A paraszt.
Nos igen. Sokszor hallottam már ezt a szót, hogy úgy odavágják egy embernek, vagy emberre. Aztán egyszer, mikor jutott rá időm, a vonaton elgondolkodtam a dolgokon.
A paraszt. Hát, ahogy én azt láttam és gondolom, a paraszt szereti a földet, gondja van a jószágaira és lehet, hogy mord, de mindezt a boldogulásért, a családjáért teszi. Munkának kemény és szoros. A tehenek nem értik meg azt, hogy én megnézem a tévében ezt vagy azt. Nekik kijár az, ami és akkor, amikor kell. A föld dettó. Annak is megvan a rendje ( – még írva is vagyon: „a vetésnek és aratásnak”). Épp ezért is talán, a paraszt teszi a dolgát, de nemigen fecseg. Jegyzem meg, engem már 20 méter kaszálás után is elhagy a fecseghetnék.
De ha ez így van, akkor miért lett negatív (és jelző) a paraszt? A paraszt igenis gondos, ragaszkodik az értékhez, menti, amit lehet … ááá, egy paraszt sosem önti az árokba a tejet, sosem dobálja szét a megtermelt javakat. És egyébként is, általában megfontolt és sosem púpol. Ez egyszerű volt. De mi legyen a jelzővel? A foglalkozás – cégér – kötelez. Valami csak kell a helyére. Legyen hát a földműves. Ez jó lesz. A felületes szemlélő akár még dicséretnek is veheti…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése