gázlámpa

Vannak napok.
Vannak hullámvölgyek.
Van, hogy unod már, amit látsz.
Van, hogy szinte megfojt a szürkeség.
Van, ritkán, hogy mosolyogsz.
Van, hogy elég a taposómalom.
Van, gyakran, mikor mindenből elég.

Tudod, vannak emberek, akik a napodat képesek jóvá változtatni.
Akik, ha melletted állnak, arra az időre másképp látod a világot...Haverok, barátok, akik elcibálnak, elrángatnak valahová; mutatnak érdekes dolgot, szép helyet.
És ismeretlenek, akik a parkban, az aranyló falevelek által belepett padról csak úgy képesek megszólítani: Jöjjön, van még hely! - És ha odaülsz, eszükben sincs tovább fecsegni.
Ők, akik lehetővé teszik, hogy egy pillanatra megállj, fékezz és töltődj újra, hogy láss valami szépet, hogy rázz ki a fejedből mindent, és gyűjts új lendületet.


Fogalmad sincs mennyivel tartozol nekik... Észre sem vetted, mikor aranyat csöppentettek a napodba... - Látod? mint gázlámpa: fel se tűnik, világítson, az a dolga.
Igen, éjszaka.
És nappal...?