farigcsák - Deákné vászna szakad

Ítélet ám. Lesz később, mert míg

vígak a napok, nem érdekes minta

vagy ha ferdén gombolod.

Lehet zsebbe telefon vagy használt

zsebkendő, odavaló bármi, míg

véled: helyénvaló.

Új hang, muzsika: csattogtatja szél -

Új szín, káprázat: csillog rajta napsütés -

Ámulat...

Csak ám,  idők során, elmúlván egy-két dolog

vagy történve, mi nem szokott, megeshet

hogy az ing kényelmetlen lesz. Neked.

A probléma, mint kötelek: nem befelé vág,

hanem kimenet: akkor van gond, mikor

szabadulsz,

nem mikor belebonyolódsz...

S arról tényleg én tehetek,

hogy inged kényelmetlen lett?

Nem szóltam ott: ne tedd,

hagytam, hogy felvegyed...

Így ha akarod, ... akár hibás is vagyok,

de ne feledd, pont a lényeg miatt,

bármit mondasz, vagy integet (és

emlékezz: telhetetlen) kezed,

arra már ideje nem

figyelek.

Máshová néz szemem, mert az

elején Inged elrendezte azt, hogy

dolgaidra legyek vak... vagy ha jobban

belegondolok, talán nem engem változtatott...

mert emlékszem, nem túl rég, elfordulva,

miként feszültél: büszkén tudja lobogtatni

szél...

Meguntad? Elszakadt? Megkopott?

Nem csillog? Vagy csak hűvös már a szél?

 - te bajod. Legyen most már tiéd -

... mert emlékszel? ...

sosem kedveltem a csereberét.

És nem bírtam soha, ha páros és

páratlan napok, reggeli és délután

hangulatok - kézen fogva arra járnak,

hol én lakok.