függvénytáblázat I. -ceruzák

A könyvekről sok mindent összehordtak már. Hogy jó barátok, hogy rosszak. Hogy minden bennük van, hogy semmit se találsz meg. Hogy tanítanak, hogy bántanak. Bizonyára. A könyvtárban viszont nem halomba vagy a vásárlás sorrendjében találod őket, hanem egy bizonyos rend szerint - otthon pedig (gondolom) vannak a szépek (sose vagy ritkán veszed le őket, ha gonosz lennék azt is mondhatnám, hogy a borítója tetszett meg, mert egy almanach jól mutat a polcon) a hasznosak, és bizonnyal ott lapulnak a rongyosak - ezen pedig már el kell tűnődni. Szóval mind való valamire és ráadásul még külön-bejáratú ideje is van az olvasásuknak. Mert semmi meglepőt nem találok azon, ha van olyan könyved, ami sosem a polcon pihen, hanem az ágy melletti éjjeli asztalkán van állandó helye ...

Ha azt mondom hársfa, már forgatod is a szemeid - persze ismered és hozzá a gondolat - megyünk lírába.
Nem egészen. Más a célom.
Az út szélén rá tudsz mutatni, hogy azaz. Meg azután biztosan ittál már hársfateát. De ha azt mondom, milyen kellemes a hárs illata – itt már könnyen megeshet, kezdünk elbeszélni egymás mellett.
Hogyne, elmentél egy hársfa alatt vagy környékén, talán épp virágzott. Ha megérzed a levegőben, biztosan felismered. Esetleg tudod a latin nevét... De én nem erre gondoltam.
Amikor felemlegetem a hárs illatát kissé másképp értem. Valahogy úgy, hogy kipakolom a székem – kedvenc ülőalkalmatosságot – nem épp a virágzó hárs alá, de az erkélyre, kertbe ahová elér az illata- amit oly nagyon szeretek-, odaviszek egy csésze teát, egy könyvet, esetleg zenét-fejhallgatót, elhelyezkedek és maradok egy ideig, pontosan addig, ameddig örömömre szolgál... Érted – így gondoltam a hárs illatot. (Mert nagyon, nagyon rég úgy gondolom, hogy néha meg kell állni egy pillanatra. És néha rá kell venni másokat, hogy ücsörögjenek egy kicsit a fa alatt. Meglehet, ez nem neked való. Nos, akkor egér...)


Valahogy ilyen ez a könyvekkel.
Ismered a .....? Olvastad vagy csak sokat hallottál róla? Muszájból olvastad? Divatból? Vagy beléptél a történetbe, miközben olvastad?
És igazából, csak akkor fogunk közös nevezőre jutni - túl azon, hogy mindketten olvastuk azt, amiről beszélünk vagy célzunk-, ha tudod mi a különbség: a rólad és a neked szól - között. És azt sem árt szem előtt tartani hogy a könyvek egy része rajzol a másik része színez (is)… A rajzolt könyv egy dolog. Amelyik színez - az elvisz magával.
(Nem kell sivalkodni, és rögtön a történelmi hűség és más vacakkal jönni - mindenki tudja mit tart a kezében és főleg minek vette kézbe, nem?) Színezni tudni kell - történelmi, filozófiai, metafizikai könyveket is meg lehet írni úgy, hogy a földművesek zabálják. Elég Herbert: Dűne-ciklusára vagy Stephen W. Hawking: Az idő rövid történetére utalni. Mindketten olyan dolgot csomagoltak be, amit másképp nem vettek meg. Színeztek. De alatta kőkemény a rajz... (Egyébként meg a szerencsétlen papír mindent elbír, de ez más történet.)

A színezésnek ezer oka lehet.
Sajnálatos, hogy a dolgok véget érnek - úgy darabkákban is és a nagy kaland maga is. De vannak pillanatok, mikor az időtlenség megérinti az embert. Kinek mi. Hegyek, kőbányák, tenger... vagy néha a szél, hoz valami különlegeset... Én imádom - többek között- a teraszokat. Régi, kőből rakottakat, ősi (nagy) fák árnyékában, kényelmes fotelban az ember lenéz a völgybe... Na persze...
Ha épp egy településre látsz, akkor ott teszik dolgukat a "bennszülöttek". (Ilyen távolságból nincs földműves... mert a kalapácsot is csak leütni látod, de nem hallod a hangot - ,... háttérzaj nélkül pedig...) A nagyon-nagyon fontos dolgukat. És sosem fürdőznek... - mármint úgy értve, hogy aki tó mellett lakik, annak az nem igazán fontos, csak neked, aki külsős vagy. (Zsoldos Péter - A holtak nem vetnek árnyékot...)

Érdekes játék ez. Vedd elő egyik ismerősöd - vajon mit csinálhat most? Leszámítva azt, hogy rendhagyó módon lehetséges épp hegyet mászik, vagy nyaral valami egzotikus helyen, általában semmit. Ha a semmit a szokásos módon értjük... Ha váratlanul beállítasz hozzá, akkor illúzió romboló módon kiderül pár dolog. Elsőnek az, hogy nem feltétlenül agyal rajtad. (A szerelem bogarakat most feledjük el.) Miért is tenné? Éli a hétköznapi életét: lehet épp extra koszos, mert melléképületet bont vagy épp kertészkedik. Vagy egy haverral kocsit szerel vagy egy nem is tudom mire való munkagépet. De megeshet, hogy épp kerítést javít, vagy a cimborákkal sörözget a diófa alatt. Vagy elbiciklizett egy ismerőshöz valami rohadt fontos, olajos kütyüért, mert épp az kell a fűnyíróba... Szóval pontosan azt teszi, amit te is.
De megeshet, hogy a kertben találod egy hintaszékben, egy bögre teával, lábánál a vizslával és csak úgy néz, egy általad nem látott helyet... Szóval pontosan azt teszi, amit te nem.

Ha esetleg menet közben elolvasnád a 'Függvénytáblázatok' elérhető részeit (QR)

email

Ha emailt szeretnél küldeni mobilról vagy levelezővel.

tábla-II.	tábla-III.	tábla-IV.	tábla-V.	melléklet I.