Milliárd történet fut a világon. Abból azt látjuk, amelyikkel közös az utunk, vagy amit elénk tesznek.
Ha akarod akkor lehetnek jók vagy épp rosszak. Vidámak vagy drámák. Nem gondolom, hogy ez a lényeg.
Nézünk dolgokat. De látni, az mást jelent. Mert a látás az sokkal, de sokkal több, mint észlelni valamit. Az igazi látásban nem lehetnek benne az ember elvárásai: azt lássa, amit kell, azt lássa, ami elfogadott, azt lássa, amit illik, azt lássa ... - és az elvárások megakadályoznak a legfontosabban: hogy körbejárhasd, amit látsz.
Minden látvány egy történet. Ha hagyod, kibomlik. Ha tudod, hogy kell hagyni, kibomlani...
Nézd meg a három filmecskét. A képhez nem szükséges többet tudnod, majd magától suttogni fog, és ne akard érteni, mit mondanak a zenében. Nincsen rá szükség. Legalábbis most így elsőre, elterelné a figyelmed. Csak hagyd, hogy elringasson, sodorjon és összefonódjon a látvánnyal - hogy furcsa módon más és más történetet bontson ki a képből. Noha a képi világ nem változik, meglátod, más lesz a történet, ami kibomlani akar benned. Már ha így lesz...
A három filmecske között tarts szünetet. Annyi szünetet, hogy kitisztítsd a fejed a következő előtt. Ez alkalmasint nem csak pár másodperc lesz... és kérd ki a filmeket teljes képernyőre.
1. (Northbound)
2. (Where are they?)
3. (Mantra)
... valahogy így születnek a történetek. Mert lett néhány kérdésed. Ha azokra választ adsz: az a történet. Ha más ad rá választ: ő a mesélő. De egyáltalán nem biztos, hogy a mesélő a te kérdéseidre kíván választ adni...
 |
| tükrök-II. | tükrök-IV. | tükrök-VIII. | tükrök-XIII. | darabka |
|---|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése