Johan Paulik dancing...

Johan Paulik - egyedi stílusban - táncol.

delizsánsz V.

Úton, útfélen...
Dég



(Ha megteheted kapcsold a képet HD,  hangot Dolby lejátszásra.)

Az utolsó leheletig - Five fingers

Five fingers - Az utolsó leheletig, 2006
87 perc, szinkronizált, thriller

Rendezte: Laurence Malkin

szereplők: 

Ryan Phillippe - Martijn

Laurence Fishburne - Ahmat

Touriya Haoud - Saadia

Gina Torres - Aicha

Colm Meaney - Gavin

Martijn (Ryan Philippe) az amszterdami repülőtéren elbúcsúzik barátnőjétől, és annak hazájába - Marokkó - indul, egy jóléti   küldetésre. Odaértekor elrabolják és ismeretlen helyre hurcolják. Fogvatartói - és vallatói - kérdésekre akarnak választ kapni.
Gyorsan meg lesz a véleményed. Elhelyezed a jó és rossz címkéket az emberekre: akit elrabolnak tutkóra  az a jó, aki meg kínoz valakit, az a rossz... Leköt majd a cselekmény, és nem fog feltűnni, hogy felettébb érdekes módon nem tudjuk hol vagyunk, rád van hagyva: gondolj, amit akarsz. Pedig fontos. Nagyon is... Amikor pedig egy zongoraművész fontosabbnak tart valamit, mint az öt ujj(a), akkor már igazán eltűnődhetnénk, akkor most mi van?

(A filmet "Az utca másik oldalán" blogbejegyzés sorozathoz -előbb-utóbb elérhető lesz - szántam, bizonyos értelemben majd magyarázatként...)

horgászverseny 2012 augusztus Kunhegyes

A lenti "fényképalbum" feliratra kattintva eléred a 2012. augusztus 18-án, Kunhegyesen, a horgászversenyen készült fényképeket.
A fényképek letölthetőek, ezért nyers felvételként kerültek az albumba, azokon semmilyen változtatás nem történt, az ellenfény korrekciót is beleértve. Méretük általában 3,5 Mb, letöltés után belátásod szerint szerkesztheted, védelmet nem tartalmaznak. A kép készítőjének nevét nyugodtan kitörölheted.
A képek meta-információként csak technikai adatokat és a dátumot hordozzák, fájlnevük gépi számozás. Arra kérlek, hogy az albumban ne címkézz, illetve ha mégis feltett szándékod, akkor csak a rólad készült képeket lásd el információval. Az album nyilvános, ezért jól fontold meg, milyen infót csatolsz a képedhez.
Ha bármilyen okból azt szeretnéd, hogy egy (több) kép törlésre kerüljön, akkor küld el nekem a kérésed, a fájl nevét feltüntetve.

fényképalbum

függvénytáblázat X. - konstans

Sokféle jelzőt kapcsolhatsz (többek között akár) egy könyvhöz.
Ezek közül némelyeket igen elgondolkodtatónak tartok. Egyértelműen nem a könyvről gondolkodtat el ...

" -Épp most olvastam ki, rövid volt, egy óra alatt végeztem vele."
- ezt a mondatot túl sokszor hallottam már. Természetesen általában (logikai változó: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg) című könyvéhez fűzve.

(Csodás volt ... blabla...blabla..blabla ...
... arról szólt: blabla ...
tökéletesen értettem: blabla...,
 a rókás rész milyen igaz: ... blabla ... blabla... blabla...blabla...
ez a könyv nem való: blabla)


- A rajzok.
(A rajzocskák ... ja, persze, aranyosak ... blabla... blabla... )
- Furcsák. A rajzok. A kis herceg sálja.
(???)
- Szinte minden rajzon lobog a nyakában.
(...)
- Mindig ugyan úgy, egyforma irányba.
(...)
- Kivéve három helyen. Vajon véletlen? ...
(...)
- ... a kopár bolygónál; a rózsa-lugasnál; és a falon, a kígyónál.
(...)
- Olyan diplomatikusan mondtad az előbb, kiknek (nem)való (ez) a könyv? ...
(Ööööö...)
 Á, semmi gond, nekem is mennem kell, dolgom van ...

terabithia tükrei XIV.

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára úgy általában teraszon. Mármint kiülős… Ezen pedig, mely mindig is kedvencem volt… akkor voltam utoljára ücsörgős, mikor a magam módján előadtam, nem jövök többet. Mert átlépett az idő a dolgok felett. Persze ez sem igaz, inkább az volt a baj, eltűntek a hozzáértők, és mire szétnéztünk, már túl sok széken ücsörögtek földművesek... Megesik ez, ragaszkodsz valamihez, áltatod magad, aztán mire észbekapsz, már rég más vesz körbe, mint amit erővel látni akarsz. Valahogy hangulatom lett a régi teraszhoz… Ma este fogtam egy fotelt, és mint rég, kényelembe helyeztem magam. Rajtam kívül nem volt ott más, a világ szokásos hangjai meg csak zsongtak, ahogyan azt máskor is teszik. Délután esett az eső, a felhők a naplemente irányába húzódtak, a másik oldalon kitisztult az ég ebből pedig csalóka fényjátékok alakultak ki: a nap felől lett sötét és ellenkező irányba mindent elöntött a narancs-vörös fény. Egész érdekes volt. Szokatlan, de megejtően szép.
A különös fényekhez betársult a szomszéd fiatalok zenéje, ezévi első kerti-partijukat rendezték, nem túl messze. Pár éve szoktak oda. A cetlijüket, mint máskor is, megtaláltam a kapufélfán: rajta egy üzenet, hogy ma kicsit hangosak lesznek. A jó modor olyan, mint az utazóláda: minden belefér, ami kellhet… Nem zavart különösképpen a zenéjük, de nem is nekem való volt, arra viszont emlékeztetett, hogy keressek valamit, ami itt és most épp megteszi. Keresetem egy fejhallgatót és betoltam egy lemezt a gépbe, aztán kisétáltam a teraszra, belevágtam magam a fotelomba. A zene, a fény, terasz és fotel – ez már magában is elég, hogy elrántsa az embert egy sosem volt világba.
De igazából ezeket már meg tudom fogni. Akaratom ellenére nem tud elvarázsolni. Amire nem készültem, talán mert rég nem jártam itt, az a nyár első esti esőjének velejárója. Egyébként is csodálatos a mindenféle virágzó növény, de az eső életet és mágiát adott annak az illatözönnek, amit a szél felém hozott.

És e mágia ellen nincsen orvosság… amikor megérzünk valamit a szélben…valami illatot, úgy betódul az ember tüdejébe, oktalan jókedvet, szárnyaló szabad érzetet ad és az ember, pár pillanatra, pusztán a szél és a fűszeres mező illatától úgy véli, szép az élet…

… az engem mindig is lenyűgöző olajfűz virágának illata teljesen befont. … Csak egy pillanatra csuktam be a szemem, csak pislantottam, de ennyi elég is volt… Mire kinyitottam, már nem a megszokott tájat láttam, hanem másikat. A völgyben ott sorakoztak a házak: elől a kovácsé, akinek hét fia van (Orson Scott Card). … A túloldalon, ahol a hegyek nyújtózni kezdenek, ott van az erdő, ahol Eragon (Christopher Paolini) a sánta szarvasra vadászott… Valahol a távolban, ott lapul a Délvidéki-jósda (Michael Ende), rímelő hangja visszhangzik az oszlopok között… A hegyeken túl, a messzeségben, a harmadkor utolsó háborúja dúl (Tolkien)… még távolabb …
És innen már nincs visszaút, egy villanás és átléptem a hídon (Katherine Paterson) abba a világba, amelynek neve szólássá emelkedett köztünk az idők során... ahol annak idején ajándékba kaptam a tükröket rejtő dobozt... Újra ott álltam a kézművesek utcájában, az üvegmíves kertkapuja előtt, oldalt pedig ott ringott a búzamező (Exupéry)… amiről sosem egyezett a véleményünk.
…
Minden bizonnyal ostoba dolgok ezek. De van, ami javukra szól. Ha valaki e világokba lép, akkor azt és úgy mondhatod meg neki, ahogyan te helyénvalónak tartod.
A másik pedig, hogy sosem, de sohasem lesz egy kiskacsából hattyú.
Kivéve, ha nyitsz egy történetet. Azt pedig csak ilyen helyeken teheted.
Hogy miért tennék ilyet?
Mert a történet előtt úgy fénylett a szemed, ahogy. Közben pedig úgy csillogott, ahogy.
És ez nekem elég.

***remark***
Megérintettem a fejhallgatót, hogy elinduljon a „Northbound”…
…és kinyitottam a laptopot…
… magam elé kértem azt a képet, ami már régóta foglalkoztatott. …vajon kell-e egyáltalán írni valamit hozzá vagy elég ez a zene a képhez, hogy elrántsa azt, aki majd megnézi?
…
A fiataloknak a szomszédban nem volt jó napjuk. Nem tudtak tüzet gyújtani. Mérgesen keresgéltek valami gyújtós félét, ki-be rohangálva a házba, egyik dühösebben vágta be az ajtót, mint a másik. Mintha segítene … …aztán megoldották, találtak egy könyvet, abból téptek ki pár lapot… …eszembe se jutott, hogy szánalmasak lennének … egyszerűen ostobák.

függvénytáblázat VII. - kicsengetés

„Egy kőműves tanuló – legyen bármily kiváló a gyakorlatban -, az én fogalmaim szerint akkor sem lehet mester anélkül, hogy ne ismerné –egy bizonyos mélységben, persze-, mondjuk a falazó anyagok szerkezettanát. Bármennyire is szeret inkább falat építeni, azért ezt meg kell tanulnia. Amíg pedig ez az én dolgom, addig megpróbálok úgy tanítani, hogy ez így is legyen. És semmi okát nem látom, hogy ez ne vonatkozzon bárki mást tanulóra is.”(w.y.)

Vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.

Nem hinném, hogy különösebben a homlokomra volt írva, de az emberen ilyenkor látszik bizonyos hanyag –dekadens - kedv. A profit onnan lehet megismerni, hogy minden körülmények között elvégzi a dolgát. Nem számít hangulat, fejfájás és más egyéb olyasmi, ami általában az emberek többségének megfelelő ok a kibúvókra.

Mindig is azt véltem, hogy nem azt kell megtanulni ki mit mondott, hanem csak esetlegesen arra emlékezve, azt felhasználva, magunknak kell eltűnődnünk a dolgokon. Viszont a tanulás (intézményesítve) megköveteli, hogy legalább egyszer olvass, hallj arról mit hordtak össze addig az adott témáról. Utána, ha ellenőrizni akarod, ki mit tanult (vagy inkább mit tud) csak egy helyzetet kell teremteni, hogy elguruljanak a gondolatok. Képtelen helyzetet generálva pedig azt is meglátod kinek, hogy világít az agya.

Könyvek és a filmek. Ki szereti, ki nincs odáig értük. De tanulni lehet(ne) belőlük. Ahhoz viszont kézbe kell venni vagy meg kell nézni őket.

Tanítani nehéz. Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell. (Akit megpörgetsz, az egy ideig nem tudja, milyen irányba megy. Ez az egyik legerősebb mentális fegyver és a vérprofik is ezen elv alapján hazudnak.) Ezt olykor nagyon nehéz lehet kivitelezni (reál), és van mikor könnyebben megoldható (humán).

 Nem tudhattam, hogy valahol félúton abbahagyom, amit elkezdtem, de azt szerettem volna, ha nem vész kárba az, amin már túl vagyunk. Ezért kitaláltam a "konyha" problémáját, és otthagytam.

Mivel már nem igazán számított, ezért mozdítottam a paramétereken. Önszabályozós határidőt jelölve meg.

Ugyanis megkötöttem, hogy ne válaszoljanak első felindulásból, vagy egy ráérő este vagy üres vasárnap délután miatt. És mindenképpen várjanak meg két dolgot. Egy személyes katasztrófát, és amíg többségében elolvassák-megnézik a listán szereplő könyveket-filmeket. Gyakorlatilag ez bármekkora időkorlátot jelenthet ettől kezdve…

És csak ez után írják le, amit gondolnak. És mivel abból indultam ki, hogy az emberek sose látják a nyilvánvalót (...Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell…) ezért nyugodtan hozzádobtam egy megjegyzést: a könyvek-filmek nélkül nem fognak boldogulni a problémával.

A problémát képtelenül agyamentté kellett tenni, ráadásképp úgy, hogy látszólag illeszkedjen a (...-ak) trendjébe, mert hisz egyetlen dolgot akartam: olvassanak és nézzenek… tanuljanak.

Mert bármennyire is nem tetszik, egy idő után már ők írják majd tovább  a Történetet. Ehhez pedig nem árt, ha tudnak ... és mi nem taníthatjuk örökké őket, mert vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.

függvénytáblázat VIII. - antikvárium

Vannak könyvek, amik elmennek a háztól. Lejárt az idejük. Vagy fizikailag semmisülnek meg vagy pusztulnak szégyenteljes állapotban. Vagy tényleg egyszerűen csak lejárt az idejük. De mielőtt eltűnnek, azért belelapozunk (kivéve talán az "ízek, imák, szerelmek" almanachba, mert azt jobb nem bolygatni: a múltba küldött puskalövésre általában ágyúlövés a válasz...) Köztük lapulnak régebbi tankönyvek, elfeledett jegyzetek. Egy ilyenbe belelapozván, a lap szélén megláttam az oda firkált négy betűt... Na, időutazás indul...

Akkor, amikor a földművesek feltartóztathatatlan áradata még nem ért odáig, sokat ücsörögtünk az UT-széli vendéglő teraszán. Jöttek persze az első "fecskék", szárnyuk ugyan nem volt, de saját megítélésük szerint azért szárnyaltak ... na persze.

Egyszer egy illusztris társaságban felfigyeltem a vezéralakra (ilyen minden csordában van) - vagy elől repülőre, ha így jobban tetszik -, aki szavait ököl lengetős hadonászással kísérte. Az ujjain, kézhát oldala felől, ujjanként egy betűvel az volt rátetoválva: USSA.

Hát ... én se tudhatok mindent ... itt vidéken meg ... így próbáltam megoldást találni arra, hogyan kérdezhetném meg, mit jelent az USSA? Feleslegesen fáradtam, kedvesen megelőzött: Kell valami, haver? Nem volt agresszív vagy különösen támadó, egyszerűen csak azt gondolta, hogy egy suhanó "fecskének" ez a stílusa...

Óvatosan megfogalmazott kérdésemre, hogy mit jelent az "USSA" lesajnáló, de gyors választ kaptam: az amerika (a mondat folytatását inkább hanyagoljuk)...  Hát... - de azt egy 's'-sel írják. Nekem négy ujjam van, b...meg!

A könyvek, ha jól vannak lektorálva, segítenek. Tanulni beszélni, szókincsben és világossá teszik, hogy minden szó jelent valamit. És nem véletlenül jelenti azt, amit. Az írott szónál, ha eltérni akarsz idézőjelezel, ha beszélsz akkor meg jelzed másképp. Mármint ezt úgy értem, ha nem mindig ugyanazt a könyvet olvasod és nem ugyanazt az 50 szót használja valaki ...

"Kovács néni kisebbik fia."

Fél fejjel magasabb a bátyjánál.

Ettől kezdve fiatalabb lehet, de kisebb nem.

Megszámoltam, tévedett: öt ujja volt a fickónak. a tetováltak mellett még ott volt a hüvelyk. ... valószínűleg gőze se volt arról, hogy mit jelent: szembe tudja fordítani a többivel. De egy szárnyaló "fecske" miért is tudna ilyesmit? Nincs rá szüksége...

*** remark***

címkék: topik, hsz, nicknév, felhasználó, álnév, ... SF, ETI, canadahun

***

a földműves jelentését lásd máshol.

terabithia tükrei VIII.

Nagyon sokan hagyták már figyelmen kívül, hogy bizonyos dolgok nem az övék. Voltak birodalmak, amelyek hitték, hogy nekik süt a nap... megfizettek érte.
 És lám, mit sem tanultál: ha fényt vagy világosságot akarsz vagy lobogó lángot , akkor meggyújtasz egy mécsest ... ámde a láng nem a te kedvedre létezik... elfeleded, hogy együtt jár mással: elkerülhetetlenül ugrálni kezdenek az árnyaid... A tükörben ezt akár egyszerűnek is vélheted: mögötte, amit akarsz és előtte, ami valóságos... a többi rajtad áll... de ami összetartozik, mert együtt létezhet, az nem szétválasztható - és itt nincs tovább...
 Terabithia tükrei azért készültek, hogy ... mutassák neked azt, amit létezés nélkül látsz, és amit nem látsz, de létezik- és teszik ezt akkor is, ha az előzőeket szándékosan kevered. E tükröknek nem számít az akaratod: ha belenéztél nem enged, míg meg nem "hallgatod". A majdnem két tucatnyi terabithiai tükör között a nyolcadik az egyetlen, amelyet nem befolyásol a mécsesed ugrálólángja, és az egyetlen amely kissé hibás. Vakfoltos és törött a széle. Az egyetlen, amelyen fog az idő... egyre több és több részletet takarva el...
 Most még: ... belefeledkezve láthatod, hogy: van ott melletted valaki, akit szeretsz (itt törött a tükör: vagy Ő szeret téged) és ahogy hozzá érsz, magadhoz szorítod (itt vakfoltos a tükör: vagy hozzád ér, magához szorít), megnyugszik, elcsendesül. Ámde hiába ámítod magad, egymécses ugráló lángja kevés ám elég az árny, így nem tudhatod, mert e fénynél nem láthatod: ilyenkor elveszel tőle vagy adsz neki, se azt, hogy csendesen lélegzett vagy suttogot valamit?

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-XIII.	keret	intelem

email

... történetek ...

Milliárd történet  fut a világon. Abból azt látjuk, amelyikkel közös az utunk, vagy amit elénk tesznek.
Ha akarod akkor lehetnek jók vagy épp rosszak. Vidámak vagy drámák. Nem gondolom, hogy ez a lényeg.
Nézünk dolgokat. De látni, az mást jelent. Mert a látás az sokkal, de sokkal több, mint észlelni valamit. Az igazi látásban nem lehetnek benne az ember elvárásai: azt lássa, amit kell, azt lássa, ami elfogadott, azt lássa, amit illik, azt lássa ... - és az elvárások megakadályoznak a legfontosabban: hogy körbejárhasd, amit látsz.
Minden látvány egy történet. Ha hagyod, kibomlik. Ha tudod, hogy kell hagyni, kibomlani...
Nézd meg a három filmecskét. A képhez nem szükséges többet tudnod, majd magától suttogni fog, és ne akard érteni, mit mondanak a zenében. Nincsen rá szükség. Legalábbis most így elsőre, elterelné a figyelmed.  Csak hagyd, hogy elringasson, sodorjon és összefonódjon a látvánnyal - hogy furcsa módon más és más történetet bontson ki a képből. Noha a képi világ nem változik, meglátod, más lesz a történet, ami kibomlani akar benned. Már ha így lesz...
A három filmecske között tarts szünetet. Annyi szünetet, hogy kitisztítsd a fejed a következő előtt. Ez alkalmasint nem csak pár másodperc lesz... és kérd ki a filmeket teljes képernyőre.

1. (Northbound)

2. (Where are they?)

3. (Mantra)

... valahogy így születnek a történetek. Mert lett néhány kérdésed. Ha azokra választ adsz: az a történet. Ha más ad  rá választ: ő a mesélő. De egyáltalán nem biztos, hogy a mesélő a te kérdéseidre kíván választ adni...

email

(Ez a terabithia tükrei XXIV. kiegészítése.)

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	tükrök-XIII.	darabka

Krisztus utolsó megkísértése - Scorsese

Valószínűleg sosem néztem volna meg, ha nem fordul elő, hogy többször, több csatorna is levette a műsoráról. Közfelháborodásból. Ez érdekes: csak én nem láttam a filmet? Ha pedig te láttad (arról nem tehetek, hogy bár bajod volt vele, mégis végignézted)  és nem tetszett - az nem ok, hogy én ne lássam. Nem tetszik, ha az értékrended rám erőlteted...
Így aztán megnéztem. Egy film. Igaz azt beszélik, ez a film volt az oka, hogy Martin Scorsese-nek 25 évet kellett várnia - közfelháborodás miatt - no comment -  az Oscar-díjra. (2007-ben, A tégla című filmért kapta.)

Amerikai filmdráma, 1988. Angol hang, magyar felirat. 158 perc.
Rendezte: Martin Scorsese
Willem Dafoe - Jézus
Barbara Hershey - Mária Magdolna
Harvey Keitel - Júdás
Harry Dean Stanton - Saul
Verna Bloom - Mária
Leo Burmester - Nathaniel
Dawid Bowie - Pontius Pilátus

Krisztus élete. Mondhatnám hétköznapok. De ugye Isten őt választotta ki, hogy üzenetét eljuttassa az emberekhez. Nem egyszerű meló.
A Gologotán (kereszten) a Sátán utoljára kísérti meg Jézust. Jézus lassú haldoklása közben elképzeli, milyen lenne az élete, ha Isten helyett a normális emberi sorsot választaná... Mindenkinek vannak ötletei, hogy kéne leélni az életét...
A film klasszikus alkotás. Egyszer meg kell nézni. A kutyák meg ugassák csak a holdat.

Énekes a mikrofonnál - Hobo Blues Band

Hallgasd és figyelj. Értsd is meg. Sokakra ráférne ...
A zene a külső mozdulatlanság és a belső száguldás.

farigcsák - Deákné vászna rongyszőnyeg

Gyorsan repültek a napok,

a hét a követező hetekre várt…

és bekövetkezett...

Bűne lett?: … mert nem kellett sok, hogy

az Inget kivágd -, elhagyott gomb, foszlott

kézelő, zsebben szétmosott levél? –

vagy csak ráuntál?

Pedig nem  túl rég még…

Az első napokban, ki nézett, mind

azt gondolta: az Ing új bőröd lesz…

Ma meg…   …még szorítja kezed,

de lazán már, és szemedben ott

a tétova habozás: hová hajítsd?

Mindegy már, töröld bele nyugodtan

homlokod, nem számít, ha foltot hagy.

Régivé vált az Ing … Meguntad? … 

sosem fogod elárulni mi lett vele …

Ó, ismerős: dobozba kerül…

ha fér még bele… De…  Ne rakd el…

Legalábbis ne oda! Mert bármikor akad

rajta szemed, feltámaszt kísérteteket:

egyszer önmagát, majd azokat

kikkel előtte már járattad az utat. Így hidd el

legjobb helye lesz a többi elfeledett Ing mellett.

Miket szétszed idő, vagy szorgos kezek

és az egykor büszke vásznakból

rongyszőnyeg lesz. Neked.

farigcsák - Deákné vászna szakad

Ítélet ám. Lesz később, mert míg

vígak a napok, nem érdekes minta

vagy ha ferdén gombolod.

Lehet zsebbe telefon vagy használt

zsebkendő, odavaló bármi, míg

véled: helyénvaló.

Új hang, muzsika: csattogtatja szél -

Új szín, káprázat: csillog rajta napsütés -

Ámulat...

Csak ám,  idők során, elmúlván egy-két dolog

vagy történve, mi nem szokott, megeshet

hogy az ing kényelmetlen lesz. Neked.

A probléma, mint kötelek: nem befelé vág,

hanem kimenet: akkor van gond, mikor

szabadulsz,

nem mikor belebonyolódsz...

S arról tényleg én tehetek,

hogy inged kényelmetlen lett?

Nem szóltam ott: ne tedd,

hagytam, hogy felvegyed...

Így ha akarod, ... akár hibás is vagyok,

de ne feledd, pont a lényeg miatt,

bármit mondasz, vagy integet (és

emlékezz: telhetetlen) kezed,

arra már ideje nem

figyelek.

Máshová néz szemem, mert az

elején Inged elrendezte azt, hogy

dolgaidra legyek vak... vagy ha jobban

belegondolok, talán nem engem változtatott...

mert emlékszem, nem túl rég, elfordulva,

miként feszültél: büszkén tudja lobogtatni

szél...

Meguntad? Elszakadt? Megkopott?

Nem csillog? Vagy csak hűvös már a szél?

 - te bajod. Legyen most már tiéd -

... mert emlékszel? ...

sosem kedveltem a csereberét.

És nem bírtam soha, ha páros és

páratlan napok, reggeli és délután

hangulatok - kézen fogva arra járnak,

hol én lakok.

farigcsák - Deákné vászna

Életemben nem mondtam senkinek,

hogy az ingek közül ez vagy az tied.

Ellenben mindent szokásom

kihányni középre,

hogy mindenki lásson.

Mondhatnám kedvére valót.

Jó Trafik, nem szólok, nézem:

Vigye, miről döntött: jó!

Vegye, az ing arra való…

És ha szem vezérelt telhetetlen kezek

az ingekből magukra öltenek

nem mondok én ítéletet.

Ítélet az, ami rajtunk van,

miért legyen ehhez szavam?

Miért csűrjem-csavarjam,

nem kellek én oda,

ítélet az ing maga.

farigcsák - prológus

Persze, persze. Azon, hogy ki mit szeret, vagy nem, mi tetszik neki és nem - teljesen kár vitatkozni. El kell fogadni, vagy arrébb kell menni. Ez eddig világos.
Előfordulhat viszont, hogy valaki túlzásba visz valamit. Vagy megeshet, hogy csinál valamit, de nem egészen jól. Szerintem a taps annak jár, aki erre rászolgált. A kritika - automatikusan leszámítva a rosszindulatot - jó dolog, kiigazít, és a következőben jobbá tesz. Ha pedig valaki olyan helyen visz túlzásba dolgokat, ahol a közösségi szabályok ettől egyébként is óvva intenek, ott már problémák vannak.
Alapvetően nincs gondom a rózsaszínnel. És a csillogó, elvarázsolt giff képekkel se. Ezzel úgy vagyok, mint a süteménnyel: elég belőle alkalmasint egy darab.
Írni tudni kell. Mármint az íráshoz magához. Mert elég elgondolkodtató, ha a jövő nagy költője a versikéjének minden sorában (helyesírási) hibákkal sziporkázik. A mondanivalóhoz pedig, ha nem is kell érteni, de fel kell nőni. Aki meg nyakra-főre állandóan mástól idézget ...
Ezért született az első farigcsa. (A későbbiekben pedig vagy kedvem leltem benne, vagy belecsomagoltam valamit.) Azt én se hiszem, hogy valakit rögtön fejbe kell rúgni. De azért a figyelmét fel lehet hívni egy-két dologra. A kontroll nélkül dicsőítő udvartartásnak szintén. Ez udvariasnak tűnt.

Hogy e farigcsák borzalmasak?

Így igaz.

Ám olvasása önkéntes lesz.

Nem igaz?

Addig farigcsálok, míg megértem,

hogy bár látod,

mi munka felhozni a gyöngyöt,

és  dőreség

elhullajtott tollakkal kergetőzni…

de különbség szemedben nincs,

ha erre vagy amarra nézel…

sőt a tollat és csillogót

bámulod.

És nehézkes nékem nézésnek nevezni

a nyálcsorgató, rózsaszín vigyort.

… így nem erőltetem,

csak farigcsálok, magamnak, magamért,

és bár hosszú lesz, de míg szemed

elválasztja csillámtól a cserepet,

vagy míg toll-csillám – múlandó helyett

a gyöngyért ütöd össze tenyered...

párhuzamok... I.

Foglalkoztat pár gondolat:
-honnan kell szemlélni a problémát: sokan nem látják vagy kevesen látják az aurát?
-miért van különböző színe az aurának?
-ha beleegyezek, hogy van színe (mármint ha van), akkor lehet szaga is?
-és az mitől függ(het)?
Na ezt kéne körbejárni kicsinykét.

És lassan illő lenne befejezni a Terhek I. részét az asszociáció veszélyéről, a Seize the day-t - mit is jelent a carpe diem, ehhez kapcsolódva a láncokat - honnan jönnek a kötelek (szeretet, barátok, satöbbi). A függvénytáblázat V. részét (képsíkok) a háborúról, a Sakálok tündöklése III. - a hangfegyverekről.
És év vége :) De azért igyekszem.

szex, party és hazugságok - felirat

Ha kézhez kapom a nyersfordítást és időm engedi rendbe tenni, illetve, ha a felirat égetés nem pusztítja le nagyon a film minőségét, akkor ígérem, feliratosra cserélem a filmet.
Ugyanitt lehet majd megtalálni. Ez a legjobb esetben is november vége december eleje.
(december 01.)

függvénytáblázat IV. - tinta és radír

A kettős paraméterek alkalmazásával – és most nem az előzőekben említett példára célzok - egyet érsz el – a kölyöknek mehetnékje lesz egy szebb, szabadabb, igazabb világ felé. Amiről te ugyan tudhatod, hogy látszólagos, de ez nem segít. A "kettős paramétereken" azért vagyok így fennakadva, mert mindig elfeledik az emberek, hogy azok, aminek mutatják magukat. Ezért aztán vigyázz, minek látszol! Mert ha egyszer így, egyszer amúgy - annak nem lesz jó vége. Az álarc szimplán tapad (egy időre), de a forgolódás megbolondít...

Az állandóan figyelni, vagy a látótérben tartani valamit – az két különböző dolog. Bármily nehéz, egyensúlyozni kell.

Nem hinném, hogy különösképpen kutatni kell a gyerek szobájában. Elsősorban az van nála, amit tőled kapott, nem igaz? Hát legyél bölcs. (A fűre visszatérünk.)

Az lehet, hogy a Káma sutra mesteri kötésben, veretes fordításban remekmű, mellé téve Az illatos kertet és hasonlókat … de a kép és betű között azért van kis különbség. Tizenévesen nagyon is sok. Atomfizika után szabadon, ezt is az elején kell kezdeni… De egyáltalán nem gondolom, hogy Dekameron vagy Salo 120 napjával (P.P. Pasolini) kellene.

Bölcsebb, ha az van nála, amit te adsz neki. Mert legelőször is, gondolj bele, milyen kínos az, ha kínos dologról úgy kell kérdezni, hogy pontosan nem is tudod, mit kérdezz? … Ezer az út: ..., vagy csak az ágyára teszed az olvasnivalót (és néznivalót, mert a téma Playboy nélkül téged se dob fel), vállon veregeted és azt mondod, majd beszélgetünk róla, ha akarod. A példák persze, általában nem jók és ez nem is tartozik rám. De tűnődéshez megteszi és a kavicson pöckölni kell egyet, hogy gurulni kezdjen...

Mert azt mindenképpen meg kell értenie, hogy amikor már majd mindent tehet, akkor kevésbé lesz érdekes (illetve átlényegül – bocs), ezért ésszel kell most ehhez hozzáállni: a kezdeteknél nagyon ügyelni kell a dolgok egyensúlyára (F.H.). Egyik, hogy a név önbeszélő: társasjáték..   Másik, hogy azt a napot meg is kellene érni… és hogy megélje, azért egyelőre te felelsz. És ahhoz, hogy egy történetre milyen gyorsan pont kerülhet, nemigen kell magyarázat...

Az út egy, de mindenki másképp jár rajta. (S.)

Túl sok minden van a világon ahhoz, hogy mindent lássunk, és még több ahhoz, hogy értsük. Van amit szeretünk belőle és van amit nem. A ’miért’ teljesen lényegtelen. De ha ostoba vagy, annak sosincs jó vége: ***könyv és film hivatkozás***. (Az ostobá-t már megpróbáltam elmagyarázni...) Ha nem figyelsz oda arra, akire kellene, nos az sem épületes véget ér: ***könyv és film hivatkozás*** ...

Nem szeretem a felesleges halált. Értve ezt úgy, hogy a halál utat ad az életnek – ezért önmagában nem felesleges -, hanem az ideje és a módja, az már számít (***könyv és film hivatkozás***).

Senki és semmi harcosa nem vagyok. De bárki, bármit mond és hisz, vagy bármit olvas és bármi szerint él, meggyőződésem, hogy az életet élni kell és élvezni. Mert egy van belőle. Ehhez viszont az is szükségeltetik, hogy ezt másoknak megengedjük. Mert gondold csak át: amikor eddigi életed során bármire-bárkinek-bármiért azt mondtad "nem helyénvaló" - az mit is jelentett? - szerinted vagy (a füledbe suttogó ismerősök-szomszédok-világ) szerint? ...

Az égilakóknak van humorérzékük, visszaadnak dolgokat.

Ja, tizenévesek általában nem füvet dugdosnak a szobájukban. Hanem azt, amit neked  már nem kell. És még valami, a droggal nem otthon fog találkozni, hanem máshol. Hogy a drog mutatkozik be neki, vagy már ismeri (tudja róla amit kell) és nem nyújt kezet, az is (nagy részben) rajtad áll. Keskeny a bölcsek útja... és mielőtt egy szál spangliért (marihuánás cigaretta) agyonütnéd a gyereket, mert kíváncsi volt, áldd az égieket, vagy még inkább azt, aki elmagyarázta neki, hogy mitől óvakodjon: mert tudatlanul kristálymettel is enyhíthette volna kíváncsiságát... aki pedig azzal találkozik elsőre, ott nincs túl sok teendő.

A szobatudósság veszélyes dolog. A zavart, karikás szemű gyerek szobáját nem kell rögtön kiforgatni drog után. A zavartsága lehet elmúlik, ha rájössz, mostanság nem kéne már kopogás nélkül a szobájába rontani. Ráadásul nagy hiba, ha a fény hiányt társítja bizonyos dolgokhoz …

A droghasználat külső jelei egészen jól felismerhetők (ám megjegyzem, akkor már késő). Nem kell rögtön csatába rohanni. Már csak azért sem, mert a történelem folyamán indított több mint húszezer háborúban – néhány tíz kivételével, amit viszont inkább többségében mészárlásnak neveznék – mindig az veszített, aki kezdte.

farigcsák - közbeszerzés

Közbeszerzés...hmmmm....

gondolom, nehézség és baj

akkor van vele,

ha nem arról kell szóljon,

ami a neve.

Mert igen nehéz dolog

a papírhegyen át,

tojássá változtatni

a téglát.