Keresés a blogban és máshol

2012. január 22., vasárnap

függvénytáblázat III. - itatóspapír

Az rendben is van, hogy olvas a kölyök. Gondok inkább azzal támadnak, amit hall a sok zavaros fejűtől (ami épp állapot és nem negatívum). Itt azért mindig eszembe jut a vetőmag, és a művelt föld ... Ráadásul vannak időszakok, mikor mindenki bölcsész… és persze van, aki úgy is marad...
Az biztos, hogy Woodstock ideje rég lejárt. Emlékezni rá és sóhajtozni… Mindenféle változatos betűjelű generációk emlegetése fátyolos tekintettel ugyan látványos, de nem vezet sehova. Mindenkinek abban a napban és évben van helye, ahol áll. Ha más nem segít, jöhet a korbács … Így gondoltam: A korbács (C.B.) fantasy köntösben, hogy minden kor magához igazítja a történet szereplőit, akik ezt vagy belátják, vagy …
Különös, de vannak könyvek, amelyek legyenek bármekkora terjedelműek, csak egy-két gondolatért vagy mondat miatt nem bánom, hogy elolvastam ... K. Marx A tőke című könyve nem mondható rövid és könnyed olvasmánynak. Tény, hogy fogcsikorgatva olvastam. Két mondatát soha nem feledem el: 1. "A tőke: pénzt szülő pénz, önmagát értékesítő értékesülő érték." 2. "A dolgok lényege a történetükben rejlik." Teljesen mindegy, hogy kék vagy vörös kötésben, teljesen mindegy kinek a kiadója adta ki, teljesen mindegy, hogy a lektorálásért épp ki kapott a zsebébe, ez a két dolog akkor is igaz. Az első -némiképp szabadon- azt jelenti, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. (Természetesen a pénz -mint általános egyenértékes-, a tőke, az arany (kincs) között jelentős különbségek vannak.) Ennyi, kész. Mert még ha a fejedbe is töltődne, mondjuk egy hidegfúziós energia blokk tervrajza, mondd mit csinálnál vele? Pedig a világon ma ezért adnák a legtöbbet. A működőképes változatáért. Miképp próbálnád ki? Lemennél a pincébe és építenél egyet? Hogyan? Miből?
A második, hogy aminek születése pillanatától nem vagy mellette, az ismeretlen...
Az úr irgalmazzon azon a napon, mikor a kölyök azt mondja, nem találja magát és esetleg még keresni is elindulna. Kissé megütközve néznék rád: Miért nem tudja már rég tőled, hogy pont ott van, ahol épp áll? és hogy mindegy hova megy, ugyan azt találja, mert magát viszi? …

Sosem szerettem, ha bárki alma-körte háborúba keveredik. Oktalan dolog. Ahogyan a játék-konzolnak és egy könyvnek sincsen egy mérlegen keresnivalója. Így nem nehéz eltalálni, hogy fenyő alá konzol, kisebb jeles napokra könyv … mert gondolom így egyensúlyba billen a vágy, reménykedés és lehetőség.
/Bármi a foglalkozásod, egy este játssz fejben királyt. Kormányozz egy várost. A szolgáké a hatalom. A jó király tudja. Egy pillanattal hamarabb, hangosan kimondja, hogy mit enged a népnek, épp azt, amit azok akarnak -és talán épp már lázadva követelnék-, csak kissé a lehetőségekhez és önmagához igazítva. De egyszerűbb megoldás is van: nézz egy lovas kocsit. Ahhoz, hogy húzz az gyeplőn, előbb annak lazának kell lennie. Mert igen hülye dolog az, hogy majd adok, ha minden rendben. De hisz minden rendben van. Majd elveszed, ha lesz rá ok./

A szakkönyvek jól megvannak. Értőknek, érdeklődőknek, kíváncsiaknak, tanulni igyekvőknek. Túl sok teendő nincs velük: vagy érted, vagy fogod, vagy nem neked való.

És nem feledtem el: vannak könyvek, amik rongyosak, de sosincsenek szem előtt… Mert vannak. Pont.
Nem gondolnám, hogy mély víz. Inkább csak zavaros és azért nem látszik az alja.
Kissé megcsavarva: „ízek, imák, szerelmek” A kölyöknek talán még megteszi a méz a kenyéren, ima nem segít a korai elmenetelen, szerelemből meg majd jön a következő (kis küszködés után). Mi már tudjuk, neki ez még homályos. Valahol kezdened kell. Mert mielőtt nagyon eltűnődsz, mi van a szobájában (fiókban): – elsősorban az, amit tőled kapott…
Még valami. A szentjános-bogár fénye, ahhoz való, hogy egy helyben ácsorogj. A lámpás, hogy pár lépéssel tovább láss. A zseblámpa világítja az út bizonyos szakaszát. A reflektor pedig mindent fénybe borít, de vakít… A Nap pedig ... ezért gondolom, hogy ami a Nap alatt előfordul, arra nem kell takaró...
Jól kell megválasztani azt a lámpát…
Természetesen nem beleszólós az, egy határon túl, hogy ki mit kedvel. Ha valaki bolondul a scifiért, annak ugyan adhatsz kilóra verseskönyvet, vagy a világirodalom remekeit. Nem biztos, hogy feldobódik tőle. Valahogy keverni kell a dolgot. Abból többet, ebből kevesebbet … de púposkodni nem sok értelme van … Moliere ezt már elővezette… (A járom, a sok dorgálás, másra nem tanít...)

Feltúrni a gyerek szobáját? Mert mit rejteget. Füvet? Szennyirodalmat? (Hogy szenny-e, az bizonyos paraméterektől függ. Ennek pedig -etikusan - állandó értéket kell felvennie. A szomszédok (társadalom) véleménye miatt 'A'(-felháborító) a saját ágyad miatt 'B' (-nagyon jó) kettős paraméter alkalmazása némi tűnődésre ad okot... )
Kifigyelted már, hogy Piroskának sosincs űrhajója, a babaházba nem költöznek kerti-szerszámok, de Jancsi sem ül vonatra és repülőre?
Határok. Birtokok. Helyénvalóságok.
A gyerekek idősödnek, de ezt nem feledik. És nem is tolerálják, ha te ezt figyelmen kívül hagyod.
Ha te nem mégy el valakivel, aki hív vagy arra vár hogy elvidd (mondjuk felfedezni a világot), akkor elmegy ő maga - nélküled.
A dolgok lényege a történetükben rejlik: aminek születése pillanatától nem vagy mellette, az ismeretlen ... és gondolom, mostmár világos, hogy a szó szerinti születésnap csak egy, egyetlen - az első a sorban: történetben.



tábla tükrök mozgás történet cold song


email

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése