The Antlers - Kettering

Az első csilingelő hangok húztak a tévéhez. Rögvest bekúszott fülembe a dallam. Valami film sorozat sokadik részének végén szólalt meg a zene. Mindig így járok, meghallok valamit, aztán kereshetem.
Most, hogy rátaláltam (és olvashatom a szövegét is), nem egészen értem, miért került annak az epizódnak arra a helyére. Habár, kissé elvonatkoztatva, a képi téma ott lemondásra, áldozatra, szeretetre, összetartozásra és reményre utalt.  (Eredetileg a Chuck című sorozat 3. évadában volt hallható. (3/13) Ha jól tudom, az rtl-klub annak idején nézettség hiányában az első évadnál abbahagyta nálunk.)
Meglehet, mint oly sok esetben, nem feltétlenül kell érteni és szó szerint venni. Elég, ha engedsz a zene vonzásának.
Sokan, sokféle képi motívummal gyártottak hozzá klipet. Úgy gondoltam, a legjobb választás ez:



Feliratozva: ("CC")


Ha érdekel a szövege, íme: (Szövegíró - Peter Joseph Silberman)
The Antlers
Hospice, 2009
Track 02 - Kettering
ASIN: B002GYKTW2 (audio CD, 2009. augusztus 18.)

I wish that I had known in that first minute we met,
The unpayable debt that I owed you.
Because you’d been abused by that bone that refused
you,
And you hired me to make up for that.


Walking in that room when you had tubes in your arms,
Those singing morphine alarms out of tune
Kept you sleeping and even, and I didn’t believe them
When they called you a hurricane thunderclap.


When I was checking vitals I suggested a smile.
You didn’t talk for awhile, you were freezing.
You said you hated my tone, it made you feel so alone,
And so you told me I ought to be leaving.


But something kept me standing by that hospital bed,
I should have quit but instead I took care of you.
You made me sleep and uneven, and I didn’t believe them
When they told me that there was no saving you.