Bandika néni konyhája - Mezítlábas egytál

Az öreglány többszörösen is kedvelte az egytál ételeket. Kevesebb macerával és gyorsabban elkészülnek, mint egy kétfogásos kaja. Egyébként is sokan kedvelik. A gyerekek szempontjából - mert ha nem is rajongott értük, de törődött velük - pedig lehetőséget adott egy kis csalásra. Az egytál ételekben módodban áll elrejteni olyan dolgokat (szokatlan formára vagy méretre kaszabolt zöldség vagy sajt, vagy épp jó minőségű joghurt vagy pár csepp olaj, legyen az tökmag, szőlőmag vagy hasonló), amit amúgy az emberpalánta nem enne meg - egyértelműen hasznos és fontos dolgokról van szó, szigorúan szem előtt tartva bizonyos dolgok allergia veszélyét is. Másrészt hangzatos - vagy felettébb ostoba - nevekkel lehetett felruházni őket és a gyerekek ezt imádták. Elnevezni is. Harmadsorban pedig, ha változtattál egy (két) főbb összetevőn, látszólag másik kaja került eléd, pedig nem. Ha az elkészítés megfelelő fázisában kétfelé választod a kaját, egyik felét pl.: tökmagolajjal zöldesre, másikat kurkumával sárgásra fested, akkor ott egy látványos választási lehetőség... a választás pedig, mint már megbeszéltük olyan luxus, amire kevesen mondanak nemet...

Ennek a neve úgy született, hogy megkérdezték Bandika nénit, mi van a kajában? Erre azt felelte, hogy a tarhonyán kívül alig valami. Az egyik gyerek odadünnyögte, hogy "akkor ez olyan mezítlábas". Meg is lett a neve.

mezítlábas tarhonya

mezítlábas rizs

mezítlábas gersli

Mezítlábas tarhonya (rizs, árpagyöngy)

Két fakanál vaj - vagy azzal megegyező olaj/margarin. (Az olivaolaj jellegzetes íze miatt, nem túl jó ötlet.)
1 kis lilahagyma, apróra vágva
1-2 darab répa (1/3 zöldség, apró darab zeller)
A répát (zöldséget) vágd kezelhető darabokra, majd hosszában 4 felé, azután szeleteld. Elméletileg nincs probléma a zöldborsóval, zöldbabbal - de agresszív az ízük. A karfiol és brokkoli is jó lenne, de macerás kezelhető darabokra aprítani és nem is mutat jól. Mindegy, mi mellett döntesz, de 2-3 féle zöldség épp elég és ne legyen túl sok belőlük.
Felolvasztod a vajat, beleszórod a hagymát, kis sistergés után mehet bele a zöldség. Kezdd el pirítani. Hamarosan mehet hozzá só, őrölt kömény, kevés kurkuma vagy curry, fekete bors.
A só bármilyen lehet (keletkezésileg minden só ugyanúgy született), de úgy flancolsz, ahogy tetszik - egy dologra ügyelj: jódozott sót ne használj és tényleg keveset: tulajdonképpen annyi kell, ami a hagymát megvédi. A kömény jó dolog, a zöldségekhez igazítsd, ne érezzen ki az íze. A fűszerekből a kevés azt jelenti, hogy fogd vissza magad. A bors íze akkor a legjobb, ha mozsárban egész szemet törsz össze. Ha bolondozni akarsz az ízzel, akkor egy, egyetlen egy szem szegfűborsot is összetörhetsz. Ennek illata is lesz.

Ha kicsit összepirultak, akkor boríthatod bele a továbbiakat:
lángolt és/vagy száraz kolbász (egy bő arasznyi, hosszában négyfelé, utána szeletelve)
(A kolbász helyett éppúgy megteszi a pácolt/szárított/füstölt tarja, sonka, comb. De tarsd az arányt, az arasznyi kolbász mennyiséget ne lépd túl.)
ha a kolbász színt eresztett, rakj hozzá vékony (gyufa) csíkra vágott párizsit, 2-3 vékony szelet elég – 1-2 karika, összevágott zöldpaprika, ügyelj, hogy ne legyen méregerős.
Ezt is süsd kicsit, a kolbász ne váljon kiszáradt kaviccsá. Utána egy-két nyomás (olyan fogkefe adag) gulyáskrém - a legjobb választás a csípős Czifra. Ha sokallod a csípősséget, akkor a zöldpaprikából ne csípőst rakj bele.
1 szűk csésze tarhonya - a csészét hagyd kézközelben. (Olyan 2 dl-es teás bögre megteszi. Egyszerűbb ezzel, mint aztán súlyra méricskélni a folyadékot.)
Pirítsd át a tarhonyát, fürgén mozgasd a cuccot a serpenyőben. Itt elkél a gyakorlat: hogy mit, mikor kell beleszórni és mennyit kell hevíteni. Lévén a tarhonyának úgy kellene kissé megpirulni, hogy közben sem a hagyma, sem a kolbász nem sül túl. Ha ez megvan, akkor dobj hozzá néhány szelet paradicsomot és itt végy erőt magadon, 2-3 vékony szelet, több nem kell. Összekavarod és fordulj is a következő dologért:
nagyon kevés barna cukor egy csapott kávéskanálnál is kevesebb.
Pirítsd tovább, kevés idő múlva - amikor a paradicsom széle megrogy - egy gerezd nagyon apróra vágott fokhagyma, kevés reszelt gyömbér.
A fokhagyma krém sem rossz, de az aprított fokhagyma illata figyelmeztet, meddig kell pirítani.
3 csésze víz, az a csésze, amivel a tarhonyát mérted. A tarhonya szűken, a víz tele.
Forrald össze. Itt lehet csavarni felfelé a hőfokon, de utána vissza vele.
Szórj bele pár szem, a mozsarat megjárt koriandert, pár darabka pici kockára vágott sajtot
10-13 percig óvatosan főzd, időként keverd - ha az arányokat eltaláltad, akkor a 3 csésze víz elég a tarhonyához, de apránként pótold, ha kell.
Amikor felforrás után már visszafogva fő, fél vagy egy egész leveskockát morzsolj bele. Ha barnacukrot tettél bele, akkor szükség lesz az egész kockára. Ha víz helyett húslevest használtál, akkor a leveskocka akár ki is maradhat. Ennek nem szabad sósnak lenni. A kurkuma-gyömbér-barnacukor miatt mindenképpen édeskésnek fog tűnni.
Amikorra kész a tarhonya, nagyjából elfogy alóla a folyadék. Ez olyan 10-14 perc. Időnként kavard meg.
Egy tálkában 3-4 (ne több) evőkanál natúr joghurtot (a tejföl más ízt ad az egésznek) keverj el sóval, majoránnával, (Kotányi csirkefűszerrel), őrölt vagy mozsárban tört fekete borssal. Ennek a joghurtos kenőcsnek olyan sósnak kell lennie, hogy épp ne akard kiköpni a kóstolót. Gyakorlatilag ide kerül az a só mennyiség, amit az egész kaja megkíván.
Öntsd a tarhonyára és forrald át. Aztán kapcsold ki alóla a tüzet. Eleinte érdekesnek tűnhet, de a - kerámia - tűzhelyen hagyd hűlni. A tűzhely maradék hője elrendezi a kaja állagát. Ismét megemlítem, hogy egész idő alatt fogd vissza a hőmérsékletet. Nem lesz kész hamarabb, inkább tönkre megy a kaja, ha aládurrantasz.
Ez az étek fura módon nem jó forrón, Az íze akkor jár csúcson, amikor már melegnek sem nevezhető, és az egésznek egyben kell hűlnie. (Gáztűzhelynél nincs maradék hő, tegyél rá fedőt, legyen rés. Takard be konyharuhákkal, a szövet miatt lassan hül és a párát kirántja a szövet. (Sütőben az a probléma, hogy a teteje kérges lesz.)

Tányér háromnegyedén kaja, elválasztva saláta levéllel, mellé joghurt, majonézzel, szeletelt alma/spárga, gránátalma/körte. Savanyított karfiol/kukorica - vagy amit akarsz.
Ha alkalmas eszközzel formában teszed a tányérra, akkor leboríthatod koreai tojás-fátyollal - így ismét másnak látszik.

(A koreai tojás-fátylat - kareai néven tornádó omlett - pálcikákkal kell elkészíteni. Egy kis serpenyődbe kb 70-100 C fokos olajba, önts rántottának felvert, sóval ízesített, 1-2 tojásból készített habarékot. Várj, amíg az alja szilárdul, egy-két helyen felpúposodik, de ne süljön meg, ezért ne durrants alá. Akkor két oldalon szemben, a pálcikákkal húzd be középre a két szélét, és enyhén csavard a pálcikákat, ne szakadjon el. Értelemszerűen ez nem fog átsülni. A pálcikákat tartsd a helyükön. A serpenyőt vidd a beborítani szándékozott kaja felé, billentsd meg és a pálcikákkal segítsd ki a megcsavart, fodrot vetett rántottát.)


Ha tarhonya helyett rizst használsz, akkor a hozzávaló vízmennyiséget igazítsd a rizs által igényelthez. A tökmag zöldje a rizsen a legfeltűnőbb. Mivel az árpagyöngyöt szinte nem lehet szétfőzni, ezért praktikusabb, ha előbb külön megfőzöd, anélkül, hogy fűszerekkel vagy épp sóval tologálnál az ízén, látványként az apró árpagyöngy mutat a legjobban a tányéron. Értelemszerűen, a főtt árpagyöngyhöz a főzőlevéből épp csak annyi kell, hogy a folyamatot végi tudd vinni. Ha 15 perc alatt elkészülő árpagyöngyöd van, akkor az előírt vízmennyiséggel bánhatsz vele ugyanúgy, mint a tarhonyával.