Gyorsan repültek a napok,
a hét a követező hetekre várt…
és bekövetkezett...
Bűne lett?: … mert nem kellett sok, hogy
az Inget kivágd -, elhagyott gomb, foszlott
kézelő, zsebben szétmosott levél? –
vagy csak ráuntál?
Pedig nem túl
rég még…
Az első napokban, ki nézett, mind
azt gondolta: az Ing új bőröd lesz…
Ma meg… …még szorítja kezed,
de lazán már, és szemedben ott
a tétova habozás: hová hajítsd?
Mindegy már, töröld bele nyugodtan
homlokod, nem számít, ha foltot hagy.
Régivé vált az Ing … Meguntad? …
sosem fogod elárulni mi lett vele …
Ó, ismerős: dobozba kerül…
ha fér még bele… De…
Ne rakd el…
Legalábbis ne oda! Mert
bármikor akad
rajta szemed, feltámaszt
kísérteteket:
egyszer önmagát, majd azokat
kikkel előtte már
járattad az utat. Így hidd el
legjobb helye lesz a többi elfeledett Ing mellett.
Miket szétszed idő, vagy szorgos kezek
és az egykor büszke vásznakból
rongyszőnyeg lesz. Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése