üvegpoharak III. - törmelék

7.
Fogj két darab papírt. Egyiket vedd magad elé. Rajzolj rá valamit. Fát, vagy lovat, vagy házat. Bánom is én, valamit. Tedd félre, fogd a másik lapot. Rajzold rá ugyanazt. Nem, ne másold. Ahogy az előbb rajzoltál, ugyanúgy csináld. Akarhatod, hogy ugyanolyan legyen... De nem másolhatod, legalábbis géppel vagy fénytechnológiával nem. Szabadkézzel felőlem nyugodtan.
Nézd meg a két rajzot egymás mellett. Látom vigyorogsz, mert egyformák…
Naja... Most tedd őket egymásra, és fordulj a fény felé... Hogy átüssön a két rajz. Azok az eltérések, amiket most már látsz, azok a …. a különbség. Ami majd szakadékká tágul. Nem hiszed? Mozdíts a fényforráson… az igaz, hogy onnan eltűnt egy árnyék …, de amott meg lett egy újabb…
… és most tudod mi jön: rajzolj két papírlapra hasonlóan: embert. Mivel klónozott emberek nincsenek, azért nem fénymásolhatsz és indigó se nincs.
Ha van humorod, akkor jöhet a fény, de pontosan tudod, mi lesz az eredmény...
És a 'fény' szó helyére esetleg keress egyéb kifejezést...

8.
{Egy nyolcvannyolc részes filmet harcoltam le. Az érdekelt, hány helyen szól úgy benne a zene, hogy a jelentek alatt egy működő televízió vagy rádió szól a szerepkők mögött. Ha nem csináltak belőle filmzenét, akkor miért dugták el ily módon? Vagy valamit csak sugallni akarnak vele?
Az ilyen betétekhez nehéz hozzáférni. Keresni, kutatni kell. A lényeg, hogy e kutakodás miatt úgy esett, hogy az egyik monitoron megjelent egy fekete-fehér archív felvétel. És felötlött bennem egy gondolat.}
Domján Edit egy felvételét kértem ki magam elé. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
A másik monitorra Dalida egy felvételét. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
Ugyanazt tették. Énekeltek. De egyformán. Nem, persze, hogy nem azt. (Domján Edit azt mondta: köszönet mindenért, Dalida pedig: הבה נגילה [Örvendjetek]) De egyforma volt. Valahová messze néztek és oda is énekeltek. Azt hiszem a jövőbe szánták. De vajon kinek …
Akárhány női előadót néztem meg archív felvételen, ez az érzés mindig visszatért. Valamit tudnak. De mit?
Talán tudják az örök élet titkát?
Az örök élet titkát neked is ismerned kell... Nemrég mondtál neki esti mesét…


10.
Többen ültek az asztalnál, húsz és ötven év között. Meséltek mindenfélét. Nem igazán a történetek érdekeltek. Különben sem illik hallgatózni.
Egyszerűen érdekelt, ki melyik történetre figyel oda jobban. Érdekes. Némely történetre osztatlanul figyeltek, más történetekre nem. Ez nem feltétlen személyeknek szólt. Valamiféle szóródást mutatott a kép. Eltartott egy ideig, míg bevontam a változókba a beszélgetők életkorát. Ettől kezdve pofon egyszerűvé vált a dolog.
A jövőben játszódó történetek a legérdekesebbek…
Nos, a jövőben játszódó történetek…., tudod az értelmezés ez esetben (is) helyzetfüggő… Mint említettem, húsz és ötven között ültek az asztalnál…

11.
A dolgok csak úgy nincsenek. Mindig van kezdetük. A ház is csak akkor tud összedőlni, ha előtte megépül. Jól vagy rosszul, de meg kell épülnie… És furcsa ez a házépítés – valaki akar építeni egy házat. Az lehet, hogy a többiek helyeslik és segítenek, de ha hűvösen és bölcsen belegondolsz, akarni csak az akarta, aki kitalálta ezt az építést... Nem hiszed? ... nos fogj két darab papírt. Az egyiket vedd magad elé...
Öööö, és most tűnődj el pár dologról: hűség, árulás…

De ezt már rád hagyom… végtére is ez csak törmelék.

terabithia tükrei XXIV.

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára úgy általában teraszon. Mármint kiülős… Ezen pedig, mely mindig is kedvencem volt… akkor voltam utoljára ücsörgős, mikor a magam módján előadtam, nem jövök többet. Mert átlépett az idő a dolgok felett. Persze ez sem igaz, inkább az volt a baj, eltűntek a hozzáértők, és mire szétnéztünk, már túl sok széken ücsörögtek földművesek... Megesik ez, ragaszkodsz valamihez, áltatod magad, aztán mire észbekapsz, már rég más vesz körbe, mint amit erővel látni akarsz. Valahogy hangulatom lett a régi teraszhoz… Ma este fogtam egy fotelt, és mint rég, kényelembe helyeztem magam. Rajtam kívül nem volt ott más, a világ szokásos hangjai meg csak zsongtak, ahogyan azt máskor is teszik Délután esett az eső, a felhők a naplemente irányába húzódtak, a másik oldalon kitisztult az ég ebből pedig csalóka fényjátékok alakultak ki: a nap felől lett sötét és ellenkező irányba mindent elöntött a narancs-vörös fény. Egész érdekes volt. Szokatlan, de megejtően szép.
A különös fényekhez betársult a szomszéd fiatalok zenéje, ezévi első kerti-partijukat rendezték, nem túl messze. Pár éve szoktak oda. A cetlijüket, mint máskor is, megtaláltam a kapufélfán: rajta egy üzenet, hogy ma kicsit hangosak lesznek. A jó modor olyan, mint az utazóláda: minden belefér, ami kellhet… Nem zavart különösképpen a zenéjük, de nem is nekem való volt, arra viszont emlékeztetett, hogy keressek valamit, ami itt és most épp megteszi. Keresetem egy fejhallgatót és betoltam egy lemezt a gépbe, aztán kisétáltam a teraszra, belevágtam magam a fotelomba. A zene, a fény, terasz és fotel – ez már magában is elég, hogy elrántsa az embert egy sosem volt világba.
De igazából ezeket már meg tudom fogni. Akaratom ellenére nem tud elvarázsolni. Amire nem készültem, talán mert rég nem jártam itt, az a nyár első esti esőjének velejárója. Egyébként is csodálatos a mindenféle virágzó növény, de az eső életet és mágiát adott annak az illatözönnek, amit a szél felém hozott.

És e mágia ellen nincsen orvosság… amikor megérzünk valamit a szélben…valami illatot, úgy betódul az ember tüdejébe, oktalan jókedvet, szárnyaló szabad érzetet ad és az ember, pár pillanatra, pusztán a szél és a fűszeres mező illatától úgy véli, szép az élet…

… az engem mindig is lenyűgöző olajfűz virágának illata teljesen befont. … Csak egy pillanatra csuktam be a szemem, csak pislantottam, de ennyi elég is volt… Mire kinyitottam, már nem a megszokott tájat láttam, hanem másikat. A völgyben ott sorakoztak a házak: elől a kovácsé, akinek hét fia van (Orson Scott Card). … A túloldalon, ahol a hegyek nyújtózni kezdenek, ott van az erdő, ahol Eragon (Christopher Paolini) a sánta szarvasra vadászott… Valahol a távolban, ott lapul a Délvidéki-jósda (Michael Ende), rímelő hangja visszhangzik az oszlopok között… A hegyeken túl, a messzeségben, a harmadkor utolsó háborúja dúl (Tolkien)… még távolabb …
És innen már nincs visszaút, egy villanás és átléptem a hídon (Katherine Paterson) abba a világba, amelynek neve szólássá emelkedett köztünk az idők során... ahol annak idején ajándékba kaptam a tükröket rejtő dobozt... Újra ott álltam a kézművesek utcájában, az üvegmíves kertkapuja előtt, oldalt pedig ott ringott a búzamező (Exupéry)… amiről sosem egyezett a véleményünk.
…
Minden bizonnyal ostoba dolgok ezek. De van, ami javukra szól. Ha valaki e világokba lép, akkor azt és úgy mondhatod meg neki, ahogyan te helyénvalónak tartod.
A másik pedig, hogy sosem, de sohasem lesz egy kiskacsából hattyú.
Kivéve, ha nyitsz egy történetet. Azt pedig csak ilyen helyeken teheted.
Hogy miért tennék ilyet?
Mert a történet előtt úgy fénylett a szemed, ahogy. Közben pedig úgy csillogott, ahogy.
És ez nekem elég.

***remark***
Megérintettem a fejhallgatót, hogy elinduljon a „Northbound”…
…és kinyitottam a laptopot…
… magam elé kértem azt a képet, ami már régóta foglalkoztatott. …vajon kell-e egyáltalán írni valamit hozzá vagy elég ez a zene a képhez, hogy elrántsa azt, aki majd megnézi?
…
A fiataloknak a szomszédban nem volt jó napjuk. Nem tudtak tüzet gyújtani. Mérgesen keresgéltek valami gyújtós félét, ki-be rohangálva a házba, egyik dühösebben vágta be az ajtót, mint a másik. Mintha segítene … …aztán megoldották, találtak egy könyvet, abból téptek ki pár lapot… …eszembe se jutott, hogy szánalmasak lennének … egyszerűen ostobák.

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	tükrök-XIII.	tükrök-XIV.

Mozdulatlanul

Itt nem zavar az út pora.

terabithia tükrei XIX.

(...)

Lám, lám.

Újra itt vagy. ...

Vedd le rólam a kezed. ...

Mondják, vannak dolgok –ha nem minden -, amit nem szabad érinteni. Csak nézni, messziről csodálni. Mert ha hozzáérsz, tönkreteszed.

Ez így igaz.

Az első hibát – ami után a többi nem számít már, mert később csak okok lesznek-, akkor követjük el, amikor -épp kedvünk szerint- szeretetből segítünk valakinek. Abban a pillanatban középszerűvé tesszük. Csak ez akkor még eszünkbe sem jut.

Amikor pedig a másik középszerűsége - a mehetnékig- zavarni kezd, már rég elfeledted, hogy te magad tetted azzá.

Persze, elmondhatom ezt másképp is.

 Minden válasz szól és kedvére tesz valakinek. Nem arra kell mondani igent, hogy: maradsz? Hanem arra kell nemet mondani, hogy: elmész?

 A kérdés csupán az, hogy érted-e, mi a különbség… de ha valaha egyszer is –épp kedved szerint-, soha be nem gyógyuló sebnek neveztél valamit, amire már valaha mondtad begyógyult - akkor, attól tartok, ez lényegtelen....

(...)

***remark***

warning:

„nem arra kell mondani igent” - does not mach: „nem arra kell igent mondani” !

"szeretetből segíteni" - a taps hangja akkor is olyan, ha az előadás ugyan nem tetszett, de az előadó kedvéért összeütöd a tenyered ...

tükrök-II.	tükrök-IV.	tükrök-VIII.	keret	intelem

pihenő II.

Jó ez a kert meg nincs kerítés dolog, de nem számoltam azzal, hogy annyi mindent bedobálnak, hogy előbb-utóbb elmerülök.

Ráadásként a mérleg dolog, meg hogy sokszor hallgatunk, amikor a beszéd segítene…

Aztán eszembe jutott a matektanár. Igazából nem értettem, miért ékírást használ az órán, de azt elismerem, nagyon szépen csinálta. Engem az nyűgözött le inkább, hogy addig húzgálta a dolgokat keresztbe, amíg végül néha csak az maradt: ez egyenlő azzal. Egyszerűsített. És azt is mondta, hogy matematikával a világ bármely dolga leírható. Akkor viszont elméletileg bárhol egyszerűsíteni lehet … csak át kell húzni párban a dolgokat. (Kettesével, bizony, mert ha kidobtál valamit, valakit, nem árt tudni, hogy azzal rögtön magadat is dobtad; és az égilakók humorérzékének hála, általában te puffansz ilyenkor nagyobbat, de legalábbis hangosabbat...) Vagy át kell csalogatni az egyenlőség másik oldalára. Márha felírtad a képletet... Márha fel tudod írni a képletet... egy próbát megér.

Ha rendet akarsz tenni, akkor következetesnek kell maradni, egyébként mit sem ér. És nagyon sajnálatos, de a következetesség  bizonyos látásiviszonyok között kegyetlenségnek tűnik (-viszont, ha a kényelem-praktikusság-türelem fogalmakat el tudod választani a lustaságtól, és azzal is tisztában vagy, hogy az étel jóízének semmi köze ahhoz, hogy életben tart-e vagy sem - akkor ezzel nemis kell foglalkozni...). A törvény vagy vonatkozik mindenre, vagy hagyd a fenébe. Két törvény szerint nem megy. És az elején kell kezdeni. Amikor még van idő, akkor sokmindent lehet. Mármint nem feltétlenül mondani valamit, hanem hallgatni tovább. És ha döntöttél, akkor az maradjon úgy. Ha csak nem változik valami nagyon lényeges... az, hogy eltelt mondjuk egy nap, nem tűnik lényegesnek...

Ha kigyullad a ház … néha van, hogy emberek a kapkodás miatt pusztulnak benn – és még ezer más ok miatt természetesen. Most még nem ég, tehát végig gondolhatok pát dolgot és variálhatok kedvemre, mert van idő. Szóval mi van, ha tűz lesz? Mit is viszek ki először?  Már ha tudok, de most nem ez lényeg. Persze, hogy a gyereket. Van több? Mekkorák? Egyszerre mennyit bírok? És ha megsérültem? Mondtam, a mérleg gyilkos dolog. De egyik oldalon esélyt ad. És most még el is magyarázhatod a gyereknek, hogy mit akarsz neki megtanítani. Béke után jön a háború.

Azután mi jön? A tévé?  Most kipróbálhatod, hisz csak elméletben van tűz. Emeld csak fel, aztán fuss vele ki az ajtón. Na ugye, hogy ott hagynád. A régi megsárgult fényképek? Ugyan, digitalizáld és told fel egy tárhelyre. Hogy erre kinek van ideje, nem ér rá az ember? Mindig lenyűgözött, hogy azok álmodoznak örök életről, akik egy esős vasárnap délután nem tudnak mit kezdeni magukkal.

Vagy a gyerek után nem is érdekes már semmi, mert a hely, az egy dolog, ahogy a tárgyak is.

Ha az ember következetesen rendezkedik, talán van esélye. Mármint bölcsen fogadni a sípszót... bármit is fújjon le.

A világon mindent túl lehet egyszerűsíteni: a szerelem kémia, a barátság neurológ. Elsőre nagyon nagy baromságnak tűnik. Egészen addig, míg eljön a nap, hogy nem tudsz aludni... A molekulák elfogynak a reakció során, a neuron kapcsolat azért kitart egy ideig - feltételezve, hogy helyes nevet adtál a dolognak.  Hogy melyik fontosabb? - már említettem a látásiviszonyokat...

Azokat, akik tőlem valaha is megkérdezték, hogy az alma vagy a körte fontosabb-e nekem, nem valószínű, hogy sokáig láttam. Ez a világ legrosszabb vicce. Ez - amit még konyha-filozófiának se neveznék - meg pár sör olyan aknamezőre viszi az embert, ahonnan sérülés nélkül nemigen lehet szabadulni. Az alkohol még a rózsaszín ködöt is oldja: igen gyorsan rádöbbenti az emberkét, hogy a szerelem tényleg magánügy, azé az egy emberé, aki szeret…

De van valamink, ami mindenütt ott van.

Rászoktam, hogy a valós időt veszem döntési alapul. Ha valakinek hamarabb ígértem valamit, akkor az maradjon is úgy. És úgy is marad. A sértődősök meg kikoptak az életemből. Volt rá gondom. Egy elfogulatlan dologra nincs mit megsértődni. Ha elígérkeztem bárkihez kertet ásni úgy egy hete, nekem valaki ugyan ma reggel nem kezd nyígni, hogy menjünk moziba, és főleg nem tesz hozzá zsaroló effekteket, ha tartom magam a kertásós ígéretemhez. Hogy ez nem ilyen egyszerű? Hmm. „ Tudsz repülni? Nem. Próbáltad már? …”

A féltékenység meg egy másik dolog, én előszeretettel hívom űr-betegségnek, klasszikusan egyébként a birtoklási vágy egy változata. Más lapra tartozik. Ott csupán csak annyi az eldöntenivaló, hogy akarsz vele nyűglődni vagy sem... az űrön meg egyébként könnyű változtatni...

... mindenki azt tesz, amit jónak lát. Értetlenül csak az előtt állok, hogy utána miért hibáztat mindig másokat?

Secret - titok

The Pierces - Secret.

A zenét a 'terhek' sorozathoz szántam, a szöveg már csak ráadás...

Ezt a magam módján:
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.
Úgy mosolyogsz, mint aki titkol valamit,
azért hazudsz, mert neked kéne megőrizni.
Ám senki sem tud titkot tartani, senki sem tud titkot tartani.
Miért van, ha sötét dolgokat teszünk, akkor elmondjuk?
Benn ég a fejünkben, tiszta pokollá alakul.
Nem bírjuk ki, ... mindig elmondjuk...
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha az egyikőjük halott.
Nézz a szemembe, már álmosodni kezdesz,
az őrzött titkok már szédítenek?
Tudom mit titkolsz... tudom mit titkolsz...
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.
Alison?
Igen, Kathrine?
Van valami, amit szeretnék elmondani...
meg kell ígérned, hogy sosem mondod el senkinek!
Megígérem!
Esküszöl az életedre?
Esküszöm az életemre.
Megesküdtél, hogy sosem mondanád el...
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.



Ez igazodik az eredetihez (zeneszöveg.hu):
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Miért somolyogsz így,
Mint akinek titkot súgtak?
Most már hazudozol,
Mert meg akarod tartani
De senki sem tart titkot,
Senki sem tart titkot.
Miért van az, ha valami sötétet teszünk,
Azt el kell, hogy mondjuk?
Égeti az agyunk,
Földi pokollá változik,
Így mindenki elmondja,
Mindenki elmondja...
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Nézz a szemembe,
Kezdesz elálmosodni,
Csak nem hipnotizál
A sok titok, amit őrizgetsz?
Tudom én, mit rejtegetsz,
Tudom én, mit rejtegetsz
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Allison?
Igen, Catherine?
Valamit el kell neked mondanom, de meg kell ígérned, hogy soha nem mondod el senkinek...
Megígérem.
Megesküszöl az életedre?
Az életemre esküszöm.
Megesküdtél, hogy soha nem mondod el...
Megesküdtél, hogy soha nem mondod el...
Megesküdtél, hogy soha nem mondod el...
Megesküdtél, hogy soha nem mondod el...
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Van egy titkom,
Meg tudod tartani?
Hát, ezt biztosan megtartod majd,
Jobb is, ha bezárod a zsebedbe,
A sírba is magaddal viszed.
Hiszen ha megmutatom, akkor biztos,
Hogy nem mondod el másnak,
Hiszen ketten csak akkor tudnak megtartani egy titkot,
Ha az egyikük halott...
Igen, ketten meg tudják tartani a titkot, ha az egyikük halott,
Igen, ketten meg tudják tartani a titkot, ha az egyikük halott,
Igen, ketten meg tudják tartani a titkot, ha az egyikük halott,
Igen, ketten meg tudják tartani a titkot...
Ha az egyikünk... Halott!