fejjel magasabb a bátyjánál.

Ettől kezdve fiatalabb lehet, de kisebb nem.

Megszámoltam, tévedett: öt ujja volt a fickónak. a tetováltak mellett még ott volt a hüvelyk. ... valószínűleg gőze se volt arról, hogy mit jelent: szembe tudja fordítani a többivel. De egy szárnyaló "fecske" miért is tudna ilyesmit? Nincs rá szüksége...

*** remark***

címkék: topik, hsz, nicknév, felhasználó, álnév, ... SF, ETI, canadahun

***

a földműves jelentését lásd máshol.

... történetek ...

Milliárd történet  fut a világon. Abból azt látjuk, amelyikkel közös az utunk, vagy amit elénk tesznek.
Ha akarod akkor lehetnek jók vagy épp rosszak. Vidámak vagy drámák. Nem gondolom, hogy ez a lényeg.
Nézünk dolgokat. De látni, az mást jelent. Mert a látás az sokkal, de sokkal több, mint észlelni valamit. Az igazi látásban nem lehetnek benne az ember elvárásai: azt lássa, amit kell, azt lássa, ami elfogadott, azt lássa, amit illik, azt lássa ... - és az elvárások megakadályoznak a legfontosabban: hogy körbejárhasd, amit látsz.
Minden látvány egy történet. Ha hagyod, kibomlik. Ha tudod, hogy kell hagyni, kibomlani...
Nézd meg a három filmecskét. A képhez nem szükséges többet tudnod, majd magától suttogni fog, és ne akard érteni, mit mondanak a zenében. Nincsen rá szükség. Legalábbis most így elsőre, elterelné a figyelmed.  Csak hagyd, hogy elringasson, sodorjon és összefonódjon a látvánnyal - hogy furcsa módon más és más történetet bontson ki a képből. Noha a képi világ nem változik, meglátod, más lesz a történet, ami kibomlani akar benned. Már ha így lesz...
A három filmecske között tarts szünetet. Annyi szünetet, hogy kitisztítsd a fejed a következő előtt. Ez alkalmasint nem csak pár másodperc lesz... és kérd ki a filmeket teljes képernyőre.

1. (Northbound)

2. (Where are they?)

3. (Mantra)

... valahogy így születnek a történetek. Mert lett néhány kérdésed. Ha azokra választ adsz: az a történet. Ha más ad  rá választ: ő a mesélő. De egyáltalán nem biztos, hogy a mesélő a te kérdéseidre kíván választ adni...

email

(Ez a terabithia tükrei XXIV. kiegészítése.)

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	tükrök-XIII.	darabka

calibre- ebook - kindle -OCR - VIII.

   A calibre a munkakönyvtárba és az olvasóra is bizonyos rendezési forma szerint rakja struktúrába (könyvtárszerkezetbe) a könyveket. A metaadat szerkesztés panelen a rendezési elvet a cím rendezési és a szerző rendezési forma sorban láthatod. Így fogja a szerző nevét és alá a könyvet lementeni. A könyvmappába (a nevezett című könyvhöz, mert az író egyéb könyveihez új almappákat fog nyitni) aztán szépen berakja a könyvet, annak rendelkezésre álló (vagy konvertálás közben létrejövő) egyéb kiterjesztéseit, ide teszi a borítóképet, és a metafájlt. A később említett lemezre és eszközre mentésnél azt szabályozhatod, hogy a könyvtárszerkezet hogyan is nézzen ki - és a könyv fájlneve miképp alakuljon. A szerző például "Zsoldos Péter" vagy "Péter, Zsoldos"-ként legyen e mappanév (ha az angol betűre való átalakítás be van jelölve a megfelelő helyen, akkor "Peter" lesz "Péter" helyett). A mentés kis és nagybetűkre is állítható, a szóköz helyére "_" jel is választható. A mappába helyezett könyv fájlnevére is befolyással lehetsz: "Távoli tűz - Zsoldos Péter", "Zsoldos Péter - Távoli tűz -1" és így tovább.

A kék nyilakkal a kitöltött cím és szerző sorból, a beállításoknak megfelelően, rendezési formát tudsz generáltatni. (A pirosas mezőháttér itt nem hibát, csak eltérést jelent, a zöld egyezést.)






Egy könyv kijelölése esetén is választhatod a metaadatok  csoportos szerkesztése opciót:

Itt egy teljesen más jellegű panelt látsz. Többféle adatot, több könyvre (ha többet jelöltél ki) is változtatni tudsz. Alapvetően légy óvatos. Például ha bejelölöd a cím és szerző felcserélését, akkor a könyvtárszerkezetben a szerző neve helyett a könyv címe jelenik meg mappanévként és abba kerül a könyvfájl - nem itt kell a fájl nevében szereplő adatok sorrendjét változtatni!  A csere-keresés panelen pedig az egész könyvtárszerkezetet ki tudod nyírni, ami annyit tesz, hogy a calibre nem lesz képes beolvasni az eddigi munkádat.

   Az calibréről az eddig leírtakban található volt pár csúsztatás. Azon egyszerű oknál fogva, hogy megbarátkozni a calibrével és elkezdeni használni, ahhoz a leírtak megfeleltek. Ám nem kategorikusan igazak. A calibre igen sok dologban állítható, változtatható. Ha változtatsz, akkor az eddig olvasottakból pár dolog már kifejezetten nem lesz igaz a továbbiakban.
A calibre egy könyvtáros, rendrakós program, amely konvertálni és olvasóra küldeni is tud könyvfájlokat. Csodára nem képes. Működésére alapvetően a bemeneti fájl minősége van hatással és másodsorban az, mire akarjuk továbbítani a kész (átkonvertált) könyvünket. A calibre bizonyos algoritmusok alapján konvertál (ezeket néhol a beállításokban látod: XPath – reguláris- kifejezések, CSS stílus változtatások). ha ezekbe belejavítasz, hogy egy kifejezett hibát kiküszöbölj, az az egészre hatással lesz, máshol esetleg negatívumként fog jelentkezni. A beállítások döntő részét a szokásos pipálom, nem pipálom módszerrel is változtatni lehet.
A konvertált könyveknél gyakori, hogy túl sok bennük az üres sor az olvasón. Itt láthatod bekarikázva, hogy mivel lehet eltüntetni a térközöket.

Itt visszatérünk a szokásos problémához. Ez akkor fog rendesen működni, ha a bemeneti fájl megfelelően volt formázva. Egy próbát azért megér.






   A calibrének telepítés közben is megadható milyen olvasóval kívánjuk használni és a későbbiekben ezt szintén megtehetjük. (Van olyan beállítási lehetőség, ahol megadhatunk egyéb olvasókat, bizonyos feladathoz.)
   Ha olvasó van a calibréhez csatlakoztatva, rögtön módosul a nyitó ablaka.

Ami rögtön feltűnik, hogy a középső táblázatos részben megjelenik egy új oszlop: „eszközön”. Illetve magán a főmenün is változások (küldés eszközre, eszköz) láthatók, a kicsi nyilacskák pedig több helyen új választásokat tesznek elérhetővé.
Az eszközön oszlopban a zöld pipa azt jelöli: a könyv az olvasóra átküldve. A szöveg azt jelöli, hogy hová. Ha az olvasó kártyával bővíthető, akkor ott a megfelelő adathordozó neve jelenik meg. Ha kicsi szám jelenik meg a pipánál, akkor az mutatja, többször küldted át a könyvet. A könyv törlése ikon melletti nyilacskák ajánlotta lehetőségek között található olyan, ami ezt orvosolja. A könyv törlése nem vonható vissza, ezért jól nézd meg mit választasz: lehet a könyv összes változatát, egy formátumot, a calibre könyvtárából és az olvasóról is törölni.A főmenüben megjelenő „küldés eszközre” is felajánlja a választást, a főmemória és a kártyák között.
    A küldés eszközre kattintva a kijelölt könyvvel két dolog történhet. Ha az eszköz által elfogadott változat áll rendelkezésre – például pdf -, akkor az rögtön továbbítva lesz.(Természetesen ha azw vagy mobi változat van, akkor azokat részesíti előnyben.) Ha konvertálni kell, akkor azt a  calibre az olvasóhoz igazítva megteszi. Ez nem túl jó ötlet. Egyrészt azért, mert a pdf például a kindlén valószínűleg nem lesz olvasható, másrészt a konvertálásba így nem szólhatunk bele. Bölcsebb a meghatározott formátum küldése opciót választani. Viszont itt is megeshet, hogy a konvertálás automatikusan végbemegy. Ezért talán a legcélszerűbb, hogy a „konvertálás” ikon egy könyv konvertálása lehetőségét választjuk. És ha végeztünk, utána küldözgetjük át a végeredményt. amit előtte a calibre olvasójában szemügyre vehetünk. (A calibre olvasójának állítgatása nincs hatással a lementett fájlra.)
A konvertáláshoz, hogy ne kelljen odafigyelnünk néhány dologra, szabjuk meg alapnak a könyvolvasónkat. A főmenüsor beállítások ikoja után, kattintsunk a konvertálás sor, közös beállítások ikonra. Ott pedig oldalt válasszuk az oldalbeállítást.

     Itt a bemeneti profil alapon van, kimeneti profilnak pedig kindle lett kijelölve. Jobbra rögtön látható, hogy a margók a kindléhez állnak. Ha ezt lenyugtázzuk (alkalmaz), akkor nem csak itt, hanem egyéb helyen is a kindle alap profilja kerül alkalmazásra. Amíg nem változtatunk, addig a kindléhez igazít mindent.(A calibre egy adatbázisból szedi elő, hogy a kindle mit és hogyan szeret.) Konvertálásnál (konkrét könyv) egy hasonló, csak több választást engedő ablak jelenik meg, és ott lehetőség van a kindle profiltól eltérni, ha az aktuális könyvet épp másképp szeretnénk változtatni.
    És ha már itt járunk: a heurisztikus feldolgozás bekapcsol egy algoritmust, amit úgy készítettek el, hogy statisztikailag megnézték, hogy bizonyos eredményhez a felhasználók milyen beállításokkal jutottak el. Ez vagy segít, vagy nem.
    A megjelenés opciót itt ugorjuk át. Ezen a panelon akkor van értelme ezt piszkálni, ha nagyjából azonos szabályok szerint gyártott bemeneti könyv fájlokkal dolgozol. Ez pedig nem túlságosan valószínű. Erre később visszatérünk, itt lehet befolyásolni a konvertálás utáni betűméretet és bizonyos tipográfiai jellemzőket.

    Változtathatunk a metaadatok beolvasásán is. (Beállítások: import/export – könyv hozzáadása.) Valahol említettem, hogy a fájl nevekkel nem foglalkozik. Ha itt állítasz, akkor ez sem lesz igaz. Itt rávehető, hogy alkalmasint a fájlnevekkel is foglalkozzon.

beállítások -könyv hozzáadása

A fájlnevekből való beolvasás módját változtatni és rögzíteni lehet.
Vess egy pillantást az alább levő képekre, ott láthatod, mi történik, ha a fájl névből olvastatod be a metaadatokat (a címre és szerzőre értve).

Itt a reguláris keresőnek az van megadva, címnek vegye az adatokat a fájlnévből. A fájl névnél látod, amit én próbaként odaírtam. A fájl nevét egy az egyben címnek átemelte.

Itt látod mi történik, ha cím és szerzőre állítom, viszont a fájl név kényemre kedvemre van elnevezve. Ha a fájlnév egyébként értelmezhető és kellően tagolt, akkor lazán az író neve lesz a könyv címe.
Az általad készített fájlokkal még csak menne a fájlnév tipizálása. De a letöltött fájlneveket győzhetnéd alakítgatni. Sem így, sem úgy nem úszod meg a metaadatok kézzel való javítását. A calibre alapbeállítása itt megfelelőnek tűnik.


      Ha az (beállítások) import/export soron végignézel, akkor láthatod, hogy könyvek lemezre, könyv eszközre  mentése és metakapcsolatok  állítgatási lehetőségek is vannak. Itt felfedezheted, hogy a tárolási formától kezdve, sok egyébre van lehetőség. Itt sorozat információt is lehet társítani. (Ezeket én nem szoktam állítgatni. A könyvtárszerkezet alapon van: szerző, alatta a könyvei, és a könyv nevébe írott szám, a sorozatba tartozáshoz. Így egyszerűbb az élet és nem lehet belezavarodni.) Találhatsz nagyon praktikus apróságokat is: ha a calibre munkakönyvtárát olyan háttér/hálózati  tárolón tartod, amely nem szereti az ékezetes betűket, akkor a lemezre mentés lapon célszerű az angol karakterré való alakítást bejelölni.

könyvek lemezre mentése

metaadat kapcsolatok

Itt lehetőség van a metaadatok küldésének, felhasználásának állítására: hogyan mentődjenek lemezre és mi és hogyan kerüljön át a meghatározott eszközre. Ezt fájl típusonként (vagy összes) és olvasó fajtánként is meg lehet tenni.

Azt hiszem itt elkél egy kis segítség. 
Ha a forrássablon felirat alatt a szövegdobozba az egér jobb gombjával kattintasz, akkor az alábbi ablak ugrik eléd:

Alul pedig már látod és választhatod a súgó opciót. Ott magyarázatot találsz a sablonok készítésére.
Bármit összekutyulsz, jobbra fent mindenhol ott van az eredeti beállítások visszatöltése.


  A calibrének igen jó a súgó fájlja (online). Ha valamit nem értesz, valahol fennakadsz, ott utána lehet olvasni. Ne riadj meg attól, hogy angol. A böngészővel fordíttasd le és egy kis figyelemmel szerintem akkor is megérthető. Ha valamit elkutyulsz, mindenhol rendelkezésre áll az alapértelmezések visszaállítása. Arra ügyelj, hogy az általában arra az oldalra vonatkozik, ahol épp vagy. A változtatásoknál tartsd szem előtt, hogy egyszerre a legkevesebb dolgon mozdíts, mert egyébként nem fogod tudni, mi mivel függ össze.

IV.	V.	VI.	VII.	IX.

calibre - kindle - ebook - OCR - III.

Ha értesz a pdf vagy a html készítéshez, akkor megfelelő programokkal ezt közvetlenül is megteheted. A szép könyveknek (mármint majd a konvertálás utáni kinézetre utalok) a lehető legjobban elkészített kiindulási fájl az alapjuk.

(Sok helyen már eleve úgy találod az ebook fájlokat, hogy azok át vannak konvertálva. Mobiba, epubba vagy bármibe. Azok készen vannak, mehetnek az olvasóra. A feltöltők általában két megoldást választanak: ha úgy ítélik meg, hogy a munkájuk megüt egy bizonyos mértéket, vagy egy általános – minden olvasóra megfelelő formátumot adnak közre - akkor feltöltenek egy fájlt (könyvet), mondjuk: könyv_neve.mobi.

  (Sok szerveren ezt egy .zip, vagy .rar fájlba csomagolva teszik meg, ennek megvan az oka, ez technikai jellegű. Itt rtf és mobi van becsomagolva.)

 Aki viszont gondosan jár el, vagy nem biztos benne, hogy tökéletes munkát végzett, vagy speciális –csak egy olvasóra való – fájlformátumot tölt fel, vagy pusztán odafigyelésből, az többszörözi a fájlt, valahogy hasonlóképp:

Mint láthatod, itt a feltöltő rendelkezésre bocsátotta a kiindulási alapot is. Ez figyelmes dolog tőle. Ugyanis ha nem felel meg neked, amit ő művelt, neki kezdhetsz te magad is. Néhány formátumot eléggé körülményes szerkeszteni, javítani. Aki nincs otthon a témában, valószínűleg jobban teszi, ha a kiindulási fájlból ő maga újra kezdi az egészet.

A MEK-ben és egyéb helyeken általában sok pdf (és html) kiterjesztésű könyvet találsz. Azokkal nincs sok probléma, viszonylag gondosan el vannak készítve. Azt ne feledd, hogy a nagyüzemben gyártott pdf dokumentumok általános paraméterek szerint vannak létrehozva. Így aztán bárki, bármit kezdhet vele. Viszont épp az általános jellemzők miatt az olvasóra való egy az egyben áttöltésük nem jó ötlet. Néhány olvasó át tudja méretezni, de a többségük nem, így nagyítóra vagy az olvasó folyamatos állítgatására lesz szükséged. Az pedig bosszantó. (Emlékeztetlek, hogy én általában a kindle olvasóra utalok.) Arról nem is beszélve, hogy ezek a fájlok ebben a formában nem kereshetőek (szöveget, fejezetet nem tudsz keresni). Tehát ezeket is konvertálni kell, de ezek már legalább készen vannak.

A html könyvek állhatnak egy fájlból, de lehetnek fejezetenként elkészítettek. Ha a html közvetlen piszkálása nem tartozik a kedvenc hobbijaid közé, azért van más megoldás is. Ha egy .html kiterjesztésű fájlra kattintasz, akkor az egy böngésző ablakban nyílik meg. De kinyithatod a wordben is. Ott lesz szépen, rendezetten. Ha a worddel lemented pdf fájlba, akkor kész is van. Ha több részből áll, akkor jöhet a másolgatás/beszúrás  – a formátum megőrzésével. Lementheted alap pdfbe és majd később foglalkozol vele, vagy ha már úgyis a wordben van, akár rögtön változtathatsz az oldalbeállításon és egyéb dolgokon. Ne feledd, szét fog esni az egész és jöhet a formázgatás és rendrakás.

Pdf fájlra szert tehetsz úgy is, hogy fogsz egy könyvet, folyóiratot,albumot és beszkenneled.
 Minden bizonnyal szkenneltél már be fényképet, hivatalos iratot, poénból képet vagy esetleg iskolai dolgozatot. Ez eddig oké. A bökkenő az, hogy a könyvek túlnyomó többsége százas nagyságrendű lapból áll. Ráadásul össze is van fűzve.

 (Amíg eszembe van, a képregények egy külön világ. Azért külön világ, mert míg a könyvek követnek bizonyos tipográfiát -blokkokban, hasábokban jól elkülöníthetően van kép és szöveg -, addig a képregények nem ilyenek. Ha érdekel ez téged, esetleg itt kezd a nézelődést. A link a canadahun oldalon, a képregények fórumba visz. Olvasni tudsz, de regisztráció nélkül kérdezni és hozzászólni nem, illetve bizonyos illusztrációkat, képeket sem látsz Regisztráció nélkül magától értetődően letölteni sem tudsz. Ha szétnézel a canadahun oldalain láthatod, hogy sok ebook-témával foglakozó topicja van..)

A régebbi, percenként egy-két oldalt beolvasni képes szkennerekkel azt hiszem kár próbálkozni. Már csak azért is, mert sok dolgot nem is tudnak. Az újabbakkal azért lehet nyomni a dolgot.

Tisztában kell lenned azzal, hogy a szkenner honnan indít – hova kell tenni a lemásolni akart lapot és merre van a fel, le és jobb- bal. A lap szót értsd jól. Néhány dolgot be kell állítani és rögzíteni ajánlatos rajta. A színárnyalatot, a felbontást például. A felbontást elég 300 dpi környékén tartani. Ne feledd, ha emeled, meredeken nő a kimeneti fájl nagysága, de érdemben nem feltétlenül lesz eredményes a dolog. A színárnyalat … az OCR programok a szürke árnyalatos beállításban érzik a legjobban magukat. Ha viszont színes a könyv, akkor színeset kell jelölni. A képeket később ki is hagyhatod, de egy bizonyos csekély mértékben szerkesztheted is.

A szkennerek a melléjük adott programokkal –amiket a driverrel nagy valószínűséggel fel is telepítettél -, képesek rögtön pdf-be másolni. Némelyiken külön dedikált gomb is van, ha megnyomod, a szkenner rögtön pdf-be másol. 

Szerencsésebbnek tartom, ha a számítógépről intézed a dolgot – a szkenner vezérlő szoftverével -, mert több a játék lehetőség. És állítgatni dolgokat úgyis csak ott tudsz. Mindenféleképp ügyelj a mentés helyére és nevére. A szkennerek nagy többsége, az utoljára használt mentési nevet megtartja és azt használja tovább. Ezt úgy értsd, hogy ha valamikor bemásoltál valamit és azt mondjuk „vackor kutya” néven tetted, ha bekapcsolod a szkennert és beolvasol valamit, ha nem javítod ki, akkor azt „vackor-kutya + szám” néven fogja, igen nagy valószínűséggel lementeni. Ebből nehézségeid lesznek, ha kapkodva dolgozol és hirtelen szükséged lesz fájlokra. Fogalmad sem lesz, melyik melyik.

Ahogy cserélgeted a lapokat és másolsz, feltéve, hogy a ’pdf több oldal’ opciót választottad a beállításoknál, a szkennelés során a beolvasott lapok szépen egymás után a pdf fájlba kerülnek. Semmi gond, ha abbahagyod, száz oldalakat úgysem lehet egyszerre lenyomni. A szkenner segédprogramjaival később megoldható, hogy összefűzd a több darabban beolvasott könyvet. Ha ezt nem tudod ott megoldani, van rá egyéb lehetőség is.

(Ami a kétoldalas beolvasást illeti (- értsd ezt úgy, hogy a szkennerbe berakott szétnyitott könyv két oldalát egyszerre olvasod be). A szkennerekhez adott segédprogramok azt tudják, amit. Amennyire ismerem őket úgy vélem nem nagyon alkalmasak az oldalak szétválogatására, tehát oldalanként kell velük másolni. Erről persze meg kell győződni. Ha – mint ahogy én is tervezem itt majd a továbbiakban – viszont a kész pdf fájlt másik programba visszük, akkor nyugodtan lehet dupla oldalt másolni, ez semmi gondot nem fog okozni.)

(A speciális, átütő vagy hártyapapír szkennelése türelemjáték. Ott meg kell találni azt a felbontást és a szkenner fényerejének és színének –már ha a szkennereden tudod szabályozni- azt az optimális együttesét, hogy ne látszódjanak át a betűk a hátoldalról. A modern szkennerek filmet, negatívot, diát, tükörnyomatot is be tudnak olvasni, végső soron pedig akár lefényképezheted egy nagy felbontású digitális géppel is, mert a képet beemelheted majd később,szóval semmit se kell rögtön feladni, de erre most ne kanyarodjunk el.)

A sokadik lapozás és pár tíz oldal után az ember már hajlamos belezavarodni a dolgokba. Ha nem vagy biztos abban, hogy beolvastál egy oldalt, inkább olvasd be mégegyszer. Sokkal könnyebb kitörölni egy felesleges lapot, mint majd később beilleszteni egy hiányzót. Természetesen az sem az ördögtől való mutatvány.

Ami a technikát illeti. A másolandó lapnak illik egyenesen állni. Ezt úgy értem, hogy a ferdén bemásolt lapokkal később súlyos problémák lesznek. Egyrészt az OCR (karakter felismerő) programok egy része nem bír mit kezdeni a ferde oldalakkal, másrészt a képeket cseszheted. A képek kiigazgatása utólag nem valami nagy élmény. Ilyen dolgok kiküszöbölése érdekében, mindenki egyedi megoldásokat alkalmaz. Van, aki fekete kartonból maszkot készít és odarögzíti a szkenner üvegére, hogy mindig abba tudja rakni a könyvet. Van aki ragasztó-szalag csíkokkal jelöli meg, hová kell tenni a könyvet. A ragasztók nyomot hagynak, azért a szkenner üvegét időnként takarítani kell.  (Ügyelj rá, hogy olyan üvegtisztítót válassz, ami nem fogja tönkre vágni a szkenner műanyag részeit. Soha, de soha ne nyúlj a szkenner másoló területe fölé úgy, hogy a kezedben olyan dolog van, ami csikarja az üveget - ez a köves gyűrűre is vonatkozik. Próbáld ne összekenni olajos-zsíros dologgal, mert a másolt képeken csodálatos fénytörési jelenségekben lesz részed -vagy ha így érthetőbb: a szkenner mellett nincs sült-krumpli csipegetés és egyéb hasonló elvetemült dolog. (Ha épp színes - fényes lapú - albumot másolsz, ügyelj rá, hogy ne tapizd össze az albumot, azon is ott marad a friss ujjlenyomatod.) Szárazon sose töröld le a szkenner üvegét- a por is képes csikarni.) A ragasztó nyomát az OCR programok előszeretettel értik idézőjelnek és más írásjelnek. Ha pedig a képre másolódik a maszat, az igen randa.

A könyv lapozás közben változtatja a súlypontját, ahogy az oldalak egyik felől a másikra kerülnek. Valami építmény kell majd alá, mert kézzel nem tudod megtartani, kár erőlködni. Keress könyveket és a szkenner magasságáig építs neki emelvényt. A fényes-csúszós borítójú dolgokat kerüld, mert a legrosszabbkor fog megnyalatni. A szkenner tetejét általában le kell csukni. És a könyv gerincét – a kötési margó – is oda kellene nyomni, hogy jó legyen a másolat. Ha másképp nem megy, engedd látszani a másik oldal egy darabját, később ki lehet korrigálni. A nyomással óvatosan, ne feledd a szkenner lapja üveg.

Szokj rá, hogy a könyvet egy bizonyos irányba forgatod. Az, hogy négy oldal négyféleképpen van beszkennelve nem túl bölcs dolog. A szkennerrel kapott segédszoftverek ezt biztos feladják. A profibb szoftverek rájönnek és forgatnak, de ott se mindegyik, ráadásul növeli az értelmezési időt. Az értelmezési idő az, amíg az épp aktuális szoftver megemészt egy pdf oldalt. Kitalálja a nyelvet, felismeri a kép és szöveg blokkokat, miután kisakkozza, hogy egyáltalán jól van-e tájolva az oldal. Utána beolvassa a szöveget és beazonosítja  a karaktereket.)

Még annyit, hogy a szkenner megszabott területet képes beolvasni. A másolni kívánt oldal akkora, vagy kisebb lehet. A szkenneren állítható, hogy a felület mekkora darabját vagy melyik részét szkennelje. Némelyik érzékeli az üres területet és a másolandó anyag széle után leáll.
Ha állítgatsz a szkenneren, az előnézeti kép kérésével ellenőrizheted az eredményt. Az előnézeti kép csak a monitorra kerül, a valós beolvasáshoz általában újra be kell olvastatni.
Ezt nem ragozom tovább. Bemásoltad a cuccot, van egy pdf fájlod.

I.	II.	IV.	V.	VI.