(...)
Lám, lám.
Újra itt vagy. ...
Vedd le rólam a kezed. ...
Mondják, vannak dolgok –ha nem minden -, amit nem
szabad érinteni. Csak nézni, messziről csodálni. Mert ha hozzáérsz,
tönkreteszed.
Ez így igaz.
Az első hibát – ami után a többi nem számít már,
mert később csak okok lesznek-, akkor követjük el, amikor -épp kedvünk szerint-
szeretetből segítünk valakinek. Abban a pillanatban középszerűvé tesszük. Csak
ez akkor még eszünkbe sem jut.
Amikor pedig a másik középszerűsége - a
mehetnékig- zavarni kezd, már rég elfeledted, hogy te magad tetted azzá.
Persze, elmondhatom ezt másképp is.
Minden
válasz szól és kedvére tesz valakinek. Nem arra kell mondani igent, hogy:
maradsz? Hanem arra kell nemet mondani, hogy: elmész?
A kérdés
csupán az, hogy érted-e, mi a különbség… de ha valaha egyszer is –épp kedved
szerint-, soha be nem gyógyuló sebnek neveztél valamit, amire már valaha
mondtad begyógyult - akkor, attól tartok, ez lényegtelen....
(...)
***remark***
warning:
„nem arra kell mondani igent” - does not mach:
„nem arra kell igent mondani” !
"szeretetből segíteni" - a taps hangja
akkor is olyan, ha az előadás ugyan nem tetszett, de az előadó kedvéért
összeütöd a tenyered ...
"a taps hangja akkor is olyan, ha az előadás ugyan nem tetszett, de az előadó kedvéért összeütöd a tenyered ..."
VálaszTörlésHogy ez mennyire igaz, azt csak akkor értjük meg, ha nekünk szól a taps... és ha valóban megértjük, elszomorít, pedig talán örülnünk kellene.
Ez nagyon nehéz dolog. Az őszinteségből talán építeni, a szeretetből talán élni lehet jobban. Persze, senki nem mondja, hogy bármelyik dolog pofonegyszerű.
TörlésMár csak ilyenek vagyunk: akkor értékeljük a dolgot, amikor az már nem miénk.
Törlés