ajándék

Mivel nem valami fényes idő van - tegnap háromszor szakadt az eső -, így belefér itthon lomolni. Kezembe akadt egy gondosan becsomagolt doboz-féle. Már majdnem megfeledkeztem róla...

Nem olyan régen, az egyik haverom fia, addig kerülgetett, míg végül elém állva kinyögte, segítségre lenne szüksége. Vártam, hogy folytassa, így hozzátette, hogy csak elme-roggyant ötlet húzhatja ki a pácból.
Ez megtisztelő.
Ajándékot szeretne adni -még nem bejáratott (friss ismeretség)- barátnőjének. Valami CD lemezt, de fogalma sincs milyen zene kerüljön rá, mert nem ismeri eléggé.
Hát, kiscsikó, ha te nem tudod milyen legyen a zene, akkor én honnan tudjam?
Megígértem neki, hogy alszok a problémára, mert elme-roggyant ötleteim reggel jobban támadnak. Ismeretlen embernek zenét... ez ostobaság, de az alapötlet adva volt, így aztán körbe jártam a dolgot.
Az jutott eszembe, hogy ha már CD-nek kell lennie, akkor úgy kell ügyeskedni, hogy a gazdája töltse meg valahogy tartalommal...
Fogtam magam, előhalásztam néhány printelhető CD lemezt, majd a monitoron használhatónak látszó képek után néztem.
Így született meg pár darab lemez, aminek az elejére kép van nyomtatva, de egyébként üresek. Gondoltam, dupla ajándék, mert egész jól néznek ki, és azt írhat rá, aki kapta, amit csak szeretne.
A haverom fia elképedve nézett - megakadva az üres szón-  a lemezekre, de kis idő múltán -és látván őket- egyre jobban vigyorgott. Elvitt párat, a többi pedig a mai napig eltűnt előlem.

Forgattam egy ideig őket, mihez kezdjek velük, aztán eszembe jutott a canadahun árverése. Ki tudja, talán másnak is szüksége van ilyesmire...