függvénytáblázat IV. - tinta és radír

A kettős paraméterek alkalmazásával – és most nem az előzőekben említett példára célzok - egyet érsz el – a kölyöknek mehetnékje lesz egy szebb, szabadabb, igazabb világ felé. Amiről te ugyan tudhatod, hogy látszólagos, de ez nem segít. A "kettős paramétereken" azért vagyok így fennakadva, mert mindig elfeledik az emberek, hogy azok, aminek mutatják magukat. Ezért aztán vigyázz, minek látszol! Mert ha egyszer így, egyszer amúgy - annak nem lesz jó vége. Az álarc szimplán tapad (egy időre), de a forgolódás megbolondít...

Az állandóan figyelni, vagy a látótérben tartani valamit – az két különböző dolog. Bármily nehéz, egyensúlyozni kell.

Nem hinném, hogy különösképpen kutatni kell a gyerek szobájában. Elsősorban az van nála, amit tőled kapott, nem igaz? Hát legyél bölcs. (A fűre visszatérünk.)

Az lehet, hogy a Káma sutra mesteri kötésben, veretes fordításban remekmű, mellé téve Az illatos kertet és hasonlókat … de a kép és betű között azért van kis különbség. Tizenévesen nagyon is sok. Atomfizika után szabadon, ezt is az elején kell kezdeni… De egyáltalán nem gondolom, hogy Dekameron vagy Salo 120 napjával (P.P. Pasolini) kellene.

Bölcsebb, ha az van nála, amit te adsz neki. Mert legelőször is, gondolj bele, milyen kínos az, ha kínos dologról úgy kell kérdezni, hogy pontosan nem is tudod, mit kérdezz? … Ezer az út: ..., vagy csak az ágyára teszed az olvasnivalót (és néznivalót, mert a téma Playboy nélkül téged se dob fel), vállon veregeted és azt mondod, majd beszélgetünk róla, ha akarod. A példák persze, általában nem jók és ez nem is tartozik rám. De tűnődéshez megteszi és a kavicson pöckölni kell egyet, hogy gurulni kezdjen...

Mert azt mindenképpen meg kell értenie, hogy amikor már majd mindent tehet, akkor kevésbé lesz érdekes (illetve átlényegül – bocs), ezért ésszel kell most ehhez hozzáállni: a kezdeteknél nagyon ügyelni kell a dolgok egyensúlyára (F.H.). Egyik, hogy a név önbeszélő: társasjáték..   Másik, hogy azt a napot meg is kellene érni… és hogy megélje, azért egyelőre te felelsz. És ahhoz, hogy egy történetre milyen gyorsan pont kerülhet, nemigen kell magyarázat...

Az út egy, de mindenki másképp jár rajta. (S.)

Túl sok minden van a világon ahhoz, hogy mindent lássunk, és még több ahhoz, hogy értsük. Van amit szeretünk belőle és van amit nem. A ’miért’ teljesen lényegtelen. De ha ostoba vagy, annak sosincs jó vége: ***könyv és film hivatkozás***. (Az ostobá-t már megpróbáltam elmagyarázni...) Ha nem figyelsz oda arra, akire kellene, nos az sem épületes véget ér: ***könyv és film hivatkozás*** ...

Nem szeretem a felesleges halált. Értve ezt úgy, hogy a halál utat ad az életnek – ezért önmagában nem felesleges -, hanem az ideje és a módja, az már számít (***könyv és film hivatkozás***).

Senki és semmi harcosa nem vagyok. De bárki, bármit mond és hisz, vagy bármit olvas és bármi szerint él, meggyőződésem, hogy az életet élni kell és élvezni. Mert egy van belőle. Ehhez viszont az is szükségeltetik, hogy ezt másoknak megengedjük. Mert gondold csak át: amikor eddigi életed során bármire-bárkinek-bármiért azt mondtad "nem helyénvaló" - az mit is jelentett? - szerinted vagy (a füledbe suttogó ismerősök-szomszédok-világ) szerint? ...

Az égilakóknak van humorérzékük, visszaadnak dolgokat.

Ja, tizenévesek általában nem füvet dugdosnak a szobájukban. Hanem azt, amit neked  már nem kell. És még valami, a droggal nem otthon fog találkozni, hanem máshol. Hogy a drog mutatkozik be neki, vagy már ismeri (tudja róla amit kell) és nem nyújt kezet, az is (nagy részben) rajtad áll. Keskeny a bölcsek útja... és mielőtt egy szál spangliért (marihuánás cigaretta) agyonütnéd a gyereket, mert kíváncsi volt, áldd az égieket, vagy még inkább azt, aki elmagyarázta neki, hogy mitől óvakodjon: mert tudatlanul kristálymettel is enyhíthette volna kíváncsiságát... aki pedig azzal találkozik elsőre, ott nincs túl sok teendő.

A szobatudósság veszélyes dolog. A zavart, karikás szemű gyerek szobáját nem kell rögtön kiforgatni drog után. A zavartsága lehet elmúlik, ha rájössz, mostanság nem kéne már kopogás nélkül a szobájába rontani. Ráadásul nagy hiba, ha a fény hiányt társítja bizonyos dolgokhoz …

A droghasználat külső jelei egészen jól felismerhetők (ám megjegyzem, akkor már késő). Nem kell rögtön csatába rohanni. Már csak azért sem, mert a történelem folyamán indított több mint húszezer háborúban – néhány tíz kivételével, amit viszont inkább többségében mészárlásnak neveznék – mindig az veszített, aki kezdte.