parkoló

Könnyen megeshet, hogy rosszul látom a dolgokat és a Föld nevű intézetben én is a gondozottak népes táborát erősítem.  De ezzel nincs sok tennivaló. Akár így, akár úgy van, abból kell kihozni a legjobbat, amink van. "...ha már a pokol felé tartok, élvezni akarom az utat." (Meyer, Stephenie).

Ami pedig az utazást illeti, kevés dolgot utálok annyira, mint ha valaki az utazás végén átkozza az utat visszafelé. Ez nagyon földműves dolog.

A kimondással kapcsolatosan pedig kénytelen voltam arra az álláspontra helyezkedni, hogy az emberek majd kinyögik amit akarnak, maguktól. Roppant egyszerű dologra lettem figyelmes: a kérdések egyenes arányba növelik a hazugságot. Ha valaki magától beszél, akkor van rá esély: valamivel több igazságot tol ki a száján. Hogy általában ezt későn teszik? Hát, van hely a klubban.

Persze nem csak erről van szó; könnyű kifigyelni, hogy az emberek gyakran nem arra válaszolnak, amit kérdeztél, hanem amire szerintük gondoltál – régóta állítom, hogy a kódolás ide-oda rossz ötlet. Ráadásképp minden embernek vannak olyan gondolatai, amelyek önmaga számára kikerülhetetlenek. Ez így már rögtön más. Ha még azt is belevesszük, hogy esetleg egy régebben feltett kérdésre válaszolnak most, vagy még egy el se hangzottra... – ez meg egészen messze visz… egyszóval a hazudik szóval nem árt óvatosan dobálózni.

Tegyük fel, valaminek a megállapításához 10 dolgot kell tudni. Normáliséknak ebből 9-10 infónak meg kell lenni, hogy jó döntést hozzanak. Aki 6-7 infóból jó eredményre jut, az intelligens. Akinek 4-5 infó elég, annak baromi jó intuíciója van. Az élettapasztalat úgy 8 körül áll.

A 9-10-es klub nem szeresse a többieket. A 8-asok ezzel nem foglalkoznak. Amikor pedig a 9-10-es klub tagjai berágnak és majd ők megmutatják, akkor születik a címeres ökör.

Roppant mód okosnak látszik az ember (raszta haj és bölcsészdiploma előny...) –egy ideig – ha megfelelő arcot vágva, beszélgetés közben ilyen eszméletlen igazságokat nyilatkoztat ki: „Merőlegesek ma a falak.” Vagy ha mondanak neki valamit, arra mindig azt mondja: „Tudom”. A felháborodásra pedig kedvesen elmagyarázza, hogy te mondtál nekem valamit és én utánamondtam, hogy tudom, tehát logikailag tök igazam van. Ettől először csak a többiek talpa szorul ökölbe, aztán pedig kiosztódik nekünk a címke: seggfej.

A hazugság sosem önmagáért van – illetve akkor már rosszindulat vagy más a neve. Mindig van oka. Ez az ok ott lakik a dolgozóban. Valaki hazudhat azért, mert meg akar gazdulni(és lássuk be, van némi blazírt humor abban: hogy egy új láncért hazudni - merhogy arany vagy vas, az a lánc lényegéből fakadóan teljesen mindegy, nem?), vagy fecseghet azért hülyeséget, mert elhanyagolt – mármint mentálisan – és figyelmet követel, és ragozhatnánk.  De saját magából jön. Valahol mindig ott az ok. Ezért talán ennek a főbb lényegét kellene elkapni, hogy megértsük. Eltelt némi idő, amíg kifigyeltem, vannak helyzetek, amikor az ember nem képes önmagán kívül mást adni – bizonyos időtartományon túl persze: alvás, kaja, játék, munka, szex. Ha valamely kettő helyzetben fel tudod mérni – nem tíz percre gondoltam, de nem is feltétlen vagy mindenáron nagy tudományosságra – akkor a többi ugorható. És ott van Ő. Ha boldogulsz ezzel, akkor már ki is vonhatod a képletből a hazugságot. Már nem is számít. Elméletileg. Mert ugye sose azon akadunk ki, hogy valaki másnak hazudik.

De egy dolgot nagyon megszívlelendőnek tartok; bármit is tudsz vagy vélsz látni, bármi is az ok, jelen múlt vagy épp ostobán jövő, amit elővezetsz, ne akarj senkit megváltoztatni. Többe fog kerülni, mint ahogy azt valaha is álmodnád...

Mert sikerülni fog, ez nem is kétséges.

A probléma máshol lesz: ha valakit változtatsz - vagy rákényszeríted -, az idővel nem önmaga... aki nem önmaga, azt nevezhetnénk mondjuk szörnyetegnek(?)... a folytatást, a következményeket pedig már tudnod kell.

pihenő	futás	terasz	ie.1432	alkony

ebook fájlok II.– apróságok

Számtalan oka lehet, hogy a neten épp megtalált és érdekesnek ígérkező cikket, tanulmányt később szeretnéd elolvasni. Vagy talán a kindléden szeretnéd viszontlátni.
Ennek egyik egyszerű módja, hogy a böngészőből az olvasóra küld. Keresd meg a Chrome bővítményei között a ‘ send to kindle ‘ nevűt és engedélyezd. A bővítmény az első futáskor adatok megadására kér.

Kellet, hogy járj az Amazon honlapján a Kindle fiókodban, mert anélkül nem igazán lehet használni a Kindlét, ezért tudod, hogy ott engedélyezni/beállítani kell olyan email címeket, amiről az olvasód emaileket fogadhat. Az első rész arra figyelmeztet, hogy vedd fel a kindle@klip.me címet a listára.
A másodiknál pedig meg kell adnod az olvasód email címét: kindlecíme@free.kindle.com hogy nálad landoljon a küldemény.

Megadhatsz gyorsbillentyű eléréseket, és mentetheted az aktuális cikket a google cloudba is. Valamint egy megadott egyéb email címre is tovább küldheted az aktuális dolgot.
Ha mindnet beállítottál, akkor a böngésző jobb felső sarkában megjelenik a bővítmény ikonja:

A sárga négyzetben lévő K betűre kattintva, a böngésző épp aktuális tartalmát a programocska az olvasódra továbbítja, tördelve, a Kindléhez igazítva. Illetve a gyorsbillentyűket használva végrehajtja a megfelelő feladatot.

Ha nincs kedved szórakozni egy ebook fájl konvertálásával, akkor azt megteheted az Amazonnál is. A fiókodban megtalálod mely kiterjesztésű fájlokat fogad az Amazon. Semmi más dolgod nincs, csak írj egy emailt, a kindlecíme@free.kindle.com címre, a mellékletbe/csatolás/ tedd be a fájlt és a tárgyhoz írd oda: convert. Az email szöveges részébe semmit sem kell írnod. Csak olyan email címről írhatsz, ami az Amazon fiókodban a listán van! Pár perc múlva, ha wifi hálózatra kapcsolódik, az olvasódon lesz a konvertált könyv, illetve az amazonnál megadott email címedre is értesítőt kapsz, ami révén számítógépedre is le tudod tölteni a konvertált fájlt (fájlneve.azw). Illetve az Amazon fiókodban megjelenik a kindle gyűjteményedben. Azt azért ne feledd, hogy ha szemetet küldesz, akkor ahhoz méltó lesz az eredmény. Már ezerszer hallhattad, hogy jó végeredményt, csak normális kiindulási fájlból kaphatsz. Ha nem megfelelő a csatolmány, vagy nagyon rossz fájlt küldtél, akkor az email címeden (és nem a kindlén) megjelenik egy értesítés, ami a hibáról tájékoztat.


Egy nagyon rövid filmecske a OneNote OCR használatáról, amelyben azt is láthatod, hogy az eredmény hagy némi kívánnivalót maga után:

Ha a OneNote-ot egyszer elindítod, akkor az beköltözik a tálcára az óra mellé, hogy mindig elérd. Minden számítógép indításkor el fog indulni, és két kattintással nem fogsz tudni megszabadulni tőle. Ez a program mérföldekre van már a színes jegyzetlapocskáktól és arra is ügyelj, hogy ha megteheti, akkor nem csak a gépre menti a jegyzeteidet. Éppúgy, mint a Worddel, ezzel is célszerű megismerkedni, nagyon sok dologra lehet használni, és éppúgy nem játszadozás a fő célja. Ha megismerkednél vele, kezd itt: OneNote. a Microsoft oktató oldalára jutsz, magyar nyelvű.

I.	III.	X.

Equilibrium

Equilibrium – Gyilkos nyugalom, 2002 – amerikai scifi, játékidő: 107 perc
Rendezte: Kurt Wimmer

Christian Bale  - John Preston
Emily Watson  - Mary O'Brian
Joachim Paul Assböck  - Enforcer
Sean Bean  - Errol Partridge

Sokan, sokféle “szép új világot” vizionáltak már. De egy probléma mindegyikkel akadt: csak a társadalom egy részének volt szép és jó világ.  És nem utolsó sorban ott van még az a kérdés, hogy ezért mekkora árat kell fizetni.
A legtöbb probléma az emberi érzésekből fakad – vallja az a csoport, aki az Atya vezetésével a III. világháború után az emberiség élére áll. Tilosak az érzelmek és ebből fakadóan a zene és mindennemű képzőművészeti alkotás sem kívánatos.
A hatás elérése érdekében, napi adagokban egy Prozium nevű szert is használni kell a polgároknak. Az érzelemmentesítő csapat egyik vezetője John Preston. Az ügy érdekében még felesége kivégzését is végignézte, mert természetesen aki műalkotást dugdos, zenét hallgat,  verset olvas vagy épp szereti a gyerekeit, az az égetőben végzi.
Egy napi adag véletlen kihagyása és -többek között- egy lázadó kihallgatása azonban kissé összekuszálja gondolatait.

függvénytáblázat VII. - kicsengetés

„Egy kőműves tanuló – legyen bármily kiváló a gyakorlatban -, az én fogalmaim szerint akkor sem lehet mester anélkül, hogy ne ismerné –egy bizonyos mélységben, persze-, mondjuk a falazó anyagok szerkezettanát. Bármennyire is szeret inkább falat építeni, azért ezt meg kell tanulnia. Amíg pedig ez az én dolgom, addig megpróbálok úgy tanítani, hogy ez így is legyen. És semmi okát nem látom, hogy ez ne vonatkozzon bárki mást tanulóra is.”(w.y.)

Vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.

Nem hinném, hogy különösebben a homlokomra volt írva, de az emberen ilyenkor látszik bizonyos hanyag –dekadens - kedv. A profit onnan lehet megismerni, hogy minden körülmények között elvégzi a dolgát. Nem számít hangulat, fejfájás és más egyéb olyasmi, ami általában az emberek többségének megfelelő ok a kibúvókra.

Mindig is azt véltem, hogy nem azt kell megtanulni ki mit mondott, hanem csak esetlegesen arra emlékezve, azt felhasználva, magunknak kell eltűnődnünk a dolgokon. Viszont a tanulás (intézményesítve) megköveteli, hogy legalább egyszer olvass, hallj arról mit hordtak össze addig az adott témáról. Utána, ha ellenőrizni akarod, ki mit tanult (vagy inkább mit tud) csak egy helyzetet kell teremteni, hogy elguruljanak a gondolatok. Képtelen helyzetet generálva pedig azt is meglátod kinek, hogy világít az agya.

Könyvek és a filmek. Ki szereti, ki nincs odáig értük. De tanulni lehet(ne) belőlük. Ahhoz viszont kézbe kell venni vagy meg kell nézni őket.

Tanítani nehéz. Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell. (Akit megpörgetsz, az egy ideig nem tudja, milyen irányba megy. Ez az egyik legerősebb mentális fegyver és a vérprofik is ezen elv alapján hazudnak.) Ezt olykor nagyon nehéz lehet kivitelezni (reál), és van mikor könnyebben megoldható (humán).

 Nem tudhattam, hogy valahol félúton abbahagyom, amit elkezdtem, de azt szerettem volna, ha nem vész kárba az, amin már túl vagyunk. Ezért kitaláltam a "konyha" problémáját, és otthagytam.

Mivel már nem igazán számított, ezért mozdítottam a paramétereken. Önszabályozós határidőt jelölve meg.

Ugyanis megkötöttem, hogy ne válaszoljanak első felindulásból, vagy egy ráérő este vagy üres vasárnap délután miatt. És mindenképpen várjanak meg két dolgot. Egy személyes katasztrófát, és amíg többségében elolvassák-megnézik a listán szereplő könyveket-filmeket. Gyakorlatilag ez bármekkora időkorlátot jelenthet ettől kezdve…

És csak ez után írják le, amit gondolnak. És mivel abból indultam ki, hogy az emberek sose látják a nyilvánvalót (...Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell…) ezért nyugodtan hozzádobtam egy megjegyzést: a könyvek-filmek nélkül nem fognak boldogulni a problémával.

A problémát képtelenül agyamentté kellett tenni, ráadásképp úgy, hogy látszólag illeszkedjen a (...-ak) trendjébe, mert hisz egyetlen dolgot akartam: olvassanak és nézzenek… tanuljanak.

Mert bármennyire is nem tetszik, egy idő után már ők írják majd tovább  a Történetet. Ehhez pedig nem árt, ha tudnak ... és mi nem taníthatjuk örökké őket, mert vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.

függvénytáblázat VIII. - antikvárium

Vannak könyvek, amik elmennek a háztól. Lejárt az idejük. Vagy fizikailag semmisülnek meg vagy pusztulnak szégyenteljes állapotban. Vagy tényleg egyszerűen csak lejárt az idejük. De mielőtt eltűnnek, azért belelapozunk (kivéve talán az "ízek, imák, szerelmek" almanachba, mert azt jobb nem bolygatni: a múltba küldött puskalövésre általában ágyúlövés a válasz...) Köztük lapulnak régebbi tankönyvek, elfeledett jegyzetek. Egy ilyenbe belelapozván, a lap szélén megláttam az oda firkált négy betűt... Na, időutazás indul...

Akkor, amikor a földművesek feltartóztathatatlan áradata még nem ért odáig, sokat ücsörögtünk az UT-széli vendéglő teraszán. Jöttek persze az első "fecskék", szárnyuk ugyan nem volt, de saját megítélésük szerint azért szárnyaltak ... na persze.

Egyszer egy illusztris társaságban felfigyeltem a vezéralakra (ilyen minden csordában van) - vagy elől repülőre, ha így jobban tetszik -, aki szavait ököl lengetős hadonászással kísérte. Az ujjain, kézhát oldala felől, ujjanként egy betűvel az volt rátetoválva: USSA.

Hát ... én se tudhatok mindent ... itt vidéken meg ... így próbáltam megoldást találni arra, hogyan kérdezhetném meg, mit jelent az USSA? Feleslegesen fáradtam, kedvesen megelőzött: Kell valami, haver? Nem volt agresszív vagy különösen támadó, egyszerűen csak azt gondolta, hogy egy suhanó "fecskének" ez a stílusa...

Óvatosan megfogalmazott kérdésemre, hogy mit jelent az "USSA" lesajnáló, de gyors választ kaptam: az amerika (a mondat folytatását inkább hanyagoljuk)...  Hát... - de azt egy 's'-sel írják. Nekem négy ujjam van, b...meg!

A könyvek, ha jól vannak lektorálva, segítenek. Tanulni beszélni, szókincsben és világossá teszik, hogy minden szó jelent valamit. És nem véletlenül jelenti azt, amit. Az írott szónál, ha eltérni akarsz idézőjelezel, ha beszélsz akkor meg jelzed másképp. Mármint ezt úgy értem, ha nem mindig ugyanazt a könyvet olvasod és nem ugyanazt az 50 szót használja valaki ...

"Kovács néni kisebbik fia."

Fél fejjel magasabb a bátyjánál.

Ettől kezdve fiatalabb lehet, de kisebb nem.

Megszámoltam, tévedett: öt ujja volt a fickónak. a tetováltak mellett még ott volt a hüvelyk. ... valószínűleg gőze se volt arról, hogy mit jelent: szembe tudja fordítani a többivel. De egy szárnyaló "fecske" miért is tudna ilyesmit? Nincs rá szüksége...

*** remark***

címkék: topik, hsz, nicknév, felhasználó, álnév, ... SF, ETI, canadahun

***

a földműves jelentését lásd máshol.

ebook fájlok - I. - javítások

Tartalom

Első fejezet

Második fejezet

Tördelés

Első fejezet

Mint többször említettem, célszerű az interneten utána keresni különböző, az e-könyvek készítésével, javításával és konvertálásával foglalkozó fórumoknak, írásoknak. Legyen az oldal bármilyen nyelvű, az ott szóba kerülő vagy ajánlott programokat nagy valószínűséggel eredeti vagy angol nyelven is megemlítik. A program nevét a keresőbe téve pedig már könnyű róla információhoz jutni.

  Látni fogod, hogy kinek-kinek megvannak a jól bevált és kedvelt programjai. Bizonyos programok többet tudnak, néhányuk csak célirányosan egy (két) feladatra vehető igénybe. Van olyan feladat, aminek elvégzéséhez több program közül válogathatsz, van, amiből csak egy-kettőt találsz. Például az Office Word szövegszerkesztő mellett több, ehhez hasonló célú program is létezik. Nem utolsó szempont, hogy egy részük vagy töredékébe kerül, vagy alkalmasint ingyenes (free). Mind a Word, mind a többi szövegszerkesztő tudását, illetve hajlandóságát bizonyos fájlok kezelésére/átalakítására, segédprogramokkal, beépülőkkel, modulokkal növelni lehet. De általában nem egyformán, és ami jó az egyikhez, az nem biztos, hogy megfelelő a másikhoz.

  Az e-könyv készítésének elkezdése előtt, nem árt végiggondolni, mivel és mit akarsz csinálni. Olyan ez, mintha lenne pár szál deszkád, és felbuzdulva polcot akarnál csinálni. Aztán menet közben elrohangálsz szögért, kalapácsért, fúróért, gyaluért és még ami kell, azzal súlyosbítva, hogy esetleg még némelyik gép használatát menetközben meg is kéne tanulnod vagy épp be kell őket állítgatni. Ez a polc nehéz szülés lenne. Ha az e-könyv készítése közben kapkodsz programokért, amiknek egy része nem is egyszerű, annak épp úgy nem lesz köszönetje. Célszerű megállapodni bizonyos programok mellett, a majdan felmerülő speciális problémákhoz pedig majd beszerezni a megfelelő segédprogramokat, vagy beépülőket.

  Alapvetően nem árt, ha egy program főbb léptékekben rendbe van szedve és nagyjából ismered a használatát. Erre egy kis időt kell szánni. Még mielőtt komolyan nagy munkába fognál.

  Nekem a Word van kéznél, így vessünk arra egy-két pillantást.

  Ha egy sima szövegszerkesztőt a Wordhöz hasonlítanánk, akkor nagyjából annyi a különbség, mint egy ceruza és egy újabb kori memóriás-monitoros írógép között. Viszont írni mindkettővel lehet. A Word irodai program. Nem játszogatásra tervezték, tudása célirányos és rendkívül nagy. Megéri szétnézni benne, ha már rendelkezünk vele.
Lehet, hogy van aki szereti, ha minden dokumentuma másképp néz ki, de ez például, ha e-könyvekről beszélünk, mindenképpen hátrány lesz. A Wordben tucatnyi dolgot rögzíteni lehet. Többek között sablonokat/ stílusokat is. És van, amin már kezdetkor el kell tűnődni: a Word a sorokat a következőben folytatja (és nem igényli, sőt nem szabad entert ütögetni a mondat és a sor végén, arra a bekezdés végén van szükség), és beállítástól függően vagy egész szót visz át a következő sorba, vagy ha engedélyezve van (word/laprendezése/elválasztás), akkor automatikusan elválasztja a megfelelő szót a sor végénél. Ha nincs automatikus elválasztás, akkor kissé foghíjasok a sorok. (Ezen sorkizárt beállítással lehet korrigálni, kérdés elég tetszetős-e az eredmény.) Másrészt, ha ezt a dokumentumot egyszerű szövegfájlként mentjük és majdan konvertálni kívánjuk, akkor nem lesz meglepő, ha az újratördelésnél a sorok közepére került szavakban benne maradnak azok az elválasztó jelek, amit a Word az automatikus elválasztáskor tett bele. Ha nem egyszerű szövegként mented a dokumentumot, akkor ez nem probléma.

  A Wordben célszerű bekapcsolni az összes formázási jel opciót. Azért ezt, mert a felsorolásban nincsen minden benne.
Így ezután írás közben, már látjuk, hogy mit is csinálunk:

Az első esetben az „egy-két pillantást.” után ’enter ’-t ütöttem. Ott látható a ’¶’ jel. Ennek eredményeképpen a következő új sor, új bekezdés is lett, tehát a stílusokban –nálam- megszabottak szerint, az azonos bekezdésekre vonatkozóan nincsen térköz, de van behúzás, a sor beljebb kezdődik. (A bekezdések eltérőek is lehetnek, gondolj csak arra, hogy mondjuk a könyvben olyan bekezdés jön, ahol mondjuk a szereplő gondolatai vannak leírva dőlt betűvel. Egy ilyen eltérő bekezdésnek megadhatod, hogy előtte és utána is térköz legyen, eleve dőlt betű legyen, vagy amit jónak látsz.)
Míg a „rendelkezünk vele.” után ’shift+enter ’-t ütöttem, ami eredményeképpen sortörés jött létre. Új sorba került a következő mondat, de szó sincsen új bekezdésről.
Ezt az írást lementettem (doc vagy docx formátum nem jó, mert a calibre nem szereti) rtf-be. Ha txt-be mentem, akkor a képekről le kell mondanom az olvasón. Azután a calibrével epub formába váltottam és áttettem az olvasóra (mivel a térközök eltávolítását a bekezdések között elfeledtem bejelölni, így a két bekezdés között üres sor jelent meg, de csak ott, ahol entert használtam.):

De egyébként pontosan azt látom viszont, ahogyan a dokumentumot megírtam, teljesen függetlenül attól, ahogy tudatosan vagy csak találomra ütöttem a billentyűket.

  Ha te írsz egy dokumentumot, akkor egy kis odafigyeléssel rendbe tudod tartani a dolgot. Ha már készen szereztél egy e-könyvet és az trehányan lett elkészítve, akkor ezeket mindet kézzel ki kell javítani ahhoz, hogy elfogadható eredményt láss viszont konvertálás után.

  Ha megnézed a szöveget, akkor láthatod, hogy minden bekezdés első sora kissé beljebb van (ez így van beállítva a stílusoknál, ezzel később nem kell külön törődni, természetesen ez változtatható). A formázáson javítani a vázlat nézetben lehet a legkönnyebben:

Itt címeket - pontosabban címsornak formázott szöveget - és bekezdéseket látsz, hierarchiában. A bekezdésekből az első sorok pár szavát látod (ez változtatható, a szintek kibonthatóak), hogy ne zavarjon a sok szöveg, de azért tudd, hol jársz). Itt egy kis gyakorlással gyorsan belejössz, hogyan lehet egy fejezet címet feljebb (címmé) vagy lejjebb (bekezdéssé satöbbi) változtatni – zöld nyilak.

  Ha viszont egy elcseszett fájlt nézel meg vázlat nézetben, akkor valami hasonló vár rád:

Ezt rendbe szedni, katasztrófa.

Stílusok

Második fejezet

  A következő dolog, amivel mindenképpen meg kell barátkozni, a stílusok. Hogy ne folyjék össze egy dokumentum, ahhoz szemmel láthatóan is különbözni kell bizonyos részeinek. Betűméretre, betű fajtára, esetleg színre is. A túl nagy változatosság nem javallott. A betűfajták egy része csak ideig óráig tetszik, azután rájön az ember, hogy nagyon fárasztó őket olvasni. Másrészt az elrugaszkodott betűfajták konvertálás során úgyis eltűnnek.

A Wordnek előre beállított stílusai vannak, többféle komplett kész-stílusban. (A kész-stílusoknak ilyen neveik vannak: díszes, egyszerű, elegáns satöbbi. Ezekben harmonizáló betűk, kiválasztott méretek, különféle címsor és bekezdés stílusok/megjelenítések vannak összerakva. Tehát a díszes kész-stílusban másképpen néz ki a cím, vagy címsor1, mint mondjuk az elegánsban. ) Mielőtt nekiesel ész nélkül átváltoztatni őket, inkább nézd meg, melyik milyen és hogy van beállítva. Ha jobb egérgombbal rákattintasz egy stílusfajtára (itt most a sárga négyzetben látható normálra –ez a gyors elérés, de másképp is lehetne), akkor a módosítást választva, ezt látod:

  Itt néhány dolgot közvetlenül  is tudsz változtatni, de a mélységekbe akkor jutsz, ha a bal alsó sarokban lévő formátumra kattintva, tovább lépsz. Lejjebb a bekezdés opciót látod.

A Minta felirat alatti téglalapban látod, mit művelsz. (Ott vagy azt a szöveget látod, amely bekezdésből ideléptél, vagy az Office által generáltat.) Itt most az igazítás balra zárt. A szövegtörzs szerkezeti szintjére vonatkozik. Ha a behúzáson változtatsz, akkor az egész bekezdés mozdul. Ha a típusánál az első sort választod, akkor az első sor beljebb kerül, a többi a megszabott margótól kezdődik. A térköz arra vonatkozik, hogy a meghatározott bekezdés az előtte lévőtől és az utána következőtől milyen távolságot vegyen fel. Lehetőség van arra is, hogy megszabd, bizonyos stílus után mi legyen a következő. Ez akkor nagyszerű dolog, ha egy címsor után entert ütve a következő nem ismét címsor lesz, hanem normál szövegtörzsi bekezdésre vált. De számtalan egyéb dolgot is megtalálsz, néhány lapon további fülek mögött. Alapvetően légy körültekintő. Ha széttúrod a dolgokat, akkor egy választásod van: a stílus készletnél a „kész stíluskészletek visszaállítása” –ez viszont minden beállításodat eltüntet, kivéve, ha lementetted (erről később).
   A stíluselemekből sok van. és meglátod, nagyon pontosan beállíthatóak. Egy címsor1 (fejezetcím) - és persze nem csak annál - esetén megszabhatod akár, hogy mindenképpen kerüljön új oldalra. Ezzel elkerülöd, hogy az olvasón a kijelző alján egy ordító nagybetűs fejezetcímet egy vacak sor kövessen, majd lapozni kell. De ugyanígy, ha egy bekezdésből csak egy sor, vagy pár szó kerülne új oldalra, azt is meg lehet akadályozni.
Ehhez viszont az kell, hogy ha a Wordben ilyeneket olvasol állítgatás közben: árva és fattyúsor meg még furcsábbakat, akkor szakadj rá a googlera és olvass utána, hogy mi a szöszt jelentenek ezek, mert ha nem tudod, akkor hogy a toszba akarod beállítani a dolgokat? 

Ezt vedd szemügyre:

  A stílusmódosításokban kész stílus készleteket találsz. (Az itt pirossal karikázott kis nyilacskánál pedig a stíluselemeket éred el. Éppúgy, mint a menüszalagon az előbbi belekattintással, csak itt plusz információk is lesznek.) Előre beállítottak, a hivatalostól a kacifántosig. Mindnek meg van a maga kinézete, színesek, változó betűfajtákkal, cirkalmas vagy épp aláhúzott fejezet-címmel, és így tovább, ahogyan a különböző stílus elemeket beállították hozzájuk.

Válaszd ki valamelyiket. (Stílus módosítás/stíluskészlet/ és ott válaszd a neked tetszőt.) Ha nem üres a dokumentum törzs, hanem írtál bele, vagy kinyitottál valamit, akkor ha ráviszed az egérmutatót valamelyik kész stílusnévre, akkor látod is rögtön, hogy változik az egész dokumentumod. Ezután lehet változtatni a stíluselemeket (címsorok, bekezdések satöbbik - ezekből nagyon sok van. Ha türelmesen végignézed, egyrészt látod, hogy logikusak, másrészt hamar rájössz, hogy egy részére sosem lesz szükséged). Ha megfelelően beállítottál dolgokat, akkor mentsd el saját stílusként. (Stílusmódosítás / stíluskészlet / mentés kész stílusként)

  A stílus elemek beállításaid csak abban a stíluskészletben működnek, amelyben azokon változtattál, ráadásul, ha belebonyolódtál és vissza kell állítani őket, akkor eltűnnek. Ha másik kész stíluskészletbe váltasz, ott az alapbeállítások szerint rendeződik át az egész dokumentumod. Ezért jobb lementeni, így ha visszatérsz a stíluskészlethez, ott a felsorolásban megjelenik a sajátod is. Ez biztonságos is, ugyanis a kész stíluselemeket, ha véletlenül vagy muszájból visszaállítod, akkor azokból minden változtatásod törlődik, míg ha sajátnak lemented, ott megmarad. Legközelebb ugyanott megtalálod, és használni tudod.

Word pdf

  A Worddel menthetsz pdf fájlba is. Mentés másképp. (Ott látod majd, hogy megadhatsz bizonyos információkat is: címke, cím, szerző – ezek metaadatok lesznek.) (A mentés gomb helyett megjelenhet egyéb is, például közzétesz.)

  Viszont tanácsos előtte az olvasóshoz igazítani a jellemzőit (különben A4 méretű lesz és az szívás). Itt ugyanis, kissé vért izzadva, de tudsz rajta javítani. Menj a lap rendezése opcióra. Ott válaszd a (margók és tájolás után, ha ezekre szükség van) a méretek közül azt, ami az olvasódra jellemző (fogj egy vonalzót és mérd meg, ha nem tudod). Ha átméretezem az oldalt kindléhez, akkor a Word oldalak átrendeződnek:

Ennek itt még semmi köze a pdf-hez. Csak egyszerűen A4 nézetből más oldalnézetre váltottunk. Ezért tudsz tetszésed szerint változtatni dolgokat. Az átméretezés miatt érdekesen fog viselkedni, ha valahol belenyúlsz, megeshet, hogy teljesen szétesik az oldal. A képeket az egérrel is kisebbre veheted, átteheted máshová, de arra számíts, hogy minden borulni fog. Ilyenkor ne rángasd az egeret, hogy visszacsinálj dolgokat, nem fog menni. Hanem válaszd a Word ’ visszavonás’ funkcióját, és próbáld újra. Ha a képekbe kattintasz egyszer a bal egérgombbal, akkor fent a menüsoron megjelenik egy új lehetőség a Word menüszalagján:

Ennyi lehetőséget kínál a Word a képek piszkálásához. Ha ez nem elég, akkor külső képszerkesztő programot kell igénybe venned. Egyébként nem olyan kevés ez. Jól el lehet szórakozni a „kép elé/mögé”, „körbe fut/mellette” és hasonlókkal, mire kitapasztalod. Tudomásul kell venni, hogy a nyomda technika egy másik dolog. Ahhoz, hogy esetleg a könyvben látott, cirkalmas vagy bonyolult módon körbe vegye a szöveg a képet, más úton kell közelíteni, itt nem fog sikerülni.

E

zt a dokumentumot igyekeztem normálisan megírni, és nem összevissza ütögetni az entert (néhol azért sikerült). Cím, fejezetcím, majd a fejezetben a bekezdések struktúrához tartottam magam. Éppen ezért két kattintással a Word képes volt tartalomjegyzéket generálni is. Igaz, ez pár oldal, de az most mellékes. Aztán átméreteztem az egészet (laprendezése/méret), a kindléhez. Utána lementettem a Worddel mentés másképp: pdf. Utána a pdf fájlt beolvastam a calibrébe, majd azt mondtam neki, küldje az olvasóra. Semmi mást nem tettem. A calibre a mobit választotta, és ez lett az eredmény:

Ennél jobbat Wordben nem tudsz csinálni. Szerintem megteszi.

   A Wordnek milliónyi beállítása van. Ha időd engedi, nézz szét bennük. Érdemes.

Természetesen egy könyvet nem szokás begépelni. Ahhoz már másfajta szoftvereket kell segítségül hívni, hogy egy papír alapú könyv a számítógépre kerüljön. De ha egy kész könyvfájlt rendbe akarsz tenni, akkor ahhoz valahogy így kell elindulni.

II.	III.

calibre - ebook - kindle- OCR - IX.

  Érdemes szétnézni a calibre hangolásában.

(A hangolásokban eléggé szét lehet túrni a calibrét. Igaz, mindenhol visszaállíthatóak az alapértelmezett beállításai. Először mindig a menüsoron nézd meg, van-e ott olyan, ami segít a problémádon. Ha például a calibre nem találja a munkakönyvtárat, célszerű a menüsor könyvpolc ikonjáról megkerestetni vele. Ezt ugyan a hangolásból is meg lehetne tenni, de ott nagyon oda kell figyelni, mert ott más könyvtárakra vonatkozó dolgok is állíthatóak és egyéb könyvtár is létrehozható. A másik, amire ügyelj, hogy bizonyos átállítások a már beolvasott könyvekre és rendezési formákra nem vonatkoznak, csak az azután beolvasandókra. De ezt mindenhol jelzik a magyarázatok.)

Az első kép eltávolítása opció akkor jön jól, ha a borítókép a könyv első oldala is és a metaadatokban is szerepel.  Akkor pedig még jobb, ha a könyv első oldalán nem a borítókép látható. Ezzel meg lehet szabadulni tőle anélkül, hogy a könyv fájlba bele kelljen piszkálni.

A fenti képen láthatod, hol lehet állítani a calibrét, hogy a könyv nevében a névelőt ne hátra sorolja. A calibre alapbeállítás szerint ezt a könyvcímet: „A távoli tűz” így tárolja le: Távoli tűz, A” Erről a szokásáról a kékkel kiemelt és az alatta lévő opciónál lehet lebeszélni. A felső a calibrére a második az olvasóra vonatkozik. A névelőket egyébként (alapból a kiválasztott nyelvhez áll) kézzel is meg lehet adni, egyéb helyen.

Ígértem, hogy erre az oldalra még visszatérünk.

  Betűméret változtatást. (mint mikor a wordben kijelölsz egy mondatot és nagyobb méretű betűre változtatod. Természetesen ilyen szabadságod itt nincs, de lehetőség azért van.) Ez akkor segít, ha konvertálás után mondjuk nagyobb betűméretet szeretnél a címben, jegyzetben, szövegtörzsben – tehát megszabott helyeken és a könyv egész terjedelmében.

Egy bemeneti könyv fájlban természetszerűleg több betűméret fordul elő. Címek, jegyzetek, kiemelések, és maga a szöveg törzse. A szövegtörzs terjedelme miatt adja az alap betűméretet.

Ha a könyv 12 betűméretben íródott, akkor 12 az alap betűméret. A lábjegyzet akkor feltehetően 8, az alcím 16 a fejezet cím 18 körül lehet - ezt persze könyve válogatja. Ezért kell betűméret kulcsot megadni. Több számot, ha változtatni akarsz. A varázsló jelre kattintva kissé mélyebbre jutsz és eléred a súgófájlt is. Viszont javasolom, hogy ne itt vésd kőbe az eredményt. Márcsak azért sem, mert nincs két egyforma könyv, és azért sem, mert ez csak az alap kimeneti formátumra fog vonatkozni, ráadásul mindig. Ha tehát ezzel akarsz variálni, akkor jelölj ki egy konkrét –beolvasott – könyvet, kattints a konvertálás egy könyvet lehetőségre, és a baloldali oszlopban a megjelenést választva egy a fentihez hasonló alábbi kép fogad.

A nullázott értékek nem nullát jelentenek. Ha a varázslóval beljebb lépsz, akkor már a konkrét könyv alap betűméretét is látod, valamint azt is, hogy mire fogja növelni. A súgó (online) a továbbiakban eligazít. Mivel itt konkrét könyvnél járunk, a két felső sarokban állítani kell a be- és kimeneti formátumot –ezzel kezd. Csak az aktuális könyvre és csak a megadott –rendelkezésre álló –bemeneti formára és kimeneti formára vonatkozik az állítgatásod. Ha itt az okéra kattintasz, a konvertálás végrehajtódik.

Az eredményt a calibre olvasójában meg is tudod nézni. Ha nem megfelelő, akkor a könyv adott változatát töröld ki és lehet újra próbálni. Némi időbe bele fog telni.

                A (többi) választónégyzet melletti szavakon tartva az egérmutatót, magyarázó szöveg fog megjelenni.

A fenti finomhangolás ablakban látható:„ Unicode karakterek átírása ASCII karakterekké” – sorhoz, azért tennék megjegyzést.

Bizonyára találkoztál már ilyen látvánnyal az olvasón:

Az :„ Unicode karakterek átírása ASCII karakterekké” bejelölése a fenti látványon nem fog segíteni.

Adott egy könyv fájl.

 És abból mindenki tökéletesre konvertált könyvet szeretne csinálni… (Végezetül a továbbiakban csak azt szeretném elmondani, hogy egy vacak fájlból csak bizonyos eredményre jutsz. Ha jobbat akarsz, akkor vagy kijavítod -konvertálás előtt-, úgy ahogyan kell, vagy szerzel egy normálisabb változatot/formátumot és azt konvertálod.)

Lent látod egy txt könyvfájl részletét. Olyan, amilyen, ész nélkül letöltöttem a netről. Adott a betű, a méretük és a sorok addig tartanak, amíg nincs új sor jel. Gyakorlatilag bármely hosszú lehetne. Ahol entert ütött a készítője, ott új sor nyílik.  És amivel nem törődött, egyben új bekezdés is.

Ha a fenti fájlt a megjelenítőben összenyomod nagyjából az olvasó méretére, akkor fogalmat kapsz arról, milyen lesz az olvasón:

 És valóban, ilyen lesz kindlén:

az eredmény megszemléléséért kár átküldeni az olvasóra, mert a calibre olvasóján is megnézheted:

Ha bepipálod azt az ominózus: „bekezdések közötti térköz eltávolítása” sort, akkor barátságosabbá válik a fájl kinézete is, de felesleges bekezdés jelek akkor is megmaradnak.

 Nézd meg a calibre olvasóján:

 És olyasmi lesz a kindlén is. Jóval olvashatóbb lesz, de nem tökéletes. Minden sor, az alap fájlnak megfelelően bekezdéssé válik.

A hibás alapfájlból ennél többet nem tudsz kihozni a calibrével. Olvasni megteszi.

De ha az alant 

látható eredményt akarod:

 akkor az egészet újra kell javítani. Az pedig nem kispályás meló.

Ha a kindulási fájlt kinyitod a wordben, ha szerencséd van ( ez már az a változat, amin a calibre annyit megtett, hogy eltüntette az üres bekezdéseket. Úgy, hogy a txt fájlt txt fájllá konvertáltattam vele, bejelölve közben a bekezdések közötti térköz eltávolítását. Ilyenkor a calibre konvertálás közben elnevezi az eredeti fájlt originalnak. Tehát két txt fájl lesz, megkülönböztethetően) ez fogad :

Ezt „csak” újra kell formázni. És egyben lektorálni kell. Lesz mit. A formázás sokáig tart. A javítás felér a könyv teljes elolvasásával. Ráadásul általában kétszer kötelező, háromszor ajánlatos végigmenni rajta.

Az biztos, hogy az eredeti rossz formázást először meg kell szüntetni. De ha ezt az egész könyvön egyszerre megteszed, akkor több száz oldalnyi ömlesztett szöveged lesz. Ezért először a fejezetek határait kell megkeresni és elválasztani. Erre meg van a wordben a megfelelő módszer. Aztán neki kezdhetsz a fejezetek rendbetételének. …– ennyi melót ez nem biztos, hogy megér.

Ha viszont a fájlt megnyitva a wordben ez a látvány fogad:

Akkor gáz van. Kódlapok és karakterkódolások.

Vannak, akik a fájlok vágólapról wordbe be- és kimásolásával, a word (mentés másképp funkcióban) kódolásának állítgatásával és más házi praktikákkal szokták ezt orvosolni. Erről olvashatsz az ekönyvekkel foglalkozó fórumokon. Az értelmes megoldás egy erre való program, amely kicseréli szükség esetén a kódtáblát/karakter kódolást. Ha erről tudni akarsz bővebbet, akkor nézz utána a FAR-manager nevű programnak. A szövegek javítása egy kis része a tudásának, ezzel a részével viszonylagosan lehet boldogulni. A FAR-manager egyébként konzolprogram, roppant sokat tud, de pilótavizsgás. Természetesen található erre a célra a FAR-on kívül más program is.

I.	V.	VI.	VIII.	X.	e.I.

A legyek ura

A legyek ura - The lord of the flies

Filmdráma. 92 perc. 1963-as változat, FF.
magyar hang, angol felirat
Rendezte: Peter Brook.

James Aubrey - Ralph
Tom Chapin - Jack Merridew
Hugh Edwards - Piggy
Roger Elwin - Roger
Tom Gaman - Simon


William Golding világhírű -és kötelező - regényéből készült. A film letaglózó. A szigetre keveredett csapatnyi gyerek -miért is lenne ez meglepő - két táborra szakad. Egyik tábor próbálja megtartani a civilizált rendből a lehetséges keveset, a másik a "szabad" életet gyakorolja. A rosszul értelmezett szabadság - egyéb paraméterek közrehatásával -  természetesen elvadult erőszakba csap.
Ez pedig hamarosan véres drámába fordítja a történetet, aminek nem látható előre a vége...


Mobilon:                                                           Könyv:

A legyek ura

letöltés

****************************************************************************

A legyek ura - The lord of the flies

Filmdráma. 90 perc. 1990-es változat.
Rendezte: Harry Hook.


Balthazar Getty - Ralph
Chris Furrh - Jack Merridew
Danuel Pipoly  - Piggy
Gary Rule - Roger
James Badge Dale - Simon


ASIN: B001Q7E840

függvénytáblázat IX. - kitépett lapok

Sosem szól a zene, ha olvasok. A könyvre figyelek.

Az alap valami olyasmi, hogy befolyásolni nagy hatásfokkal azokat a legegyszerűbb, akik fogékonyak a zenére. És fordítva, akik fogékonyak a zenére, azokra lehet hatást gyakorolni. Ezt értve úgy, hogy nekik lehet színezni a világot. Mesékkel, történetekkel, filmmel. Csak erről van szó. (Igaz, ezt nagyon spórolósra vettem.) Ezt nem ragozom: ha a filmről lekevered a zenei sávot, elszáll a hatás - általában. Az ember bonyolult szerkezet, hangolható.

És ez egyben természetesen fegyver is.

Az együttesek filmbe emelt számaival nincs gond.  Valahol érződik rajtuk, hogy nem e célból születtek. Attól persze még lehetne tökéletes. De nem az. Ami igazán üt, az azok a soundtrackok, amiket egy jól felkészült zeneszerző a neki tetsző és átérzett filmhez megírt. A képpel mögötte pedig …

*** remark***

Ha olvasol vagy filmet nézel jutott már eszedbe, hogy az csak pár ember története? A milliárdokból. … De valamit akart vele az, aki eléd tette.

És jártál már úgy, hogy egy film vagy sorozatot újra néztél, vagy könyvet újraolvastál, és a vég(e) ismeretében a kezdetkor egyből belédnyilallat, hogy milyen felesleges is ... de mi is felesleges? ...

A függvénytáblázatokból némi tűnődés után, töröltem minden hivatkozást.

A ’ tinta és radír’-ban ott áll a szó: ostoba. Ehhez kellene egy kis magyarázat.

Hogy értsd. Ha a (lejjebb lévő) hivatkozásokra kattintasz, megnyílik két klip, optimalizáltak. A film, amelyből valók:  Mentiras y gordas, 2009. (Szex, parti és hazugságok - habár az eredeti címe nem ezt jelenti). A film brutális. (Nem a horror stílusra gondolok.) A mondanivaló. És a zenéjét direktben a filmhez írták (át) … Azonos zenei motívumok ismétlődnek a két klipben, persze a képi tartalmuk változik. Az első jelenet soundtrackjának címe: Tony el messias  (a víz jelenlétének igztából valós oka van, a hangulat beavatkozó szerek igénylik), a második jelenet soundtrackjának címe: Let me freeze again to death. Senki sem beszél, Juan Carlos Molina és Juan Manuel Sueiro  zenéje szól –illetve lökdösi a lelket- a jelenetek alatt. Ne feledd, ez csak egy történet a világból. Ez a vége, az ostobaságnak. Az ostobát pedig többek között, így értettem:

1. Boy in the Striped Pyjamas

2. Die welle

3. Late summer

4. Troy

5. Charlie st. Cloud

6. Dead Poets Society

7. St. Johanna

8. Defying gravity

9. Ken Park

10. Prayer’s of Bobby

11. Anatomy of a hate crimi

12. Napola

… és sorolhatnám vég nélkül …

Minden véleményed, szavad, mondatod, hited, gondolatod, vallásod, cselekedeted, tetted ostobaság, ha azzal valakinek ártasz…

Ami pedig a hallgatást illeti... csak ismételni tudnám, amit a teraszon már réges rég elmondtam.

***

függvénytáblázat IV.

***

(Nézd a Twilight első részét. Az oda együttesektől beemelt számok sem rosszak, természetesen. Bizonyos jeleneteknél azonban a zeneszerző -Carter Burwell- által oda írt motívumok szólnak. És igen könnyen belegázolnak az ember lelkébe. A sima motion pictures soundtrack lemezen hiába is keresnéd a dallamukat.   A "score" OST lemezen lehet megtalálni őket.)

terabithia tükrei VIII.

Nagyon sokan hagyták már figyelmen kívül, hogy bizonyos dolgok nem az övék. Voltak birodalmak, amelyek hitték, hogy nekik süt a nap... megfizettek érte.
 És lám, mit sem tanultál: ha fényt vagy világosságot akarsz vagy lobogó lángot , akkor meggyújtasz egy mécsest ... ámde a láng nem a te kedvedre létezik... elfeleded, hogy együtt jár mással: elkerülhetetlenül ugrálni kezdenek az árnyaid... A tükörben ezt akár egyszerűnek is vélheted: mögötte, amit akarsz és előtte, ami valóságos... a többi rajtad áll... de ami összetartozik, mert együtt létezhet, az nem szétválasztható - és itt nincs tovább...
 Terabithia tükrei azért készültek, hogy ... mutassák neked azt, amit létezés nélkül látsz, és amit nem látsz, de létezik- és teszik ezt akkor is, ha az előzőeket szándékosan kevered. E tükröknek nem számít az akaratod: ha belenéztél nem enged, míg meg nem "hallgatod". A majdnem két tucatnyi terabithiai tükör között a nyolcadik az egyetlen, amelyet nem befolyásol a mécsesed ugrálólángja, és az egyetlen amely kissé hibás. Vakfoltos és törött a széle. Az egyetlen, amelyen fog az idő... egyre több és több részletet takarva el...
 Most még: ... belefeledkezve láthatod, hogy: van ott melletted valaki, akit szeretsz (itt törött a tükör: vagy Ő szeret téged) és ahogy hozzá érsz, magadhoz szorítod (itt vakfoltos a tükör: vagy hozzád ér, magához szorít), megnyugszik, elcsendesül. Ámde hiába ámítod magad, egymécses ugráló lángja kevés ám elég az árny, így nem tudhatod, mert e fénynél nem láthatod: ilyenkor elveszel tőle vagy adsz neki, se azt, hogy csendesen lélegzett vagy suttogot valamit?

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-XIII.	keret	intelem

email

terabithia tükrei XIII.

Mert mondhattam volna csak annyit...

... de hát mondtam! Persze, így se mentem semmire, már megint itt kell toporognom... -nem a helyről beszélek.

Csak pár fadarabot egy pici ásót és szíjat dobtam le a teraszon, ne törődj vele. Majd elmondom, ha eljön az ideje, ha kell -mert teszel róla-, hogy jöjjön az ideje, miért is hoztam őket.

Sejthettem volna, hogy kiásod a sárga gezemicét az udvar közepéről és arrébb teszed. Egy szerinted rendben lévő helyre… Nem is tudod,… áá, csak feleslegesen tépem a szám... Igaz ami igaz,  az ember élete során párszor kimondja a sorsát, csak erről mit sem tud… és persze hoztál még hozzá, ugyan-olyansárgákat… máshonnan… másét… A Te kerted, a Te virágod, a Te sárgád, a Te életed…

Épp mosogatsz? De…. mi ez nagy csend? Megint elment valaki?… vagy még csak nem ért haza? Nem hiszem, hogy gúnyolódnék. Sosem volt szokásom és nincs rá szükségem se. Csak mosogass tovább nyugodtan, és nézelődj az ablakon közben, én meg csak locsogok, míg hazaér…

Épp akartam mondani, hogy nem feltétlenül jó helyen vannak azok a virágok a kerítés mellett… habár tény, hogy kívülről is jól látszik, hogy neked mily szép sárga gezemicéd van és nem is egy..., de a kerítés mellett a kutya… na, igen: ott a kutya rohangál és bele fog taposni- mármint a virágokba...ahogy épp csinálja.

Én is ingerült lennék, de most odakoppantottad a poharat a mosogató széléhez… eltört… vége van ... valóban ki kell dobni… ez mellé ment …. kár volt ilyen erővel ráismételni, most felborult a szemetes … kigurult pár dolog… Ne! ne rúgj bele!  A fenébe… mondtam… most szétrepült egy csomó undorító valami…

A’sszem, takaríthatsz. Ja, eléggé tele van, ki kellene vinni…. Ha csapkodod az ajtót, akkor az vissza fog csukódni… és pont így fogsz belerúgni a lábujjaiddal… vah, ez kellemetlen lehet…

Igazad van, vágd oda a kuka tetőt… az segít…

Hagyd a kutyát és ne mérgeld magad, csak pár szál virágot letört. Semmi komoly. Van ott még elég hasonló[/I]... Most rögtön máshová teszed őket? Hát… ahogy szeretnéd. Ehhez ásó kell. Nem kell kapkodni. Csak nyugodtan… ha túl sokat fogsz egyszerre, el fog törni az ásó nyele … pontosan így. Jól repül… ez a pinceablak volt… de érdekesen csörömpöl mintha zenélne… a pincében sikerült hazavágnod pár befőttet is… talán ismét szükség lesz a seprűre? ...

Miért van az, hogy Te sose ott keresed a dolgokat, ahol vannak? Miért, miért gondolod, hogy amihez hozzáérsz a tiéd? És miért akarsz mindent elvenni a helyéről? Honnan veszed, hogy valaminek ott biztosan jobb, ahová teszed? Miért .. a hol? - oly fontos lenne? ... Ülj le vagy térdelj - ennyit mondtam; nem pedig: emeld...

Érdekes hang, ugye, ez a szivárványos? Olyan, mintha félre beszélne, de hidd el, nem így van. Egyébként csak időt ad, hogy végig gondolj valamit, ami már a tiéd... Mert erős a gyanúm, ha most így dühösen lemégy a pincébe, akkor ... jó eséllyel ... belezúgsz az üvegtörmelékbe… ne menj most oda … Egyszerűen "könnyű sóhaj..." ... hagyd ott, holnap is ott lesz és nem is jár ott senki.

Egyébként azért jöttem (túl azon, hogy egyszer, egyetlen egyszer elmondjam, hagyd a pincét), hogy hozzak pár dolgot. Azokat tettem le  a teraszon, ha a pincébe menetel helyett mást csinálnál:

Hoztam fát, hogy ha azt akarod, körbekerítsd a virágokat…

Hoztam szíjat, hogy ha azt akarod, megkösd vagy sétálni vidda kutyát…

Hoztam egy kicsi ásót, ha a gezemicé(ke)t visszatennéd oda, ahová való(k)…

És hoztam dobozt, hogy esetleg elvigyem, ami neked itt felesleges lett... mert mondtam: repülni a csillagokba és a szakadékba is lehet - és valami azt súgja nekem, hogy ezt terhe válogatja...

Csak meg kellett várnom, hogy ezt megmondhassam. Akkor, amikor eljött az ideje... mert ha nem figyeltél oda a "térdelj"-re, miért figyeltél volna oda most bármire ... az üveg csörömpölés előtt?...

És valóban, mondhattam volna csak ennyit:

A sárga gezemicét nem kiásni és hasonlókkal körülvenni kell, hanem csak megöntözni... néha.

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	keret	intelem

sakálok tündöklése I.

I. (LSD)
Hogy pontosan mikor és hogyan történt, ki emlékszik arra már? És persze az sem biztos, hogy így volt, ha volt...
Időben talán úgy tudnám elhelyezni, hogy néhány évvel azelőtt történt, hogy  az emberek színre vitték a két város elpusztítását. Japánban.
A lökést, a dolgok megmozdulásához, szokás szerint néhány pohár whisky adta.
A filozófia alapkérdései közül, mindig is nagyon lenyűgözte a gondozókat, hogy megismerhető a világ vagy sem. Persze a gondozottaknál ez nem így realizálódott. Ott inkább azzal foglalkoztak, hogy mi a franc lesz ma.
Elméletben, ha egy dolog születésétől, az elmúlásáig mellette vagy, akkor ismered. A dologgal meg az történik holnap, amire ma okot teremt. Ez ugyan kicsit bonyolultabb, de ne menjünk bele. Az iskolázottság néha megkeveri a fejeket. Apám vadászkutyája például, mióta végig csinálta a kutya iskolát, azóta mindig a legkisebb madarat viszi oda. Na ja, okos lett a jószág.
A whisky nagy mozgató. Így valakinek rögtön bekattant, hogy hé, születésemtől én mindig magammal vagyok–az, hogy az álmokat kihagyták, teljesen lényegtelen – tehát minden információ a rendelkezésemre áll a múltból, és ha azt végig gondolom, akkor tudnom kell, mi lesz holnap velem.
És- reszkettek meg az örömtől -, ha olyan emberek gondolkodnak, akiknek közös dolgaik vannak, akkor esély lehet arra, hogy nem csak a saját holnapjukat, hanem kicsit tágabban láthatnak.
Ez olyan érdekfeszítő gondolat-sor, amihez kijár a kutatási pénz is...
Nade futás közben látszik az emelkedő: lett is egy apró bökkenő. Ha valakitől megkérdezed, milyen zokni volt rajta múlt hónap második szerdáján, az valószínűleg olyan arccal nézne rád, amit megjegyeznél egy időre. De nem emlékszik. Márpedig ezen a földön minden összefügg.
Bizony, ez egy nagyon memória igényes játék. És még csoportosítani kell. Ráadásul az ember akarattal (is) memorizál, pontatlan, a csoportosításban pedig mindig elfogult. De pár pohár pia, már lazít a szabályokon.
Az ide kevés. Nézzünk valami más után.
C₁₇H₂₁NO₄ vagy próbáljuk meg ezzel: C₁₇H₁₇NO (2x)-O.CO.CH₃
Nos mit tagadjuk, ezek tényleg lazítanak a szabályokon és sok mindent mondhatunk, de az biztos, tutira tényleg segítenek a szabad csoportosításban… Lévén az elsőt kokainnak, az utóbbit pedig heroinnak hívják.
De sem a memórián, sem a felhasznált agykapacitáson nem változtatnak.
És mi lenne, ha mi összedobnánk valami extrát? Olyan szintetikusat?...– mert az ezer mérföldes út is ugye, az első lépéssel kezdődik és az út ugye, fel és le ugyanaz. Csak egyik irányba gondolkodhatsz, a másikba meg nincs megállás.
Nekikezdtek.
Próbálkoztak.
Igaz, egy idő után abbahagyták. Nem feltétlenül a pénzből fogytak ki....
Az már nem számít: elszabadult  és azóta csak jönnek és jönnek az újabb variánsai.

II. (EMI-fegyverek)
Hogy pontosan mikor és hogyan történt, ki emlékszik arra már. És persze az sem biztos, hogy így volt, ha volt, ... Időben talán úgy tudnám elhelyezni, hogy azután történt, hogy  az emberek...


***remark***
LSD

... történetek ...

Milliárd történet  fut a világon. Abból azt látjuk, amelyikkel közös az utunk, vagy amit elénk tesznek.
Ha akarod akkor lehetnek jók vagy épp rosszak. Vidámak vagy drámák. Nem gondolom, hogy ez a lényeg.
Nézünk dolgokat. De látni, az mást jelent. Mert a látás az sokkal, de sokkal több, mint észlelni valamit. Az igazi látásban nem lehetnek benne az ember elvárásai: azt lássa, amit kell, azt lássa, ami elfogadott, azt lássa, amit illik, azt lássa ... - és az elvárások megakadályoznak a legfontosabban: hogy körbejárhasd, amit látsz.
Minden látvány egy történet. Ha hagyod, kibomlik. Ha tudod, hogy kell hagyni, kibomlani...
Nézd meg a három filmecskét. A képhez nem szükséges többet tudnod, majd magától suttogni fog, és ne akard érteni, mit mondanak a zenében. Nincsen rá szükség. Legalábbis most így elsőre, elterelné a figyelmed.  Csak hagyd, hogy elringasson, sodorjon és összefonódjon a látvánnyal - hogy furcsa módon más és más történetet bontson ki a képből. Noha a képi világ nem változik, meglátod, más lesz a történet, ami kibomlani akar benned. Már ha így lesz...
A három filmecske között tarts szünetet. Annyi szünetet, hogy kitisztítsd a fejed a következő előtt. Ez alkalmasint nem csak pár másodperc lesz... és kérd ki a filmeket teljes képernyőre.

1. (Northbound)

2. (Where are they?)

3. (Mantra)

... valahogy így születnek a történetek. Mert lett néhány kérdésed. Ha azokra választ adsz: az a történet. Ha más ad  rá választ: ő a mesélő. De egyáltalán nem biztos, hogy a mesélő a te kérdéseidre kíván választ adni...

email

(Ez a terabithia tükrei XXIV. kiegészítése.)

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	tükrök-XIII.	darabka