Az utca másik oldalán - aranykor

(...)
Mert nem hinném, hogy a gravi vécét vagy az utcán pislákoló, pléhlemez alatti 40 wattos izzót sírja vissza bárki. És konkrétan nem az utcában nyújtózkodó, porba burkolódzó földutat, hanem azokat az időket, amikor még ott ugrándozhatott.
(...)
Nyughatatlanná tesz és életöröm száll meg. Azok a pillanatok azok, amiket homályosan "aranykornak", "régi szép időknek", "az én időmnek" satöbbi nevezel. Lényegtelen, mert vannak dolgok, amiket ha akkor és ott nem tettél meg, már nem is fogsz. Nem lehet.
(...)
És nem. Nem simul ki az arcod.És nem, nem lesz feszes a feneked. Persze álmodozni, sóhajtozni azt lehet. De olyan dolgok után kapkodni, amelyek igen messze vannak az ujjaidtól - ostobaság.
(...)
(...)
A zene és a szavak együtt képesek olykor túltölteni egy - adott - pillanatot. Ha engedsz a vonzásuknak, akkor hihető lesz, hogy nem nyomorultul fogsz elpusztulni, és vannak dolgok, amiért élni is jó. Akár még Mos Eisley-ban is (...)
(...)
Ott-ott, ott, annál a nagy fánál kanyarodj be. Megérkeztünk. Ez az az utca...

Go forth! (Indulj hát!)
Tom Waits hangja tolmácsolja Charles Bukowski versét, és közben Julianna Barwick dala tesz nyughatatlanná.




Charlie's last letter. (Charlie utolsó levele)
Czető Roland olvassa el neked Charlie utolsó levelét, hangja mögött Michael Brook zenéje bujkál.