függvénytáblázat X. - konstans

Sokféle jelzőt kapcsolhatsz (többek között akár) egy könyvhöz.
Ezek közül némelyeket igen elgondolkodtatónak tartok. Egyértelműen nem a könyvről gondolkodtat el ...

" -Épp most olvastam ki, rövid volt, egy óra alatt végeztem vele."
- ezt a mondatot túl sokszor hallottam már. Természetesen általában (logikai változó: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg) című könyvéhez fűzve.

(Csodás volt ... blabla...blabla..blabla ...
... arról szólt: blabla ...
tökéletesen értettem: blabla...,
 a rókás rész milyen igaz: ... blabla ... blabla... blabla...blabla...
ez a könyv nem való: blabla)


- A rajzok.
(A rajzocskák ... ja, persze, aranyosak ... blabla... blabla... )
- Furcsák. A rajzok. A kis herceg sálja.
(???)
- Szinte minden rajzon lobog a nyakában.
(...)
- Mindig ugyan úgy, egyforma irányba.
(...)
- Kivéve három helyen. Vajon véletlen? ...
(...)
- ... a kopár bolygónál; a rózsa-lugasnál; és a falon, a kígyónál.
(...)
- Olyan diplomatikusan mondtad az előbb, kiknek (nem)való (ez) a könyv? ...
(Ööööö...)
 Á, semmi gond, nekem is mennem kell, dolgom van ...

terabithia tükrei XIV.

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára úgy általában teraszon. Mármint kiülős… Ezen pedig, mely mindig is kedvencem volt… akkor voltam utoljára ücsörgős, mikor a magam módján előadtam, nem jövök többet. Mert átlépett az idő a dolgok felett. Persze ez sem igaz, inkább az volt a baj, eltűntek a hozzáértők, és mire szétnéztünk, már túl sok széken ücsörögtek földművesek... Megesik ez, ragaszkodsz valamihez, áltatod magad, aztán mire észbekapsz, már rég más vesz körbe, mint amit erővel látni akarsz. Valahogy hangulatom lett a régi teraszhoz… Ma este fogtam egy fotelt, és mint rég, kényelembe helyeztem magam. Rajtam kívül nem volt ott más, a világ szokásos hangjai meg csak zsongtak, ahogyan azt máskor is teszik. Délután esett az eső, a felhők a naplemente irányába húzódtak, a másik oldalon kitisztult az ég ebből pedig csalóka fényjátékok alakultak ki: a nap felől lett sötét és ellenkező irányba mindent elöntött a narancs-vörös fény. Egész érdekes volt. Szokatlan, de megejtően szép.
A különös fényekhez betársult a szomszéd fiatalok zenéje, ezévi első kerti-partijukat rendezték, nem túl messze. Pár éve szoktak oda. A cetlijüket, mint máskor is, megtaláltam a kapufélfán: rajta egy üzenet, hogy ma kicsit hangosak lesznek. A jó modor olyan, mint az utazóláda: minden belefér, ami kellhet… Nem zavart különösképpen a zenéjük, de nem is nekem való volt, arra viszont emlékeztetett, hogy keressek valamit, ami itt és most épp megteszi. Keresetem egy fejhallgatót és betoltam egy lemezt a gépbe, aztán kisétáltam a teraszra, belevágtam magam a fotelomba. A zene, a fény, terasz és fotel – ez már magában is elég, hogy elrántsa az embert egy sosem volt világba.
De igazából ezeket már meg tudom fogni. Akaratom ellenére nem tud elvarázsolni. Amire nem készültem, talán mert rég nem jártam itt, az a nyár első esti esőjének velejárója. Egyébként is csodálatos a mindenféle virágzó növény, de az eső életet és mágiát adott annak az illatözönnek, amit a szél felém hozott.

És e mágia ellen nincsen orvosság… amikor megérzünk valamit a szélben…valami illatot, úgy betódul az ember tüdejébe, oktalan jókedvet, szárnyaló szabad érzetet ad és az ember, pár pillanatra, pusztán a szél és a fűszeres mező illatától úgy véli, szép az élet…

… az engem mindig is lenyűgöző olajfűz virágának illata teljesen befont. … Csak egy pillanatra csuktam be a szemem, csak pislantottam, de ennyi elég is volt… Mire kinyitottam, már nem a megszokott tájat láttam, hanem másikat. A völgyben ott sorakoztak a házak: elől a kovácsé, akinek hét fia van (Orson Scott Card). … A túloldalon, ahol a hegyek nyújtózni kezdenek, ott van az erdő, ahol Eragon (Christopher Paolini) a sánta szarvasra vadászott… Valahol a távolban, ott lapul a Délvidéki-jósda (Michael Ende), rímelő hangja visszhangzik az oszlopok között… A hegyeken túl, a messzeségben, a harmadkor utolsó háborúja dúl (Tolkien)… még távolabb …
És innen már nincs visszaút, egy villanás és átléptem a hídon (Katherine Paterson) abba a világba, amelynek neve szólássá emelkedett köztünk az idők során... ahol annak idején ajándékba kaptam a tükröket rejtő dobozt... Újra ott álltam a kézművesek utcájában, az üvegmíves kertkapuja előtt, oldalt pedig ott ringott a búzamező (Exupéry)… amiről sosem egyezett a véleményünk.
…
Minden bizonnyal ostoba dolgok ezek. De van, ami javukra szól. Ha valaki e világokba lép, akkor azt és úgy mondhatod meg neki, ahogyan te helyénvalónak tartod.
A másik pedig, hogy sosem, de sohasem lesz egy kiskacsából hattyú.
Kivéve, ha nyitsz egy történetet. Azt pedig csak ilyen helyeken teheted.
Hogy miért tennék ilyet?
Mert a történet előtt úgy fénylett a szemed, ahogy. Közben pedig úgy csillogott, ahogy.
És ez nekem elég.

***remark***
Megérintettem a fejhallgatót, hogy elinduljon a „Northbound”…
…és kinyitottam a laptopot…
… magam elé kértem azt a képet, ami már régóta foglalkoztatott. …vajon kell-e egyáltalán írni valamit hozzá vagy elég ez a zene a képhez, hogy elrántsa azt, aki majd megnézi?
…
A fiataloknak a szomszédban nem volt jó napjuk. Nem tudtak tüzet gyújtani. Mérgesen keresgéltek valami gyújtós félét, ki-be rohangálva a házba, egyik dühösebben vágta be az ajtót, mint a másik. Mintha segítene … …aztán megoldották, találtak egy könyvet, abból téptek ki pár lapot… …eszembe se jutott, hogy szánalmasak lennének … egyszerűen ostobák.

parkoló

Könnyen megeshet, hogy rosszul látom a dolgokat és a Föld nevű intézetben én is a gondozottak népes táborát erősítem.  De ezzel nincs sok tennivaló. Akár így, akár úgy van, abból kell kihozni a legjobbat, amink van. "...ha már a pokol felé tartok, élvezni akarom az utat." (Meyer, Stephenie).

Ami pedig az utazást illeti, kevés dolgot utálok annyira, mint ha valaki az utazás végén átkozza az utat visszafelé. Ez nagyon földműves dolog.

A kimondással kapcsolatosan pedig kénytelen voltam arra az álláspontra helyezkedni, hogy az emberek majd kinyögik amit akarnak, maguktól. Roppant egyszerű dologra lettem figyelmes: a kérdések egyenes arányba növelik a hazugságot. Ha valaki magától beszél, akkor van rá esély: valamivel több igazságot tol ki a száján. Hogy általában ezt későn teszik? Hát, van hely a klubban.

Persze nem csak erről van szó; könnyű kifigyelni, hogy az emberek gyakran nem arra válaszolnak, amit kérdeztél, hanem amire szerintük gondoltál – régóta állítom, hogy a kódolás ide-oda rossz ötlet. Ráadásképp minden embernek vannak olyan gondolatai, amelyek önmaga számára kikerülhetetlenek. Ez így már rögtön más. Ha még azt is belevesszük, hogy esetleg egy régebben feltett kérdésre válaszolnak most, vagy még egy el se hangzottra... – ez meg egészen messze visz… egyszóval a hazudik szóval nem árt óvatosan dobálózni.

Tegyük fel, valaminek a megállapításához 10 dolgot kell tudni. Normáliséknak ebből 9-10 infónak meg kell lenni, hogy jó döntést hozzanak. Aki 6-7 infóból jó eredményre jut, az intelligens. Akinek 4-5 infó elég, annak baromi jó intuíciója van. Az élettapasztalat úgy 8 körül áll.

A 9-10-es klub nem szeresse a többieket. A 8-asok ezzel nem foglalkoznak. Amikor pedig a 9-10-es klub tagjai berágnak és majd ők megmutatják, akkor születik a címeres ökör.

Roppant mód okosnak látszik az ember (raszta haj és bölcsészdiploma előny...) –egy ideig – ha megfelelő arcot vágva, beszélgetés közben ilyen eszméletlen igazságokat nyilatkoztat ki: „Merőlegesek ma a falak.” Vagy ha mondanak neki valamit, arra mindig azt mondja: „Tudom”. A felháborodásra pedig kedvesen elmagyarázza, hogy te mondtál nekem valamit és én utánamondtam, hogy tudom, tehát logikailag tök igazam van. Ettől először csak a többiek talpa szorul ökölbe, aztán pedig kiosztódik nekünk a címke: seggfej.

A hazugság sosem önmagáért van – illetve akkor már rosszindulat vagy más a neve. Mindig van oka. Ez az ok ott lakik a dolgozóban. Valaki hazudhat azért, mert meg akar gazdulni(és lássuk be, van némi blazírt humor abban: hogy egy új láncért hazudni - merhogy arany vagy vas, az a lánc lényegéből fakadóan teljesen mindegy, nem?), vagy fecseghet azért hülyeséget, mert elhanyagolt – mármint mentálisan – és figyelmet követel, és ragozhatnánk.  De saját magából jön. Valahol mindig ott az ok. Ezért talán ennek a főbb lényegét kellene elkapni, hogy megértsük. Eltelt némi idő, amíg kifigyeltem, vannak helyzetek, amikor az ember nem képes önmagán kívül mást adni – bizonyos időtartományon túl persze: alvás, kaja, játék, munka, szex. Ha valamely kettő helyzetben fel tudod mérni – nem tíz percre gondoltam, de nem is feltétlen vagy mindenáron nagy tudományosságra – akkor a többi ugorható. És ott van Ő. Ha boldogulsz ezzel, akkor már ki is vonhatod a képletből a hazugságot. Már nem is számít. Elméletileg. Mert ugye sose azon akadunk ki, hogy valaki másnak hazudik.

De egy dolgot nagyon megszívlelendőnek tartok; bármit is tudsz vagy vélsz látni, bármi is az ok, jelen múlt vagy épp ostobán jövő, amit elővezetsz, ne akarj senkit megváltoztatni. Többe fog kerülni, mint ahogy azt valaha is álmodnád...

Mert sikerülni fog, ez nem is kétséges.

A probléma máshol lesz: ha valakit változtatsz - vagy rákényszeríted -, az idővel nem önmaga... aki nem önmaga, azt nevezhetnénk mondjuk szörnyetegnek(?)... a folytatást, a következményeket pedig már tudnod kell.

pihenő	futás	terasz	ie.1432	alkony

ebook fájlok II.– apróságok

Számtalan oka lehet, hogy a neten épp megtalált és érdekesnek ígérkező cikket, tanulmányt később szeretnéd elolvasni. Vagy talán a kindléden szeretnéd viszontlátni.
Ennek egyik egyszerű módja, hogy a böngészőből az olvasóra küld. Keresd meg a Chrome bővítményei között a ‘ send to kindle ‘ nevűt és engedélyezd. A bővítmény az első futáskor adatok megadására kér.

Kellet, hogy járj az Amazon honlapján a Kindle fiókodban, mert anélkül nem igazán lehet használni a Kindlét, ezért tudod, hogy ott engedélyezni/beállítani kell olyan email címeket, amiről az olvasód emaileket fogadhat. Az első rész arra figyelmeztet, hogy vedd fel a kindle@klip.me címet a listára.
A másodiknál pedig meg kell adnod az olvasód email címét: kindlecíme@free.kindle.com hogy nálad landoljon a küldemény.

Megadhatsz gyorsbillentyű eléréseket, és mentetheted az aktuális cikket a google cloudba is. Valamint egy megadott egyéb email címre is tovább küldheted az aktuális dolgot.
Ha mindnet beállítottál, akkor a böngésző jobb felső sarkában megjelenik a bővítmény ikonja:

A sárga négyzetben lévő K betűre kattintva, a böngésző épp aktuális tartalmát a programocska az olvasódra továbbítja, tördelve, a Kindléhez igazítva. Illetve a gyorsbillentyűket használva végrehajtja a megfelelő feladatot.

Ha nincs kedved szórakozni egy ebook fájl konvertálásával, akkor azt megteheted az Amazonnál is. A fiókodban megtalálod mely kiterjesztésű fájlokat fogad az Amazon. Semmi más dolgod nincs, csak írj egy emailt, a kindlecíme@free.kindle.com címre, a mellékletbe/csatolás/ tedd be a fájlt és a tárgyhoz írd oda: convert. Az email szöveges részébe semmit sem kell írnod. Csak olyan email címről írhatsz, ami az Amazon fiókodban a listán van! Pár perc múlva, ha wifi hálózatra kapcsolódik, az olvasódon lesz a konvertált könyv, illetve az amazonnál megadott email címedre is értesítőt kapsz, ami révén számítógépedre is le tudod tölteni a konvertált fájlt (fájlneve.azw). Illetve az Amazon fiókodban megjelenik a kindle gyűjteményedben. Azt azért ne feledd, hogy ha szemetet küldesz, akkor ahhoz méltó lesz az eredmény. Már ezerszer hallhattad, hogy jó végeredményt, csak normális kiindulási fájlból kaphatsz. Ha nem megfelelő a csatolmány, vagy nagyon rossz fájlt küldtél, akkor az email címeden (és nem a kindlén) megjelenik egy értesítés, ami a hibáról tájékoztat.


Egy nagyon rövid filmecske a OneNote OCR használatáról, amelyben azt is láthatod, hogy az eredmény hagy némi kívánnivalót maga után:

Ha a OneNote-ot egyszer elindítod, akkor az beköltözik a tálcára az óra mellé, hogy mindig elérd. Minden számítógép indításkor el fog indulni, és két kattintással nem fogsz tudni megszabadulni tőle. Ez a program mérföldekre van már a színes jegyzetlapocskáktól és arra is ügyelj, hogy ha megteheti, akkor nem csak a gépre menti a jegyzeteidet. Éppúgy, mint a Worddel, ezzel is célszerű megismerkedni, nagyon sok dologra lehet használni, és éppúgy nem játszadozás a fő célja. Ha megismerkednél vele, kezd itt: OneNote. a Microsoft oktató oldalára jutsz, magyar nyelvű.

I.	III.	X.

Equilibrium

Equilibrium – Gyilkos nyugalom, 2002 – amerikai scifi, játékidő: 107 perc
Rendezte: Kurt Wimmer

Christian Bale  - John Preston
Emily Watson  - Mary O'Brian
Joachim Paul Assböck  - Enforcer
Sean Bean  - Errol Partridge

Sokan, sokféle “szép új világot” vizionáltak már. De egy probléma mindegyikkel akadt: csak a társadalom egy részének volt szép és jó világ.  És nem utolsó sorban ott van még az a kérdés, hogy ezért mekkora árat kell fizetni.
A legtöbb probléma az emberi érzésekből fakad – vallja az a csoport, aki az Atya vezetésével a III. világháború után az emberiség élére áll. Tilosak az érzelmek és ebből fakadóan a zene és mindennemű képzőművészeti alkotás sem kívánatos.
A hatás elérése érdekében, napi adagokban egy Prozium nevű szert is használni kell a polgároknak. Az érzelemmentesítő csapat egyik vezetője John Preston. Az ügy érdekében még felesége kivégzését is végignézte, mert természetesen aki műalkotást dugdos, zenét hallgat,  verset olvas vagy épp szereti a gyerekeit, az az égetőben végzi.
Egy napi adag véletlen kihagyása és -többek között- egy lázadó kihallgatása azonban kissé összekuszálja gondolatait.

függvénytáblázat VII. - kicsengetés

„Egy kőműves tanuló – legyen bármily kiváló a gyakorlatban -, az én fogalmaim szerint akkor sem lehet mester anélkül, hogy ne ismerné –egy bizonyos mélységben, persze-, mondjuk a falazó anyagok szerkezettanát. Bármennyire is szeret inkább falat építeni, azért ezt meg kell tanulnia. Amíg pedig ez az én dolgom, addig megpróbálok úgy tanítani, hogy ez így is legyen. És semmi okát nem látom, hogy ez ne vonatkozzon bárki mást tanulóra is.”(w.y.)

Vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.

Nem hinném, hogy különösebben a homlokomra volt írva, de az emberen ilyenkor látszik bizonyos hanyag –dekadens - kedv. A profit onnan lehet megismerni, hogy minden körülmények között elvégzi a dolgát. Nem számít hangulat, fejfájás és más egyéb olyasmi, ami általában az emberek többségének megfelelő ok a kibúvókra.

Mindig is azt véltem, hogy nem azt kell megtanulni ki mit mondott, hanem csak esetlegesen arra emlékezve, azt felhasználva, magunknak kell eltűnődnünk a dolgokon. Viszont a tanulás (intézményesítve) megköveteli, hogy legalább egyszer olvass, hallj arról mit hordtak össze addig az adott témáról. Utána, ha ellenőrizni akarod, ki mit tanult (vagy inkább mit tud) csak egy helyzetet kell teremteni, hogy elguruljanak a gondolatok. Képtelen helyzetet generálva pedig azt is meglátod kinek, hogy világít az agya.

Könyvek és a filmek. Ki szereti, ki nincs odáig értük. De tanulni lehet(ne) belőlük. Ahhoz viszont kézbe kell venni vagy meg kell nézni őket.

Tanítani nehéz. Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell. (Akit megpörgetsz, az egy ideig nem tudja, milyen irányba megy. Ez az egyik legerősebb mentális fegyver és a vérprofik is ezen elv alapján hazudnak.) Ezt olykor nagyon nehéz lehet kivitelezni (reál), és van mikor könnyebben megoldható (humán).

 Nem tudhattam, hogy valahol félúton abbahagyom, amit elkezdtem, de azt szerettem volna, ha nem vész kárba az, amin már túl vagyunk. Ezért kitaláltam a "konyha" problémáját, és otthagytam.

Mivel már nem igazán számított, ezért mozdítottam a paramétereken. Önszabályozós határidőt jelölve meg.

Ugyanis megkötöttem, hogy ne válaszoljanak első felindulásból, vagy egy ráérő este vagy üres vasárnap délután miatt. És mindenképpen várjanak meg két dolgot. Egy személyes katasztrófát, és amíg többségében elolvassák-megnézik a listán szereplő könyveket-filmeket. Gyakorlatilag ez bármekkora időkorlátot jelenthet ettől kezdve…

És csak ez után írják le, amit gondolnak. És mivel abból indultam ki, hogy az emberek sose látják a nyilvánvalót (...Ha akire irányul tudja, hogy most tanulnia kell, ott rögtön megjelenik, egy nem akarom hozzáállás. Többnyire. A legjobb hatásfokot akkor éred el, ha nem veszik észre, hogy tanulni kell…) ezért nyugodtan hozzádobtam egy megjegyzést: a könyvek-filmek nélkül nem fognak boldogulni a problémával.

A problémát képtelenül agyamentté kellett tenni, ráadásképp úgy, hogy látszólag illeszkedjen a (...-ak) trendjébe, mert hisz egyetlen dolgot akartam: olvassanak és nézzenek… tanuljanak.

Mert bármennyire is nem tetszik, egy idő után már ők írják majd tovább  a Történetet. Ehhez pedig nem árt, ha tudnak ... és mi nem taníthatjuk örökké őket, mert vannak napok, amik közelítenek. Vagy tudsz róla, vagy nem. De egyszer eljönnek. Egy olyan nap az is (aminek ezer oka lehet), hogy fogod magad és odább állsz.