üvegpoharak III. - törmelék

7.
Fogj két darab papírt. Egyiket vedd magad elé. Rajzolj rá valamit. Fát, vagy lovat, vagy házat. Bánom is én, valamit. Tedd félre, fogd a másik lapot. Rajzold rá ugyanazt. Nem, ne másold. Ahogy az előbb rajzoltál, ugyanúgy csináld. Akarhatod, hogy ugyanolyan legyen... De nem másolhatod, legalábbis géppel vagy fénytechnológiával nem. Szabadkézzel felőlem nyugodtan.
Nézd meg a két rajzot egymás mellett. Látom vigyorogsz, mert egyformák…
Naja... Most tedd őket egymásra, és fordulj a fény felé... Hogy átüssön a két rajz. Azok az eltérések, amiket most már látsz, azok a …. a különbség. Ami majd szakadékká tágul. Nem hiszed? Mozdíts a fényforráson… az igaz, hogy onnan eltűnt egy árnyék …, de amott meg lett egy újabb…
… és most tudod mi jön: rajzolj két papírlapra hasonlóan: embert. Mivel klónozott emberek nincsenek, azért nem fénymásolhatsz és indigó se nincs.
Ha van humorod, akkor jöhet a fény, de pontosan tudod, mi lesz az eredmény...
És a 'fény' szó helyére esetleg keress egyéb kifejezést...

8.
{Egy nyolcvannyolc részes filmet harcoltam le. Az érdekelt, hány helyen szól úgy benne a zene, hogy a jelentek alatt egy működő televízió vagy rádió szól a szerepkők mögött. Ha nem csináltak belőle filmzenét, akkor miért dugták el ily módon? Vagy valamit csak sugallni akarnak vele?
Az ilyen betétekhez nehéz hozzáférni. Keresni, kutatni kell. A lényeg, hogy e kutakodás miatt úgy esett, hogy az egyik monitoron megjelent egy fekete-fehér archív felvétel. És felötlött bennem egy gondolat.}
Domján Edit egy felvételét kértem ki magam elé. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
A másik monitorra Dalida egy felvételét. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
Ugyanazt tették. Énekeltek. De egyformán. Nem, persze, hogy nem azt. (Domján Edit azt mondta: köszönet mindenért, Dalida pedig: הבה נגילה [Örvendjetek]) De egyforma volt. Valahová messze néztek és oda is énekeltek. Azt hiszem a jövőbe szánták. De vajon kinek …
Akárhány női előadót néztem meg archív felvételen, ez az érzés mindig visszatért. Valamit tudnak. De mit?
Talán tudják az örök élet titkát?
Az örök élet titkát neked is ismerned kell... Nemrég mondtál neki esti mesét…


10.
Többen ültek az asztalnál, húsz és ötven év között. Meséltek mindenfélét. Nem igazán a történetek érdekeltek. Különben sem illik hallgatózni.
Egyszerűen érdekelt, ki melyik történetre figyel oda jobban. Érdekes. Némely történetre osztatlanul figyeltek, más történetekre nem. Ez nem feltétlen személyeknek szólt. Valamiféle szóródást mutatott a kép. Eltartott egy ideig, míg bevontam a változókba a beszélgetők életkorát. Ettől kezdve pofon egyszerűvé vált a dolog.
A jövőben játszódó történetek a legérdekesebbek…
Nos, a jövőben játszódó történetek…., tudod az értelmezés ez esetben (is) helyzetfüggő… Mint említettem, húsz és ötven között ültek az asztalnál…

11.
A dolgok csak úgy nincsenek. Mindig van kezdetük. A ház is csak akkor tud összedőlni, ha előtte megépül. Jól vagy rosszul, de meg kell épülnie… És furcsa ez a házépítés – valaki akar építeni egy házat. Az lehet, hogy a többiek helyeslik és segítenek, de ha hűvösen és bölcsen belegondolsz, akarni csak az akarta, aki kitalálta ezt az építést... Nem hiszed? ... nos fogj két darab papírt. Az egyiket vedd magad elé...
Öööö, és most tűnődj el pár dologról: hűség, árulás…

De ezt már rád hagyom… végtére is ez csak törmelék.