calibre - kindle - ebook - OCR - V.

Valahonnan szert tettél egy e-könyv fájlra. Nagyjából háromfelé csoportosíthatjuk. (Azt tételezzük fel, hogy a fájlok rendbe vannak szedve.)

·         Olyan, ami már tökéletes az olvasódra – a megfelelő olvasóra. Kiterjesztésileg változatos a lehetőség: mobi, azw, cbc, chm, djv, epub, fbz, lmp, lit, lrf, mpb, pdb, pobi, prc, snb, tan, tpt, zbf és nem sorolnám.

·         pdf típusú fájl, ami bárminek tökéletes kiindulási alapját képezheti. Ezekkel gyakorlatilag bármit tehetsz majd, ez elsősorban a rendelkezésre álló szoftverektől és tőled függ. A pdf fájloknak több fajtája van, de induljunk ki abból, hogy egy általános, a célnak megfelelő áll rendelkezésre.

·         valamilyen szöveges fájl - txt, rtf, doc -, ami megfelelő módon szintén rendbe van szedve, ezeken majd változtatni kell és tudjuk róla, hogy fapadosból csak hasonló szintet lehet elérni.

Ezzel a fájllal kezdeni kéne valamit. Nem ártana áttolni az olvasóra, információkat kellene hozzácsatolni és valahogyan rendbe szedve kellene tartani a számítógépen (vagy épp külső/egyéb tárhelyen/meghajtón). Ne feledd el, hogy az olvasókhoz kitalált, gyártó specifikus kiterjesztéseket nagy hatásfokkal, csak kifejezetten arra szolgáló programmal lehet megpiszkálni – ezért azokat külön be lehet szerezni. Ezekben eleve rögzített szabályok vezérlik az átalakításokat például csak sorkizárt lehet a szöveg, vagy épp kötelezően minden fejezet új oldalra kerüljön. De ebbe ne mélyedjünk bele. Az ’mezei’ szoftverek – mint például a Calibre is – csak az általános formák között biztosít átváltási lehetőséget.

Sokan, sokféle szoftverre esküsznek, én a Calibre nevű programot használom. Nagyszerűen rendet lehet vele tartani és ha normálisan elkészített fájlokkal eteted meg, akkor viszonylag elfogadhatóan konvertálni is képes, ráadásul bizonyos dolgokat javítani is lehet benne.

telepítési könyvtár

  

A feltelepítésről már ejtettünk szót. A calibre, ha nem vitted máshová, az alap (C) meghajtón a programok könyvtárba települ.

munka könyvtár

         A calibrének van  munkakönyvtára. Ezt, ha ráhagyod, akkor a telepítési helyen hozza létre. Ez nem túl bölcs dolog. Máshol kell kijelölni. A munka könyvtárban értelemszerűen csak a feldolgoztatott könyveket és a hozzá fűzött információkat tárolja. Ezt a könyvtárat később gond nélkül meg lehet mutatni a calibrénak mondjuk egy újratelepítés után.

tárolás

Ide emeli a könyv egy másolatát, itt jelenik meg a konvertált példány és itt tárolódnak a könyvhöz fűzött adatok, képek.

A calibrét elindítva, nagyjából ilyen menüsor fogad:

Észreveheted, hogy az ikonok mellett kis nyilacskák vannak, amelyek újabb menüt gördítenek eléd. Az ikonra kattintva egy előre meghatározott (alapértelmezett, amit később te is átállíthatsz) feladat hajtódik végre. A nyilacskákkal viszont választhatsz, hogy pontosan mit is szeretnél.

A Calibre telepítése közben már kérhettél magyar kezelő felületet. Ha ezt nem tetted, akkor a későbbiekben a menüsor végén látható fogaskerék ikonra (beállítások/preferences) kattintva (az ikon alapbeállítása: ’A calibre működésének beállítása’) vagy a nyilacskával lekért menüsorból ’ a calibre működésének beállítása’  -change calibre behaviour - sort választva a következőt látod:

Ott az Interface sorban a Look and feel (megjelenés) ikonra kattintva ide jutsz:

Itt a nyelv sorban az angol helyére görgesd a magyart. Utána keresd meg balra fönt a zölddé vált pipa jelet (apply) és kattints rá.








A zárójelben a nyelv választás sorában látod az újraindítási figyelmeztetést: requires restart – újra indítás szükséges. Ezért a zöld pipára katt után egy kis dialógus ablak megkérdezi, hogy újraindíthat-e. Nem a gépet, hanem a calibrét fogja újraindítani. Pár másodperc múlva a calibre újraindul, már magyarított felülettel. (Ha majd bóklászol a calibre beállításai és hangolásában, akkor több helyen látni fogd, hogy néhol angol maradt. )

Itt a beállítások között találod meg azt is, hogy az ikonok milyen fő feladatot hajtsanak végre, de a zavar megakadályozása érdekében, jobb ötlet, ha rászoksz a kicsi nyilakkal való választásra. Bárhol, bármit összekutyulsz, mindenhol visszatudod állítani az eredeti értékeket, ez azt opciót szinte minden beállítási lapon megtalálod.

mail küldése

II.	III.	IV.	VI.	VII.

calibre - kindle - ebook - OCR - IV.

Ha szerkeszthető szövegbe szeretnél beszkennelni.

A mostanság használt szkennerek túlnyomó többségéhez adnak OCR (Optical Character Recognition) programot is. Az optikai karakter felismerő programok a képről leolvassák a szöveget, felismerik és egy szerkeszthető szöveg fájlba mentik.

szkenner feladat kijelölő

 Ez itt egy szkenner indító panelja. Mint látod, OCR is rögvest indítható rajta. Túlságosan ne merüljünk bele, de pár dolgot jegyezz meg róla. Ha OCR funkcióban indítasz, akkor a szkenner a bemásolt szöveget értelmezi és valamilyen –megszabott – szöveges fájlba menti. De a képet nem menti le, mint a pdf-nél. És bármit akarsz ismételni, újra kell olvastatni az oldalt. A másik lényeges dolog, hogy ezek általában nem valami jó hatásfokkal működnek. Tömve lesz a végeredmény hibákkal és ezek a fapados szoftverek általában az elrendezés megtartásában sem jeleskednek. Természetesen ez a te választásod. Ha nincs a szkenneredhez OCR, akkor segítségül hívhatod az office-ban elrejtett OCR programot. (Az Office – 2010 - OneNote programjában használhatod, a neve: Microsoft Office Document Imaging. Képes bármit felismerni, képet, lementett képernyőt, pdf fájlt, saját magával indítható szkennelés is. Túl sokat ne várj tőle. Formázást nem ismer és rengeteget hibázik. Mint mondtam, csak a onenote alól elérhető, és csak akkor, ha az office úgy lett feltelepítve, hogy tartalmazza ezt a modult.) Vagy az interneten utána vetődhetsz egyéb ingyenes vagy költségkímélő megoldásnak…

Tegyünk most egy kitérőt.

Van egy nagyon jó választás, a pdf készítéshez (később látni fogod, hogy akár a pdf különálló készítését is feleslegessé teheti, egy bizonyos értelemben). Nevezetesen az, hogy ha a dokumentum beolvasását eleve egy erre kihegyezett szoftverből indítjuk. És itt jönnek a képbe, a már említett abbyy és társai szoftverek. (Ezek a pdf készítésen túl bőven tudnak egyéb dolgokat is, de vannak olyanok is, amik ’ csak ’ pdf fájl készítésre alkalmasak.) Azokat a dolgokat most ugorjuk át, hogy drágák vagy sem, honnan lehet beszerezni kéz alól és ilyesmi. És arról se nyissunk most vitát, hogy melyik program a jobb. A könyves dolgaimhoz calibrét, az ilyen szkennelős-pdfes-wordös dolgokhoz abbyyt használok. Ezeket kedveltem meg. A többit nem tartom a gépen, mert az csak ahhoz vezetne, hogy egyik használatát se tanultam volna meg, csak mindből egy kicsit, ráadásul előbb-utóbb összekutyulnék mindent.

ABBYY FineReader

Az Abbyy nem egyszerű program. Később esetleg majd kitérünk rá, most csak pár gondolat.

(Az abbyy finereadernak van egy kistesója. ABBYY PDF Transformer a neve.Távolról sem tud annyit mint a finereader - képernyőt tud szkennelni, pdf fájlba tud dokumentumokat egyesíteni,  pdf-be tud dokumentumot átváltoztatni (tehát ha wordben vagy egyéb úton-módon összehoztál egy szöveges fájlt és tényleg tisztességesen megcsináltad, jól formáztad, ezzel nagyszerűen át tudod változtatni) és pdf dokumentumot tud átalakítani kereshető és szerkeszthető formákba. Az ára is jóval szerényebb.)

Az abbyy (és a továbbiakban  az „abbyy” szót értsd: ABBYY FineReader valamelyik változatának), mint a program indító ablakán látod, közvetlenül a szkennerhez tud fordulni. Rajta keresztül a szkenner tökéletesen beállítható és vezérelhető. (A már említett omnipage és egyéb komolyabb szoftverek erre ugyanúgy képesek. És a tudásuk is hasonló.)

Ez a program - többek között -azért nagyon jó (és a társai), mert mentesít egy sor dolog alól. Az abbyyt nem érdekli, hogy milyen helyzetbe szkennelsz. Helyre forgatja az oldalt. Ha kissé ferdén tetted be a könyvet/lapot, egy bizonyos mértékig van tűréshatára az OCR moduljának (az átlagos OCR programok a ferdén bemásolt szöveget általában nem kezelik). Lazán boldogul az egyszerre beolvasott két/több oldallal és ráismer a véletlenül vagy bármi okból az aktuális oldalhoz másolt tört oldalra  (vagy ha bizonytalan, pár kattintással rendezheted). Felismeri és külön választja a kép és szöveg blokkokat. Van egy bizonyos fokú képszerkesztő funkciója, de azt is megengedi, hogy lecseréld a reménytelen képet. Ha kívánod, tartja, az eredeti tördelést/elrendezést, de azon változtatni is képes. És ha valahol fennakad, akkor –mivel osztott ablakú a munkaterülete – tág lehetőségek között kiteszi eléd a problémát, hogy bele tudj avatkozni.
(Az OCR programok tesztjében az abbyy és az OmniPage szoftver vezet. Természetesen abból a szemszögből nézve, hogy a megetetett magyar szöveggel mit tud kezdeni - az Adobe Acrobat hiába kerül 200 ezer forintnál is többe, a magyar szövegben túl sokat téved, meglepő módon még a Google Docs-nál is többet. Tíz oldalon az OmniPage és az abbyy általában 3-3 hibát vét. - Ez a szám nem azt jelöli, hogy hányszor fordult hozzád bizonytalanság miatt.- A többi versenyző általában sok hibát vét, a free szoftverek pedig rengeteget. Az office (OneNote) beépített OCR-je rengeteg,  a Google Docs OCR-je nagyon sok hibát vét. Hogy melyik jobb, vagy mire van szükség azt neked kell eldönteni. Érv az ingyenesség, de mellé jár a sok javítani való. Az abbyy tud magyarul -magyarítható a program kezelőfelülete - az OmniPage nem. Az abbyy e-mailben el tud küldeni bármit, az OmniPage viszont Dropbox és Evertone támogatással rendelkezik.)

oldal értelmezve

Az abbyy feltérképezi az oldalt. Kép és szöveg blokkokat különít el.(Ezen a képen egy képzőművészeti album egy oldalát látod. Az abbyy automata funkcióban (miután a szkennerről beolvasta az egész albumot – persze lapoznom azért kellett) felmérte az oldalt, megjelölte a kép modulokat (piros), megjelölte a szöveg blokkokat (zöld) és rögzítette az elrendezést. Ezeket felülbírálhatod, illetve a képbe lógó feliratokat is kijelölheted, mint szöveg. A szükségtelen részeket figyelmen kívül lehet vele hagyatni. (A díszes szegélynél hibázott is, mert szövegnek próbálta értelmezni.))

A szöveg modulokat az OCR funkciója értelmezte. (A szegély téves felismerése okán hozta létre az első két kék sort.) Ahol bizonytalan, ott egy munka ablakban kiemeli színnel a megfelelő karakter(eke)t, a nevezett rész eredetijét kinagyítja és tetszésed szerint javíthatod. Ha végzel az összes oldallal, utána már csak a megfelelő kimeneti formában le kell vele mentetni. (A pdfnek több formája van. A zárttól a vízjelesig. Ennek nézz utána.) Ha nem mentesz kimeneti fájlt, a munkát (értelmezett és javított oldalak) akkor is le kell menteni, különben kezdheted elölről a melót!

Az abbyy nem csak pdf-be, hanem word formátumba is tudja produkálni a beszkennelt fájlt, de egy már létező és megnyitott pdf fájlt is képes word fájllá változtatni. És fordítva. (De boldogul csv, rtf, xls, pptx és még néhány formátummal is. És amint a kiterjesztések sugallják, valóban elboldogul a névjegykártyákkal is, beszkennelhetőek és tovább küldhetőek névjegyzékbe, telefonra.)

 (Említettem, hogy ha egy könyv lapjával végképp nem boldogulsz, mert nem tudod begyűrni a szkennerbe, akkor esetleg fényképezd le az oldalt. Itt most látod a fényképezőgép jelet, ott lehet vele ügyeskedni.)

És mivel tudom, hogy megakadt a szemed az E-könyv menüponton, azért ide emelem azt is:

közvetlenül epubba

Ennek az a lényege, hogy a beszkennelt/ fényképezett,vagy fájlból megnyitott dokumentumokat – csak pdf/kép megnyitásról lehet szó-, az abbyy minden további szoftver segítségül hívása nélkül a látható ebook formátumba képes menteni. Rögtön mehet az olvasóra. (A háttérben a pdf fájlt természetesen létrehozza, hiszen abból dolgozik - és ha problémába fut ott tudsz javítani - és le is menti.)
(Mivel néhány dolog időigényes - és a számítógép jellemzői is befolyásolják -, az abbyynak létrehozhatsz egy olyan könyvtár-mappát, ahová ha -megfelelő -fájlokat helyezel, akkor azt majd valamikor értelmezi/konvertálja, úgy és akkor, ahogyan azt megszabod. Valamint képes a kész anyagot email formában az olvasóra továbbítani.) 

Gyorsan megjegyzem, hogy a fentebb sorolt funkciók egy része, csak a finereader legújabb és teljes változataiban érhető el.

Szóval ott tartunk, hogy valahonnan szereztél egy fájlt, ami egy könyvet tartalmaz. Ha az már eleve egy az olvasóra való kiterjesztéssel rendelkezik (mobi, epub, azw és a többi), akkor túl sok tennivaló nincs vele: mehet az olvasóra de valahogy azért katalogizálni kellene.

Ha van egy pdf fájlod, amiről tegyük fel, hogy tisztességesen el van készítve (kereshető, taratlomjegyzékes), akkor amennyiben az olvasód kezeli, akkor mehet az olvasóra, egyéb esetben konvertálni kell.

Ha szöveges fájlod van (doc, rtf, text) akkor néhány olvasóra azt is átteheted, de ezeket általában konvertálni kell.

Ahhoz, hogy elfogadható eredmény köszönjön vissza rád az olvasó kijelzőjéről, vagy tisztességesen megcsinált fájlt kell feltölteni rá, vagy egy precízen megcsinált fájlt kell átkonvertálni és azt rátölteni. Mivel a szöveges fájlok egy része szinte nem hordoz egyéb infót a betűkön kívül némelyiket pedig nem lehet könnyen konvertálni, ezért abban maradtunk, hogy a pdf jó alapnak ígérkezik. (A DjVu is tökéletes megoldás, de nem akarom most ide keverni.)

A pdf fájlt, ha nincs meg készen, így vagy úgy, de össze tudod varázsolni. Akár a worddel való ügyeskedéssel, akár egyéb úton, más szoftverekkel. Ha lemondasz a színes-képes végeredményről, akkor persze az rtf vagy a txt is járható út.

Biztosan megvagy a bölcselkedésem nélkül, ám fontolj meg pár dolgot. Senki sem csinál elektronikus könyvet (ebook, ekönyv) nemhogy 10 perc, de még egy óra alatt sem. Csak gondold végig: ha begépeli az vicc, ha beszkenneli, ott a lapozás- könyv forgatás maga tekintélyes idő és még igazgatni, javítgatni  kell. (Aki meg valahonnan leszed egy fájlt, belejavít, kicsit megpofozza, és azt mondja ő csinálta, az meg szimplán hazug.) És a korrektúrázásról eddig nem is beszéltem (nagyjából azt jelenti, hogy a kész munka szövegét össze kell vetni az eredeti szöveggel).  Ez nagyon sok idő. Aki ilyenekkel foglalkozik, annak persze gyorsabb. De a megfelelő időt akkor is rá kell áldozni.

Aztán ott van még az a probléma, kinek milyen lehetőségei vannak. A vagyont érő szoftverekkel könnyű jobb eredményt elérni, de azt nem mindenki engedheti meg magának. Ráadásképp azok használatát meg is kell tanulni, egyébként lópikulát sem ér a méreg drága szoftver.

A fő cél az, gondolom, hogy szépen nyugodtan olvashass az elektronikus olvasódon egy nem összevissza hanem épeszűn megjelenő szöveget. Ha kezdetben nincs benne kép, hát nincs. Ha nem színes, hát ne legyen. Majd alakul.

Fogd a Wordöt vagy bármilyen rendelkezésre álló programot, nézd át amit át kell benne, és próbálkozz: címsorral, bekezdéssel, formázással. Válts oldalméretet formázd újra és  mentsd le pdf-be vagy ami épp szimpatikus. Előbb-utóbb sikerülni fog olyan eredményre jutni, ami tűrhető.
Próbálgatás közben ne feledd, bölcs dolog, ha egyszerre csak egy paraméteren változtatsz, mert csak úgy látod, mi mivel függ össze. Az pedig magától értetődő, hogy ne egy teljes könyvnek ess neki, míg kísérletezgetsz, hanem csak pár lapjának.

I.	II.	III.	V.	VI.

calibre - kindle - ebook - OCR - III.

Ha értesz a pdf vagy a html készítéshez, akkor megfelelő programokkal ezt közvetlenül is megteheted. A szép könyveknek (mármint majd a konvertálás utáni kinézetre utalok) a lehető legjobban elkészített kiindulási fájl az alapjuk.

(Sok helyen már eleve úgy találod az ebook fájlokat, hogy azok át vannak konvertálva. Mobiba, epubba vagy bármibe. Azok készen vannak, mehetnek az olvasóra. A feltöltők általában két megoldást választanak: ha úgy ítélik meg, hogy a munkájuk megüt egy bizonyos mértéket, vagy egy általános – minden olvasóra megfelelő formátumot adnak közre - akkor feltöltenek egy fájlt (könyvet), mondjuk: könyv_neve.mobi.

  (Sok szerveren ezt egy .zip, vagy .rar fájlba csomagolva teszik meg, ennek megvan az oka, ez technikai jellegű. Itt rtf és mobi van becsomagolva.)

 Aki viszont gondosan jár el, vagy nem biztos benne, hogy tökéletes munkát végzett, vagy speciális –csak egy olvasóra való – fájlformátumot tölt fel, vagy pusztán odafigyelésből, az többszörözi a fájlt, valahogy hasonlóképp:

Mint láthatod, itt a feltöltő rendelkezésre bocsátotta a kiindulási alapot is. Ez figyelmes dolog tőle. Ugyanis ha nem felel meg neked, amit ő művelt, neki kezdhetsz te magad is. Néhány formátumot eléggé körülményes szerkeszteni, javítani. Aki nincs otthon a témában, valószínűleg jobban teszi, ha a kiindulási fájlból ő maga újra kezdi az egészet.

A MEK-ben és egyéb helyeken általában sok pdf (és html) kiterjesztésű könyvet találsz. Azokkal nincs sok probléma, viszonylag gondosan el vannak készítve. Azt ne feledd, hogy a nagyüzemben gyártott pdf dokumentumok általános paraméterek szerint vannak létrehozva. Így aztán bárki, bármit kezdhet vele. Viszont épp az általános jellemzők miatt az olvasóra való egy az egyben áttöltésük nem jó ötlet. Néhány olvasó át tudja méretezni, de a többségük nem, így nagyítóra vagy az olvasó folyamatos állítgatására lesz szükséged. Az pedig bosszantó. (Emlékeztetlek, hogy én általában a kindle olvasóra utalok.) Arról nem is beszélve, hogy ezek a fájlok ebben a formában nem kereshetőek (szöveget, fejezetet nem tudsz keresni). Tehát ezeket is konvertálni kell, de ezek már legalább készen vannak.

A html könyvek állhatnak egy fájlból, de lehetnek fejezetenként elkészítettek. Ha a html közvetlen piszkálása nem tartozik a kedvenc hobbijaid közé, azért van más megoldás is. Ha egy .html kiterjesztésű fájlra kattintasz, akkor az egy böngésző ablakban nyílik meg. De kinyithatod a wordben is. Ott lesz szépen, rendezetten. Ha a worddel lemented pdf fájlba, akkor kész is van. Ha több részből áll, akkor jöhet a másolgatás/beszúrás  – a formátum megőrzésével. Lementheted alap pdfbe és majd később foglalkozol vele, vagy ha már úgyis a wordben van, akár rögtön változtathatsz az oldalbeállításon és egyéb dolgokon. Ne feledd, szét fog esni az egész és jöhet a formázgatás és rendrakás.

Pdf fájlra szert tehetsz úgy is, hogy fogsz egy könyvet, folyóiratot,albumot és beszkenneled.
 Minden bizonnyal szkenneltél már be fényképet, hivatalos iratot, poénból képet vagy esetleg iskolai dolgozatot. Ez eddig oké. A bökkenő az, hogy a könyvek túlnyomó többsége százas nagyságrendű lapból áll. Ráadásul össze is van fűzve.

 (Amíg eszembe van, a képregények egy külön világ. Azért külön világ, mert míg a könyvek követnek bizonyos tipográfiát -blokkokban, hasábokban jól elkülöníthetően van kép és szöveg -, addig a képregények nem ilyenek. Ha érdekel ez téged, esetleg itt kezd a nézelődést. A link a canadahun oldalon, a képregények fórumba visz. Olvasni tudsz, de regisztráció nélkül kérdezni és hozzászólni nem, illetve bizonyos illusztrációkat, képeket sem látsz Regisztráció nélkül magától értetődően letölteni sem tudsz. Ha szétnézel a canadahun oldalain láthatod, hogy sok ebook-témával foglakozó topicja van..)

A régebbi, percenként egy-két oldalt beolvasni képes szkennerekkel azt hiszem kár próbálkozni. Már csak azért is, mert sok dolgot nem is tudnak. Az újabbakkal azért lehet nyomni a dolgot.

Tisztában kell lenned azzal, hogy a szkenner honnan indít – hova kell tenni a lemásolni akart lapot és merre van a fel, le és jobb- bal. A lap szót értsd jól. Néhány dolgot be kell állítani és rögzíteni ajánlatos rajta. A színárnyalatot, a felbontást például. A felbontást elég 300 dpi környékén tartani. Ne feledd, ha emeled, meredeken nő a kimeneti fájl nagysága, de érdemben nem feltétlenül lesz eredményes a dolog. A színárnyalat … az OCR programok a szürke árnyalatos beállításban érzik a legjobban magukat. Ha viszont színes a könyv, akkor színeset kell jelölni. A képeket később ki is hagyhatod, de egy bizonyos csekély mértékben szerkesztheted is.

A szkennerek a melléjük adott programokkal –amiket a driverrel nagy valószínűséggel fel is telepítettél -, képesek rögtön pdf-be másolni. Némelyiken külön dedikált gomb is van, ha megnyomod, a szkenner rögtön pdf-be másol. 

Szerencsésebbnek tartom, ha a számítógépről intézed a dolgot – a szkenner vezérlő szoftverével -, mert több a játék lehetőség. És állítgatni dolgokat úgyis csak ott tudsz. Mindenféleképp ügyelj a mentés helyére és nevére. A szkennerek nagy többsége, az utoljára használt mentési nevet megtartja és azt használja tovább. Ezt úgy értsd, hogy ha valamikor bemásoltál valamit és azt mondjuk „vackor kutya” néven tetted, ha bekapcsolod a szkennert és beolvasol valamit, ha nem javítod ki, akkor azt „vackor-kutya + szám” néven fogja, igen nagy valószínűséggel lementeni. Ebből nehézségeid lesznek, ha kapkodva dolgozol és hirtelen szükséged lesz fájlokra. Fogalmad sem lesz, melyik melyik.

Ahogy cserélgeted a lapokat és másolsz, feltéve, hogy a ’pdf több oldal’ opciót választottad a beállításoknál, a szkennelés során a beolvasott lapok szépen egymás után a pdf fájlba kerülnek. Semmi gond, ha abbahagyod, száz oldalakat úgysem lehet egyszerre lenyomni. A szkenner segédprogramjaival később megoldható, hogy összefűzd a több darabban beolvasott könyvet. Ha ezt nem tudod ott megoldani, van rá egyéb lehetőség is.

(Ami a kétoldalas beolvasást illeti (- értsd ezt úgy, hogy a szkennerbe berakott szétnyitott könyv két oldalát egyszerre olvasod be). A szkennerekhez adott segédprogramok azt tudják, amit. Amennyire ismerem őket úgy vélem nem nagyon alkalmasak az oldalak szétválogatására, tehát oldalanként kell velük másolni. Erről persze meg kell győződni. Ha – mint ahogy én is tervezem itt majd a továbbiakban – viszont a kész pdf fájlt másik programba visszük, akkor nyugodtan lehet dupla oldalt másolni, ez semmi gondot nem fog okozni.)

(A speciális, átütő vagy hártyapapír szkennelése türelemjáték. Ott meg kell találni azt a felbontást és a szkenner fényerejének és színének –már ha a szkennereden tudod szabályozni- azt az optimális együttesét, hogy ne látszódjanak át a betűk a hátoldalról. A modern szkennerek filmet, negatívot, diát, tükörnyomatot is be tudnak olvasni, végső soron pedig akár lefényképezheted egy nagy felbontású digitális géppel is, mert a képet beemelheted majd később,szóval semmit se kell rögtön feladni, de erre most ne kanyarodjunk el.)

A sokadik lapozás és pár tíz oldal után az ember már hajlamos belezavarodni a dolgokba. Ha nem vagy biztos abban, hogy beolvastál egy oldalt, inkább olvasd be mégegyszer. Sokkal könnyebb kitörölni egy felesleges lapot, mint majd később beilleszteni egy hiányzót. Természetesen az sem az ördögtől való mutatvány.

Ami a technikát illeti. A másolandó lapnak illik egyenesen állni. Ezt úgy értem, hogy a ferdén bemásolt lapokkal később súlyos problémák lesznek. Egyrészt az OCR (karakter felismerő) programok egy része nem bír mit kezdeni a ferde oldalakkal, másrészt a képeket cseszheted. A képek kiigazgatása utólag nem valami nagy élmény. Ilyen dolgok kiküszöbölése érdekében, mindenki egyedi megoldásokat alkalmaz. Van, aki fekete kartonból maszkot készít és odarögzíti a szkenner üvegére, hogy mindig abba tudja rakni a könyvet. Van aki ragasztó-szalag csíkokkal jelöli meg, hová kell tenni a könyvet. A ragasztók nyomot hagynak, azért a szkenner üvegét időnként takarítani kell.  (Ügyelj rá, hogy olyan üvegtisztítót válassz, ami nem fogja tönkre vágni a szkenner műanyag részeit. Soha, de soha ne nyúlj a szkenner másoló területe fölé úgy, hogy a kezedben olyan dolog van, ami csikarja az üveget - ez a köves gyűrűre is vonatkozik. Próbáld ne összekenni olajos-zsíros dologgal, mert a másolt képeken csodálatos fénytörési jelenségekben lesz részed -vagy ha így érthetőbb: a szkenner mellett nincs sült-krumpli csipegetés és egyéb hasonló elvetemült dolog. (Ha épp színes - fényes lapú - albumot másolsz, ügyelj rá, hogy ne tapizd össze az albumot, azon is ott marad a friss ujjlenyomatod.) Szárazon sose töröld le a szkenner üvegét- a por is képes csikarni.) A ragasztó nyomát az OCR programok előszeretettel értik idézőjelnek és más írásjelnek. Ha pedig a képre másolódik a maszat, az igen randa.

A könyv lapozás közben változtatja a súlypontját, ahogy az oldalak egyik felől a másikra kerülnek. Valami építmény kell majd alá, mert kézzel nem tudod megtartani, kár erőlködni. Keress könyveket és a szkenner magasságáig építs neki emelvényt. A fényes-csúszós borítójú dolgokat kerüld, mert a legrosszabbkor fog megnyalatni. A szkenner tetejét általában le kell csukni. És a könyv gerincét – a kötési margó – is oda kellene nyomni, hogy jó legyen a másolat. Ha másképp nem megy, engedd látszani a másik oldal egy darabját, később ki lehet korrigálni. A nyomással óvatosan, ne feledd a szkenner lapja üveg.

Szokj rá, hogy a könyvet egy bizonyos irányba forgatod. Az, hogy négy oldal négyféleképpen van beszkennelve nem túl bölcs dolog. A szkennerrel kapott segédszoftverek ezt biztos feladják. A profibb szoftverek rájönnek és forgatnak, de ott se mindegyik, ráadásul növeli az értelmezési időt. Az értelmezési idő az, amíg az épp aktuális szoftver megemészt egy pdf oldalt. Kitalálja a nyelvet, felismeri a kép és szöveg blokkokat, miután kisakkozza, hogy egyáltalán jól van-e tájolva az oldal. Utána beolvassa a szöveget és beazonosítja  a karaktereket.)

Még annyit, hogy a szkenner megszabott területet képes beolvasni. A másolni kívánt oldal akkora, vagy kisebb lehet. A szkenneren állítható, hogy a felület mekkora darabját vagy melyik részét szkennelje. Némelyik érzékeli az üres területet és a másolandó anyag széle után leáll.
Ha állítgatsz a szkenneren, az előnézeti kép kérésével ellenőrizheted az eredményt. Az előnézeti kép csak a monitorra kerül, a valós beolvasáshoz általában újra be kell olvastatni.
Ezt nem ragozom tovább. Bemásoltad a cuccot, van egy pdf fájlod.

I.	II.	IV.	V.	VI.

calibre - kindle- ebook - OCR - II.

Aki sokat olvas és szereti a könyveket, annak idővel összegyűlik belőle jónéhány darab. Ahogy a polcon a papír alapúból, úgy ebookból is a gépeken. A számítógépen ma már nem gond a mennyiség, mert a tárhely ma már nem probléma. Az viszont, hogy ezen ki is igazodjunk, hogy megtaláljuk, ha keresünk valamit és esetleg azzal is tisztába legyünk, hogy mit töltöttünk már át egy kütyüre (és hogy ezt megfelelő formában tegyük) ahhoz célirányos szoftverre van szükségünk. Én megkedveltem a Calibre nevű programot. A calibrével rendet tarthatsz, láthatod mit töltöttél át az olvasóra és konvertálni is képes.
                A program ingyenesen letölthető a honlapjáról. A honlap angol nyelvű. Van rajta bemutató videó és egy egész súgó fejezet. (Ha nem boldogulsz az angollal, fordíttass a böngésződdel magyarra.) Az előbbi link nem közvetlenül a letöltésre visz, hanem a főoldalra. Ott rögtön láthatsz egy kis demo videót. Érdemes megnézni, még akkor is, ha az angol dumát nem érted.

A calibre letöltése után nem calibre_verziószám_.exe, hanem calibre_verziószám_.msi fájl landol a gépeden. Valami ilyesmi : calibre-0.8.37.msi. Ezzel nem kell különösképpen törődnöd. A calibrét a hivatalos honlapjáról töltsd le!

Ha véletlenül már van a gépeden calibre és annak a verziószáma 6-os, vagy kisebb, akkor tanácsos törölni a calibrét. Nem kézzel törölni a calibre fájljait, hanem uninstallálni kell. Ezt a windows 'programok hozzáadása és törlése’ résznél lehet (start menü, vezérlő pult), vagy egy speciális uninstalláló-takarító programmal.

A program fájlok között marad néhány mappa. (C\program files\Calibre) Ezeket ki kell törölni. ( A rendszerleíró adatbázisban nem kell turkálni.) Ha a calibre munka-könyvtára is ott van, akkor azt másold át valahová.

Utána telepíthetsz. A calibre lassan települ.

Mielőtt kattintatsz, olvass. Telepítés közben már állíthatod magyarra a nyelvét. Ezt később is megteheted, de kissé el van dugva az opció. Azt is megmondhatod, hogy milyen kütyüvel szeretnéd majd használni.(Itt megjegyzem, hogy a calibre által sorolt kütyük között nem mindig a Magyarországon forgalmazott néven találod az olvasódat.) Ez alapbeállítássá tesz pár dolgot. Eleve válogat a szóba jöhető formátumok között, és ha beállítgatod, akkor emailt tud küldeni az olvasódra, levelező program megnyitása nélkül.

Ahová a Calibre feltelepül, az a telepítési könyvtára. Ha nincs rá különösebb okod, akkor hagyd az alap meghajtóra települni. Viszont kérni fog, hogy jelölj meg neki egy munkakönyvtárat.

Ezt a munkakönyvtárat (ahol a calibre az általad vele megetetett könyvekről minden információt és a könyveket magukat, és konvertált változatukat is tárolni fogja) vidd el a calibre telepítési könyvtárából. És ha megteheted, akkor az alap meghajtóról is. A legjobb választás egy fizikailag is különálló meghajtó. Ez pusztán biztonsági kérdés. Ha baja lesz a gépednek, vagy megadja magát az operációs rendszer, akkor általában agyő C meghajtó. Ha viszont a munkád máshol van, akkor az megússza. A calibrével a munkakönyvtárat bármikor megkeresheted és visszatölti a kész információkat. Míg el nem feledem: ha a calibrével bárhonnan beolvasol egy könyvet, akkor azt a könyvet átmenti a munkakönyvtárába, az eredeti viszont a helyén marad. Tehát a könyv (ebook fájl) attól kezdve két példányban létezik: az eredeti helyén és a calibre ’könyvespolcán’. Ha a calibréből könyvet törölsz később, akkor azt a munkakönyvtárából -és a kütyüről, ha azt akarod - fogja törölni, az eredeti (máshol lévő) ebook fájllal nem fog törődni.

Mivel a calibre tud pár érdekes dolgot, ezért nagyon valószínű (de nem feltétlenül lesz így), hogy a tűzfalad nyugtalankodni fog. A calibrének engedélyezni kell két dolgot (ezt nem a calibrében kell megtenni, hanem a tűzfal programban): futását trusted(szerver) és zona(internet) területen.

A calibre képes kiszolgálóként viselkedve az otthoni (bármely) hálózatodon könyveket szolgáltatni a megfelelő és csatlakozott eszközökhöz. Valamint bizonyos egyéb - segéd - programokat sem árt, ha elér. Képes borító, meta-adat letöltésre és képes ISBN számok segítségével kutakodni. és mint említettem, képes email levelező program indítása nélkül könyvet küldeni emailben. Ezeket a tűzfalak alapból gyanúsan szemlélik. Az eddig eltelt idő alatt senki nem jelezte, hogy a calibre rosszindulatú tevékenységet folytatna, tehát nyugodtan el lehet engedni a dolgára.

Ha a tűzfalban mégis blokkolod a calibrét, akkor működni fog, a fentebb említett dolgok kivételével. A tűzfalat óvatosan piszkáld, mert könnyen elvághatod a géped az internettől, ha nem tudod mit csinálsz.

A hálózatra visszatérve: ennek (kissé leegyszerűsítve) az most a lényege, hogy elég, ha egy gépen -tárhelyen – van meg egy fájlod, azt másik gépen is meg tudod nézni. Legyen az film, zene, kép, dokumentum. Ha a calibrében bekapcsolod a kiszolgáló funkciót, akkor elérheted a könyveidet egyéb a hálózatba csatlakoztatott kütyükről. A dolog nem csak annyi, hogy a calibrében engedélyezed a kiszolgáló futását. Ennek azért vannak még feltételei. Technikai oldalról is és szoftveres oldalról is. Ebbe ne menjünk most bele.

 Még valami. Bár csábító, hogy a média lejátszók segítségével (vagy adatkártyáról) színes albumokat vagy ilyesmit kikérj mondjuk nagyképernyős tévére, azért ezt  fontold meg. Az álló képek nem tesznek jót a televízióknak. Hosszabb távon semmiképp.

                Természetesen van még egyéb a calibréhez hasonló program. Hogy jobbak vagy sem, ezt mindenki döntse el maga.

Feltelepítettük, így most nézzünk olvasnivaló után.

                Két választásod van. Vagy kész (ebook, könyv) fájl után nézel, vagy te magad csinálsz. Ami az előbbit illeti, elég sok helyen találsz készet. Az egyik ilyen hely a MEK (magyar elektronikus könyvtár) vagy épp a canadahun oldala. A böngésző keresőjében ügyeskedve sok hasonló helyet találsz. Van ahol szűk témákról pár tucatot, van ahol rajongók által fordított könyveket, és van ahol ömlesztve mindenfélét. (Itt megemlíteném, hogy a google keresője meglepően sok mindenre képes. Megéri utána nézni, hogyan kell keresni a google-val, hogy lehetőleg a kérdésünkre találjon választ.)

Ami a készítést illeti, az már kicsit problémásabb.

          Ha a wordbe írni kezdesz, gyakorlatilag már ebooknak is felfogható. Helyezhetsz bele képet és ábrát is. A végeredmény lehet .doc. .txt. rtf. De lementheted .pdf. vagy .html-be is. A csak szöveges kiterjesztések (rtf, text) semmilyen információt (ez kicsit túlzás, de így egyszerűbb) nem fognak tartalmazni a betűkön és a ’ sor vége ’ jelzésen kívül, így tehát semmiféle kép és táblázat sem lehet bennük. A .doc kiterjesztésű fájlokat pedig csak néhány könyolvasó fogadja el. A .pdf-ben és a .html-ben lementett fájlok nem lesznek pontosak. Egyszerűen azért, mert az Office Word másra való, nem ez a fő feladata. Meg van a maga működési logikája. A szövegben elhelyez sok jelet, információt, aminek egy részét te nem is látod. Ráadásképp nem is szoktunk vele kellőképpen törődni, sokan csak egy hightech írógépnek tekintjük.

Ahhoz, hogy a worddel használható (itt úgy értem, hogy majd minél jobban átkonvertálható) fájlt készíts, pár dologra tekintettel kell lenni. Olyan dolgokra gondolok, hogy különbség van a gondolat jel, mínusz jel, és az elválasztó jel között. Különbség van a ’sor vége’, és a ’sor vége új bekezdés’ között. Szavakat elválaszthatsz te magad, automatikusan elválaszthatja a world, de ezt meg is lehet akadályozni. Aztán jönnek a stílusok: a cím, fejezetcím, alcím, és bekezdések – ezek lényeges dolgok és a tartalomjegyzék automatikus generálásához elengedhetetlenek. Ezt egy html készítés során pontosan be lehet lőni (a h1-h6 tagekkel), de mi a wordben általában össze-vissza formázgatunk, mert csak gondolj arra, neked be van-e állítva a word stílus lapja?

 Vagy emlékezz arra, hogy ha befejeztél egy bekezdést és újat kezdesz, akkor hogy csinálsz közé egy kis helyet? Lenyomod az entert, egyszer-kétszer. A szemed a szövegben üres helyet lát, de nem az. Ott oktalanul tartalom nélküli üres bekezdések keletkeznek, aminek a vezérlő jelei azért ott vannak. (A bekezdések közötti térközt a stíluslapon illenék megadni vagy a word/kezdőlap/bekezdés moduljában.) Aztán jön a sorkizárt, balra-jobbra zárt téma. És még sorolhatnám.

(Ha a word nézetében elhagyod a kényelmes nyomtatási elrendezést és a vázlatok opciót választod, ott gyorsan meglátod, hogy mi borzalmat tudunk művelni gépelés címen. A vázlat opcióban látod a dokumentum tördelését és elő kerülnek a vezérlő jelek is. Egyébként itt szoktuk formázni a kész anyagot.)

 

Ez a word vázlat nézete. A sárga kiemelésnél láthatod, hogy enterrel csináltam térközt a fejezetek közé. Ott vigyorog három üres bekezdés. Konvertálásnál ez bonyodalmakhoz vezetne.

A word fejrészében láthatod a "google cloud connect" sort. Ez a beépülő (kikapcsolható) arra szolgál, hogy a word (és még néhány office alkalmazás) túl azon, hogy a meghatározott helyre lementi a számítógépeden a fájlt, a google fiókod révén 'felhőbe' küldje a munkád. Ettől kezdve net kapcsolattal bárhonnan, bármikor eléred a cuccodat. Nincs otthon hagyott pendrive, nincs elfelejtettem átmásolni a fájlt és ilyen bosszúságok. Ráadásul, ha másnak (ismerős, barát) is hozzáférhetővé teszed a fájlt, az segíthet a munkádban, például lektorálni, korrektúrázni, a fordításban segíteni és ilyesmi. Ha a korrektúrát is beállítod a wordben, akkor pontosan láthatod, ki mit javított, törölt. (Amíg nem nyugtázod, addig a törlések, javítások csak látszanak - a törlést például áthúzott szavak/sorok/mondatok formájában látod, de minden a helyén marad. Ha többen ügyködnek a fájlodon, akkor mindenkinek saját színe van)



     
  Másrészt, ha wordhöz értesz (nagyon jó súgó fájlja van, lehet tanulni belőle), és be is van állítgatva jónéhány dolog, akkor már lehet vele mit kezdeni. Ha eszedbe jut, hogy az olvasó képernyője kicsi, akkor az is felötlik benned, hogy a word megjelenítését is ahhoz kéne szabni. Ha az oldal beállításoknál (word-’lap rendezése’) átállítgatod a ’margók, tájolás, méret, hasábok’ közül a megfelelőket, akkor a word a fájlodat megfelelő mértre tördeli. Általában szét is esik az egész. Itt viszont egyszerűen javítgathatod. Ha utána lemented .doc, vagy pdf-ben, az nagy valószínűséggel használható lesz az olvasókon  és a konvertálása sem hoz túl borzalmas eredményt.

A méretek –mint a betűk mérete, köztük lévő távolság -, a sorok közötti távolság a wordben előre felvesz egy alap értéket. Az alap betűtípus is ki van jelölve. Ez külön-külön igaz a címekre, bekezdésekre is. Az olvasón van amit kényelmesen tudsz olvasni, van amit nem. Ezért célszerű a stílusokkal vesződni. Ha megtalálod a szemednek legjobb beállításokat, akkor használd azt, rögzítsd a stíluslapon. A betűk fajtájával is ez a helyzet. A talpas betűket a legkönnyebb olvasni. Nem kell a szemednek keresni a sorokat. A színeket pedig általában felejtsük el. Természetesen azért van kivétel, ha olyan jellegű dolgokat készítesz, ahol muszáj felhívni a figyelmet, kiemelni valamit, vagy épp egy olyan könyvről van szó, amit több színben írtak, például M. Ende: A végtelen történet. És persze azért látványos és helyénvaló, hogy a fejezet címek esetleg eltérő színt kapjanak. Ezek már egyéni megfontolás tárgyai. Itt pár szóval többet találsz erről a témáról.

Nem feltétlenül kell színesnek lennie: (a könyv részletet alább kindlén látod)

A kis herceg

Ez viszont tagadhatatlanul úgy a legjobb, ahogy nyomtatták: (ezt pedig tableten)

Végtelen történet

I.	III.	IV.	V.	VI.

calibre - kindle - ebook - OCR - I.

                Ha elektronikusan olvasnál könyvet (a továbbiakban ezt egyszerűen ebooknak fogom titulálni, kissé következetlenül, mert a kiterjesztések azért behatárolják, hogy mit nevezhetünk igazán annak) akkor nagyjából három csoportba rendezhető fájlokkal találod magad szemben. Igazából ez azért nem ilyen egyszerű, de nem kezdhetjük a számítógép off/power gombjától. Az gondolom világos, hogy egy fájl a következőképen néz ki:
  ’ valami.kiterjesztés ’-> ’ fájlneve.txt ’

                Az elsőbe vegyük azokat, amiket végső soron számítógépen könnyedén, minden különösebb gond nélkül megtekinthetsz: például a .txt, .doc, .rtf. (Amennyiben a .docx kiterjesztést látod, arról annyit, arra utal, hogy a word újabb változataival készült a dokumentum. Ez kompatibilitási problémákat okozhat.) Ilyen kiterjesztésű fájlokat egy átlag gépen simán tudsz olvasni.

                A másodikba azok tartoznak, amelyek már némi speciális tulajdonsággal is rendelkeznek. Ez általában .html vagy .pdf fájlok valamelyik változatai és vegyük ide a .DjVu-t is. A .html fájlokat egy böngésző segítségével olvashatod, de a word is képes megnyitni, illetve a word képes .html fájlba menteni bármit, amit benne létrehozol, vagy ha ’ mentés másképp ’ opcióval elmentesz egy már kész dolgot. Azt tudnod kell, hogy a html programozás külön varázsvilág. Megtanulható, persze. De nem egyszerű. Megvannak a maga szabályai, csínja-bínja. Ezért, ha a word-del mentesz le valamit html-be, az távolról sem lesz olyan, mint egy igazából html-ben megírt dolog. Amit html-ben jól megírtak, az precíz, megszabott végeredményt ad. A word html-je sosem lesz tökéletes. Ez vonatkozik a world-dal készített pdf-re is.
A másik érdekes dolog a .pdf kiterjesztés. Azt elmondanám gyorsan, hogy a .pdf –et annak idején a papírmentes iroda gondolatára hozták létre. Hogy ne kelljen kinyomtatni az olvasni valót, és azért speciális, mert bárki, bárhol megnyitja a képernyőn ugyanazt a pdf fájlt, ugyan olyannak kell hogy lássa. Ebből már az is következik, hogy az irodás dolgok általában A4 formátumok. A pdf alapbeállítása A4. A pdf képből és maszkolt szövegből áll. Ezért mondhatjuk azt, hogy egy kép, ami szöveges réteget tartalmaz, tehát kereshető is.

A .DjVu egy olyan fájlformátum, ami tökéletes szkennelt képek tárolására. Erre is tervezték. A pdf-hez képest nagy előnye, hogy a kimeneti fájlja jóval kisebb méretű, ezért internetes publikáláshoz tökéletes. Éppúgy tárol szöveges réteget, ezért kereshető és vágólapra másolható. Anélkül, hogy elmerülnénk a mélységekbe: a djvu egy képet először kisebbekre bont, majd e kisebb képeket tömöríti. Három képet készít: háttér, előtér és maszk. A piszkálása éppúgy, mint a pdf fájlé –majd később.

                A harmadik csoport igazából az ebook fájlok. Ezekből van egy rahedli: .mobi, .epub, .azw, .lit, .lrf, .rb, .smb, .pmlz, fb2, .epub és még pár. Ezek között van általános forma, amit szinte minden olvasó kütyü megemészt (vagy legalábbis nagy a valószínűsége) és van olyan is, amit a gyártók a saját kütyüjükhöz találtak ki. E zárt formátumok nem átjárhatóak, az olvasó kütyü egy másik gyártó formátumát általában nem emészti. Kivétel azért itt is akad.

                A számítógépen tehát nincs probléma. A szöveges fájlokat az Office Word (vagy ennek megfelelő hasonló szoftver) gond nélkül megnyitja. A .html fájlokra ott a böngésző vagy a word.

                Ha pdf fájlt akarsz olvasni (megnézni) ahhoz már lenni kell a gépeden pdf néző programnak, illetve a 'Windows 10 kora' óta általában a böngészők is képesek közvetlenül pdf fájlok megnyitására. Ha majd szerkeszteni akarod, akkor pedig egy komolyabb pdf piszkákónak, mert a nézegető nem alkalmas a pdf változtatására.

                Az igazi ebook fájlok számítógépen való megnézéséhez pedig kell egy ebook nézegető modul/program. Ezeket az olvasó gyártójától gond nélkül be lehet szerezni. Illetve van olyan program –ez lesz majd a calibre, amit részletesen megnézünk később -, ami a zárt kiterjesztések kivételével, mert ahhoz a calibre is modult igényel, képes kinyitni az ebook fájlokat. A kindle fájlok (-azw) megtekintéséhez például kell a ’ Kindle for PC ’ program. Annyit megjegyeznék, hogy a calibre friss változatai gyorsan jönnek, egyre több formátumot képes saját nézegetőjében megjeleníteni. Így nagy a valószínűsége, hogy külön program nélkül is boldogul a neked szükséges változattal. Alapból csak néhányat nyit meg, de a beállításaiban megjelölheted, hogy mit jelenítsen meg külső szoftver nélkül.

                Itt álljunk félre egy kicsit.

                Ha feltelepíted a számítógépedre például –nekem kindlém van, ezért általában azzal példálódzok – a ’ kindle for pc ’ alkalmazást az az égvilágon semmit sem fog megnyitni addig, amíg nem regisztrálod az Amazon megfelelő helyén, a fiókodban (a program kérni fogja a kindléhez tartozó adatokat). A kindle sem enged mindent, amíg be nem állítgatsz rajta pár dolgot. Ha a ’ kindle for pc ’ programot felteszed mondjuk a laptopodra is, akkor azt is regisztrálni kell. Ha a kindle olvasó modulját (ezt is le lehet tölteni az Amazontól)felteszed egy okostelóra vagy épp tabletra, szintén be kell regisztrálni. Így az Amzon fiókodban felsorolva látod majd a regisztrált kütyüket: neve-pc1, neve-pc2, fáncsi-laptop1, nokiaN9-1 – attól függően, hogy hová telepíted az olvasó modult.

Ennek meg van az az előnye, hogy ezeket szinkronizálni lehet. Ha a könyvolvasón valahol félbehagytad az olvasást, akkor a másik eszközön onnan folytathatod. Ha valamit csoportba rendeztél, a másik kütyün épp ott fogod találni őket. Ez persze nem vonatkozik a kalóz könyveidre, csak azokra, amit az Amazonon keresztül szereztél be, vagy ott adtak neked kölcsön. Mert a regisztrált kindle tulajok két hétre kölcsön adhatják az általuk megvásárolt könyveket.  De az Amazonnál ezek nagyszerűen le vannak írva. Ha pedig idegenkedsz az angoltól, fordíttasd le a honlapot a böngészővel. Nem tökéletes, de meglátod, a lényeget kis türelemmel ki fogod tudni hámozni.

                A kalózkodás.

                Az égvilágon mindnet fel lehet törni. Az olvasókat is. Nem tetszik a képernyő kímélő? Számológépet akarsz csinálni a kindléből? – uccu neki, hajrá. A jailbreak törésekről mindent megtalálsz a neten. A törésekhez épeszű vagy slendrián magyarázatok vannak fűzve. Olvasd őket nagyon figyelmesen. Sok dologra oda kell figyelni. Azt megértem, hogy esetleg nyelvi modult (szinonima-szótárat, fordító-szótárat) pakolsz az olvasóra, de a többit nem vágom. Ezt persze mindenkinek magának kell tudni. A kindle könyvtár-szerkezete hasonló, de nem egyezik a számítógépről esetleg ismerős könyvtár-szerkezettel. Az olvasón magán nem is férsz hozzá, számítógép segítségével (kábel) juthatsz bele. Az olvasót tönkre nem tudod tenni, de működésképtelenné igen. Akkor majd egy hozzáértő kiigazítja a hülyeséged.

                És ha már itt tartunk. A következőkben szóba kerülő programoknál eleve az a kiindulási alap, hogy legálisak. Ezt főleg azért írtam ide, mert például szóba kerül majd az ABBYY FineReader (11) vagy az OmniPage (18) vagy az Adobe Acrobat X (Pro 10.x). Az abbyy 40, az omni 35 az acrobat 204 ezer forintba kerül. Ha kormány-szóvivő közben nyilatkozott, akkor pár ezerrel többe. Azt mindannyian tudjuk, hogy szerszám nélkül nem lehet dolgozni. A szerszámoknak ára van. A rossz minőségű szerszámokkal meg a bosszankodás nő, de nem biztos, hogy haladunk is. (Az acrobat-ról annyit, hogy bár a legdrágább, ebben a relációban mégsem a legjobb választás, nehezen boldogul a magyar ékezetes betűkkel.) Az ok, amiért szóba hoztam ezt, az a használatuk. Ezek a programok nem épp egyszerűek –igaz, ha használod, belejössz- de mindhez jár kezelési utasítás. Az abbyy-é 150 oldal, magyarul. Tömény, de emészthető. Így ilyesmire itt csak utalást találsz. A többit a programok mellett megtalálod, tehát először olvass, próbáld is ki és csak utána kérdezősködj.

                Ne ess az új programok bűvöletébe. Ha én itt véletlenül azt írom, hogy a Corel programmal igazítom a képeket az ekönyvbe, akkor ne vetődj a Corel után. Ha eddig a Nero modulját használtad képpiszkálásra, vagy a Picasát vagy bármit, amit megszoktál, az éppoly jó. A Corel képigazítása a program tudásának mérhetetlen kicsiny része, nem arra való. Hagyd a fenébe. És ezt természetesen értsd a többi szóba kerülő programra is: ha neked van egy bevált, ismert akkor maradj annál. Semmi, de semmi értelme nincs, hogy ülj egy halom új program tetején, amiket alkalmasint el sem tudsz indítani.
Ez a mértéktartó szemlélet a szoftverek verzió számára is igaz. Nem feltétlen kell egy jól működő programot kicserélni újabb változatra. Kivéve persze, ha biztonsági hibát javít a gyártó, vagy egy új tudású modult épít be az újabb változatba - persze itt még az is kérdés, kell-e neked az az új tudás, fogod-e használni?

Ha esetleg menetközben, mobilra akarod kérni az összes jelen témával -kindle, ebook, OCR, calibre -  foglalkozó bejegyzést (QR):

II.	III.	IV.	V.	VI.

Medok kavicsa

Annyi sok év után eszembe jutott a kavics. Illetve inkább az a rövidke, gyerekeszű bölcsességet hordozó mondat, ami azt a mozdulatot kísérte, mikor a kezembe nyomta. Évekig őriztem, kis drótkosárban, ezüstláncon. A helyét idővel, egy ékkővel díszített francia egy-frankos foglalta el… de az másik történet. A kavics ma is megvan. Keserű vigyor a polcon. … Néha a kezembe kerül, néha átsiklik rajta a szemem – de nem hagyom, hogy megérintsen. Fölösleges lenne: a világot nem azért nem lehet megváltani, mert nem tudod, hanem mert nem akarja: köszöni, olyan, amilyen. Végül is teszünk róla.

Ma már fogalmam sincs, hogy ki kérdezte meg annak idején, a teraszon: mi a fenének van a nyakamban egy kavics? Csak legyintettem, de természetesen a közelben ücsörgők hallották a kérdést. Pillanatokon belül beletenyerelt valaki a távirányítóba és halványodni kezdett a világítás. Ezt nem úszom meg. Nem akartam a kavicsról mesélni… - de a terasznak megvoltak a maga íratlan szabályai. Színezni lehet, csavarni is, de a „semmi” és a „nem érdekes” az száműzött dolog. Belerogytam a fotelomba, a kőkorlát rései között lebámultam az erdőre és azon tűnődtem, honnan kéne ezt kezdeni? ... Vagyis igazából azon tűnődtem, talán tényleg eljött az idő. Mert azt tudnod kell, hogy ha egy elmúlt dolgot objektíven akarsz végig gondolni, vagy le akarod zárni, ahhoz el kell telnie bizonyos időnek. Néha többnek, néha kevesebbnek. Nem volt kedvem ma történetet mondani. De muszáj:

…Vannak nyomorult helyek a világon. Talán túl sok is. És néha, mintegy nagyon, de nagyon rossz viccként, el kell menni ilyen nyomorult helyekre.

A nyomorult helyekről való mesélés pontosan olyan, mint az Északi-sark hidegéről való értekezés a kandalló mellett. De ezeknek az embereknek, itt a mellettem lévő fotelokban, valami lötyög a fejében, ráadásul ismertek is, így bíztam benne, hogy érteni fogják. És tudtam azt is, hogy magától értetődő módon eljönnek velem arra, ahová a hangom hívja őket.

Nem időztem arrafelé túl sokat. És nem is mentem sokszor.

Az ilyen helyeknek – és persze más dolgoknak is – megvannak a szabályai. És a munkámnak is megvoltak. Amit én állandóan megszegtem. Úgy gondoltam, tisztában vagyok vele, hogy a szabályok megszegése többnyire katasztrofális következményekkel jár. Erre pedig semmi, de semmi ráhatása sincs annak, hogy a jószándék vezérel valakit.

A következmények azért katasztrofálisak, mert a szabályok láncolatok, és az első eltépésével általában szakad egy egész sor… és ha a szemed leveszed a pályáról, akkor a hibádért az Égilakók behajtják, ami jár. Ne áltasd magad – behajtják. Ha meg trükközöl, akkor leverik a hülyeséged valaki olyanon, aki kedves a szívednek.

Egy háború pusztította város, azt hiszem, nevezhető nyomorult helynek. Telis-tele szabályokkal. Az első alkalommal, azzal kezdtem, hogy bejuttattam magam, az újjáépítés során elsőnek felhúzott, még nyitva sem álló, a romok között furán csili-vili üzletközpontba. Egyszerűen belém bújt az ördög, hogy a pusztulat közepén ezt látnom kell. Olyasmi, mint nálunk. Azt leszámítva, hogy a polcokon lévő dolgok döntő többségéről nem tudtam mi lehet, és hogy rajtam kívül csak a dolgozók lomoltak a polcok között. Mindent megnéztem. Ígéretemet betartva, semmihez sem nyúltam. Akkor sem fordítottam el semmit, ha nem láttam a címkéjét – minek? - az a felirat nekem úgyis emészthetetlen.

Pár dolgon azért elcsodálkoztam. A hűtőpultban –amelyik működött- meglepő módon magyar feliratos /dobozos/ tejet és joghurtot láttam. Amin pedig teljesen elámultam, az a fémdobozos üdítők töménytelen változata volt. Olyan gyümölcs emblémákkal, amire csak pislogtam.

Nálunk ugye cola, meg nem cukros, meg sárga, meg piros, meg szőlő – legalábbis azokban az időkben. Detto Pepsi. Ott irdatlan változatosságban álltak a polcon.

 Az egyik nagyon a lelkembe lépett: kaktuszfüge aloéval. Buborékos változatban. Egyből eldöntöttem, hogy egy ilyen doboz üdítő nélkül nem megyek el innen.

Közben meghallottam: a müezzin énekel. Igaz, hangszórók voltak a minaretekben vagy templomtornyokban, vagy tudom is én. De akkor is csodálatos. Hogy mit énekelt –azt nem tudom. De a dallam, az más lapra tartozik. Odaaraszoltam egy bukóablak alá és figyeltem a dalt. Az áruház személyzete meg engem. Később elmagyaráztam, hogy ne legyen félreértés: lenyűgöz a dallam, de nem értem mit mond a szöveg. És nem is szeretném. … A Koránt olvastam – és ennyi.

A helyi főzésű sörök mellett gyorsan elsuhantam. A víz itteni, ettől kezdve jobb messze elkerülni...

Azok a munkatársaim, akik ezt a későbbiekben nem tudták megállni, órákat olvastak Walter Close találmányán ücsörögve…

… de a többit majd máskor. Zsebemben a nagy bonyodalmak árán kifizetett kaktuszfügés fémdobozos üdítővel kisétáltam az áruházból.

Az ember már csak ilyen. Ha sok egyforma dolog van körülötte, akkor abból kiválaszt egyet. Vagy ha nem is választ, akkor magától történik. Így marad meg a kutyakölykök közül egy, így lesz kedvenc galambunk, kismalacunk, de a kertben lévő rózsák között is van, amelyik több vizet kap, mint a többi. Így van – kár tiltakozni. Mert mindet nem szerethetjük. A sok kis szeretettel nem tudunk mit csinálni, nekünk egy nagy kell. Ezért aztán csak egyet – az egyformákból.

Az áruház környékén tucatnyi kölyök foglalatoskodott általam ismeretlen tennivalójával.

Közigazgatás romokban, iskola nincs. Egy-egy család azokban az időkben, napi egy-két dollárból élt.

Az előbb mondtam az egyformát. Ez itt is igaz: nyomorultak, vagy ha jobb így: szerencsétlenek. De ezt itt és most, felesleges ragozni.

Egyikőjük közel volt a kocsimhoz. Túl közel. És furcsa mód egyedül. Pedig itt mindenki bandázik…Senkit se becsülj le…

A szabályok és azok megszegése… Leszámítva azt, hogy egyedül volt, semmivel se tűnt különbnek, mint a többiek. Éppoly szakadt ruha, és…

Se gondolatolvasó, se látnok nem vagyok. A szánalom pedig nem helyénvaló. Mert általában kárt okoz. De… valahogy adni akartam neki valamit. Hogy miért? - gőzöm sincs, nem is kérte. Nem tartotta elém a kezét vagy ilyesmi. De semmi nem volt nálam. Kivéve a zsebembe lapuló kaktuszfügés üdítőt. Amit nemhogy nem ittam addigi életemben, de soha nem is láttam még és kár tagadni, de az ember irigy.  Egy villanásnyit haboztam. Végső soron az számít, mit csinálsz, és nem az mit gondolsz. Kihalásztam a zsebemből és odanyújtottam. De tudtam, hogy elveszik tőle. Hacsak nem maradok ott vele, amíg megissza. Ezer mérföldes út meg az első lépés … a pokolba… Hát igen – az első szabály megszegése, megborít egy láncot. A kocsiba nem ülhet be, a parkoló közepén nem ácsoroghatunk. …és valahogy beszélni is kéne…

…

… Akkor láttam először a kavicsot. A kölyök nyakában lógott, dróttal körbefonva, valami zsinór félén. Azt gondoltam ékszer. Ha igazat akarnék mondani, pontosabban az villant a fejembe, hogy a nyomorultak drágaköve… Ékszer! - egy kavics! A fene essen ebbe a világba! - de észrevette mit nézek és valahogy elborult az arca. És soha semmiben sem voltam még olyan biztos, mint akkor ott abban, hogy nem akarom tudni, miért sötétültek el a szemei.

Közben csipogni kezdett a zsebem, túl soká időztem. Szét fogják rúgni a seggem… Papírdarabot kerestem az ingzsebben és ráírtam egy dátumot. A kezébe nyomtam. Ez egetverő ostobaság volt. A gondolatbeli váll-rándítás viszont mindig bejön …

Volt időm beszélni olyanokkal, akik pontosan ismerték az ottani körülményeket. Hiba volt, hogy tudni akartam. … Tőlük tudtam meg később azt, hogy egy-két dollárból élnek a családok. Később láttam temetőket, ahol százasával álltak a kereszteken azonos születési évszámok… és hogy az itteni értékek számomra nem értelmezhetőek.

Sokat törtem a fejem. A csoki, cukor idióta emberek ajándéka. Legalábbis bizonyos körülmények között. Semmire se jó, mert nem segít. De egy-két eredeti Zippo, Energizer, DVD, Lacoste-poló és … az talán.

Párszor jártam ott, és ez esetben jól jött a tervszerűség, mert mindig pontosan tudtam, mikor megyek legközelebb. (Nem gondolnám félelemnek, de el kell ismernem, a második alkalommal aggódtam kicsit -de felesleges volt.) Olyankor próbáltam időt szakítani a „parkolóra”. Nem volt egyszerű megoldani, de néhányszor tíz percet mindig ’beszélgettünk’ – habár szerinte én a Holdon ő meg a Marson tanulta az angolt.

…

 Nem volt ő senkim és én se voltam senkije.  A sok egyformából egy volt, mint ahogy én is, akik összetalálkoztak. Hogy miért? – fogalmam sincs. Csak elfogadtam.

Amikor utoljára voltam ott, nem volt túl sok időm. De muszáj volt megmondanom, hogy nem visz arra többet az utam, mert az én dolgom ott véget ért. Akkor vette le a nyakából és nyomta kezembe a kavicsot.

 Nem értettem pontosan, amit mondott, mert szokásával ellentétben gyorsan beszélt, és keverte a nyelvet. Amit felfogtam, az annyi volt, hogy ’ez dolog’ (kavics) a köszönöm. Sokat forgattam az utolsó mondatát a fejemben. De bárhogy igyekezetem, mindig arra jutottam, azt mondta: ha van jövő, menni kell a múltnak. Aztán minden további nélkül elballagott.

 A jövőt nemigen lehet látni. De azt tudhatod, ha valakit nem látsz soha többé. Honnan? Mert beég egy kép róla. Az utolsó. Ahogy majd megmarad emléknek. Mindenkinek vannak ismerősei, barátai, család – de ha megpróbálod, csak felületesen tudsz róluk képet felidézni, ráadásul az sosem állandó. Mert egyszer így láttad, másszor amúgy és a sok-sok kép kavarodik, átfedésbe kerül. És miért is kéne pontos kép, hiszen egy-két óra, nap vagy hét és újra látod. De az ilyen utolsó magától égő kép részletes és soha többé nem mozdul, és nem változik. Mert nem lesz neki miért változni.

Ahogyan máskor is, mindenki csöndben ült a teraszon. Itt nem volt szokás beleokoskodni a másik beszédébe. Miért is szóltak volna? Ha kérdeztem is, azt csak magamtól. Szerettem azt a bandát. Jó volt hozzájuk beszélni.

 Itthon aztán, a kavicsot elvittem körbevetettetni egy vékony ezüst dróttal, meg valami kapocsféle is kellett, hogy láncra tudjam tenni. Amikor az ékszerész kezébe ejtettem a kavicsot, a bal szemében rögtön számok villantak: a kő súlya, karátban. A másik szeme - a dollár-jeles - viszont üres maradt, merthogy egyszerűen nem értette, mi van a tenyerén. Jó dolog az, ha megfelelő helyekre bukkansz. Valahogy kedves dolog, ha a megszokott helyeden állandó a kávé íze. Ha minden fecsegés nélkül teszik eléd az újságodat. Ahol tudják, mit akarsz, mit szoktál, és először adják azt és esetleg utána hívják fel a figyelmed valami egyébre. Az ékszerészt is ismerem már egy ideje, így csak annyit mondtam: ez a kavics nekem fontos. Kialudtak a számok a szemében. Jók a jó helyek. Szó nélkül tette kis dobozba. Se arról nem kezdett hablatyolni, hogy így és így lehetne megoldani –pedig a mesterek ezt előszeretettel ecsetelik, lévén jótékony hatása van a munkadíjra… és kalkulálni se kezdett, hogy várhatóan mennyibe fog kerülni - csak egy dátumot mondott.

Noha nagyjából üresek voltak már a poharak, de senki se mozdult, tudták, hogy még nem fejeztem be.

Problémák adódtak így mégis ott találtam magam hamarosan. Többedmagammal, meg akartam nekik mutatni a „nagy boltot”.  Nem volt üres az áruház parkolója. Már régen megindult ott az élet. Nőttek az épületek. Egyre másra jelentek meg vállalatok. Igaz, akkor már mást árultak, mint előtte… Csak körbe pillantottam, aztán megindultam az automata ajtók felé. Az áruház olyan főnökféléje, aki annak idején megengedte, hogy a nyitás előtt körülnézzek, karattyolt valamit nekem. Ehhez fáradt voltam. A tolmács szerint kávézni hívott. A kávé jó. Amire nem számítottam, hogy nem az áruház bár-szerű részébe, hanem egy iroda-félébe. Aminek küszöbénél véget is ért az általam ismert világ. Van pár dolog, amire vágyok. Nem nagy dolgok. Általában. Egyik ilyen volt, mert még sosem ittam, az edényben főzött, ülepített kávé. Arról nem beszélve, hogy az a kávé nem az arany – csillogó papírba csomagolt szar, hanem tényleg kávé. Amit nem gondos kezek válogattak és csomagoltak csak nekem, hanem szerintem ő szedte valahol és ezt bővebben jobb is, ha nem tudom. Érdekelt is engem a víz – az álmokat csak úgy nem kaphatod meg, azért tenned is kell valamit, a legtöbbször kockáztatni kell bizonyos dolgokat. A tolmácsot egy szemvillanással csendre intettem. Én akkor is kávézok. És jön velem.

Ezer féle nép, és az ők ezer szokása. Udvariassági formulák, mondatok a világról, a nyomorúságról az időjárásáról … Én inkább nézelődtem közben. Nem is törődtem vele, hogy valami öngyújtót mutogat a tolmácsnak és az sem érdekelt, hogy a tolmács nem fordít már egy ideje.

Ezer apró csecse-becse, hasznos és haszontalan holmi állt ott mindenfelé. Színesek és érdekesek. A kávé bármily finom volt, azt azért tudtam, ebből jobb lesz nem inni másikat. A lórugás kíméletesebb megoldás. Lassan elköszöntünk. A többiek átrohantak az áruházon, megnéztek mindent. Amiről nem tudták mi az, az természetesen szar, kacat, szemét volt. Hát igen, így is lehet.

 Sok-sok kilométerrel és órával később megálltunk egy alkalmas helyen. A tolmács a kezembe nyomott egy öngyújtót. Egy Zippot. Tökéletes állapotban volt. Aztán beszélni kezdett:

A kávés fickó azt mondta, hogy az első gyújtót ő vette meg tőle. Kajáért. (Hallani véltem, ahogy a tolmács agya halkan kattog.) Azt mondta hozzam el és adjam oda. Meg azt mondta, hogy a kavicsod volt nagyjából mindene a kölyöknek. Több nemigen maradt a házukból… az apja idegen volt itt, azért csavargott már előtte is egyedül.

 Még egy dolog érdekelt. A többit nem akartam hallani. Medok. Medok volt a fiú neve, akinek odaadtam a kaktuszfügés üdítőmet. Egy villanásnyi habozás után.

Itt-ott egy cigaretta parázslott. Felkászálódtam, mert mehetnékem volt. Mielőtt valaki bármit is mondana. Habár azt hiszem, senkinek sem állt szándékában megszólalni. Nem különb itt senki senkinél. Csak úgy csinálunk, mintha azok lennénk.

***remark***

A kavics ma is megvan. Keserű vigyor a polcon. … Néha a kezembe kerül, néha átsiklik rajta a szemem – de nem hagyom, hogy megérintsen. És azt hiszem, közben sikerült helyretennem a mondatot:

 ’csak ha becsuktad a múlt kapuját, azután jelenik meg a jövő ösvénye’

Szerintem erről van szó. Rá ez akkor lett igaz –vagy azért tette – mikor nekem adta, rám pedig akkor lett igaz –vagy azért tettem-, mikor levettem a láncomról a kavicsot.

mobilon

tábla	tükrök	ostobák	történet	ebook	silhouette