Bánt, hogy... és ... a tükörképed? Ezen rágódsz? A
miérteken? Hogy hová lettek az évek? A régi szép dolgok? Hiányolsz valamit? Valakit?
Olyat keresel, amit esetleg te dobtál vagy vesztettél el csak már másképp
emlékszel a történtekre? Nem segít, ha belejavítasz a múltba vagy álmodni
akarod a jelent … az csak neked vált színt, … a többieket ez nem fogja se
érinteni sem meghatni... téged viszont átrajzol … a szemükben… és aki festékes,
az legalábbis kétszínűvé vált...
Kutatsz? Keresel?
Épp jó helyen állsz. Mit nézel az ablakon
keresztül?
... fiad, mint hülyegyerek gömbmoziban forgolódik
körbe-körbe... integet egy fadarabbal... csupa kosz... ruhája elszakadt... szétdobált
egy csomó limlomot ...zagyvaságokat kiabál... a kutya is bedilizett... a
bicikli eldobva… füvet kéne nyírni, a gyep közepén ott csúfoskodik egyetlenszál
sárga gezemice… megtépett kartondoboz mellette…
Amíg nem veszel tudomásul pár dolgot, addig nem
fogsz előrébb jutni. Persze, ha jobb neked, oda vagy abba menekülsz, ahová csak
jónak látod...
Nem bölcs dolog olyat kergetni, amit nem ér el a
kezünk. Ha valami vagy valaki nincs benne a jövődben, annak oka van. Gondold
csak át… és ne essen nehezedre elismerni, hogy tettél te is azért, hogy így
legyen. Nem kell ezt (hangosan) elismerni...
Az élet olyan amilyen. Bizonyos dolgok nem
hordozzák a megoldást … nincs örök élet kenőcse… És tényleg úgy véled, hogy
betűk kacérkodásával a neten, vagy a szellemvilágba öltözködve majd sikerül a
vágyottba ugrani? Ennyire fontos lenne?
Az ugrás feltételezi, hogy otthagysz valamit....
Megbecsülni bölcs azt, ami van. Nem kell kirúgni a földet magad alól. Elég, ha elengeded
magad és szép lassan elválik a talpad a földtől. Úgy jobban látsz. De nincs
szükség szemfényvesztésre… az igazából vakságot jelent.
Gondold csak el, hogy beteszed a lejátszóba Az utolsó mohikán-t.
És elvetemült módon, a csodás képek ugyan áramlanak, de nem szól a zene. Azt
gondolod, hogy badarság, hogy a film anélkül is csodás?
Helyben vagyunk. Ez az (egyik) bajod.
Ezt a filmet, igenis a zenével kell látni. Hozzá
jár, az elejétől a végéig - éppúgy, mint életedhez az általad nem figyelni
igyekezett háttérzaj... Merthogy az szemfényvesztés nélkül emel meg vagy ejt
el, tetszés szerint: repülni a
csillagokba és a szakadékba is lehet...
És látod most már? A gyerek nem koszos, hanem
indián jelek vannak az arcán… nem hülyegyerekként forog körbe, hanem harcol az ellenséggel…
a kutyának sincs baja, az egy farkas, ami segít neki a csatában…
Kesereghetsz tovább, de talán menj oda, fogj kézbe
egy seprűnyelet te is és játssz vele…ha már van... ha már élet... játék... akkor
a világ-színező készlettel talán jobb indián jeleket festeni… a seprűvel sepregetni... persze a móka
és a gyerekkedvéért most épp... kis időre... bármi lehetsz.
Persze, mondhattam volna csak ennyit: az élethez
ülj le, az egyetlenszál sárga gezemice mellé pedig, térdelj oda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése