mára elég

Aki azzal a gondolattal ébredt ma (is), hogy születéskor nem  (csak) az évszámot, hanem a bolygót is elhibázta - annak további szép napot kívánok.

Az én napomat ismét a szomszéd (asszony) aranyozta be. Ők az a famili, akire azt mondják: az állatorvosok beteg lova. Szinte mindent el lehetne velük magyarázni.

Vettek egy mosogató-gépet (mivel nem tudom a márkája itt reklám vagy sem, legyen elég annyi) olyan high-tech. A lényege, hogy több gombvan rajta, mint azon, amit a másikszomszéd három hete vett.

(Nem rovom fel nekik: emberek, és vonatkoznak rájuk törvények: egy kis irigység ... és így tovább)

Mert itt még némelyik csodálatos ember azt is megnézi, a másik milyen dobozt tett ki a kuka mellé. Hogy pontosan tudja, melyik szomszédnak mije van otthon - illetve ő erre következtet. Én messzi vidékről hordom (hordtam egy ideig) az üres dobozokat haza, legutóbb egy elektro-mikroszkóp dobozát szereztem meg. Praktikusan abban vittem le a szemetet... Váó! Az a fej a kuka mellett ... ha lett volna nálam kamera... A folytatását inkább nem is mesélem el. Elfeledtem, hogy ez egy kis város. Én egyébként egy ideje Mos Eisley-nak hívom. (Lucas, G. New hope: "Mos Eisley, űrkikötő. Itt gyűlik össze a galaxis mocska és söpredéke.")

Semmi különös nem történt a mosogató géppel. A szomszéd(asszony) megpakolta, ahogy illik, sokat azért rakott bele, hogy spóroljon áramon és vízen . Ezt Ő mondta - én pedig feleslegesnek láttam kiokosítani, hogy a sok gombos mosogató gépe olyan jó, hogy áram helyett napfénnyel, víz helyett levegőt használva működik.

Azt viszont már kénytelen voltam megkérdezni, hogy: "Te, baba, és miért szájjal felfelé vannak benne az edények?"

A válasz gyors volt és lesajnáló: "Így több fért bele."

Én szó nélkül kipakoltam a mosogató-gép belsejét. No nem csak az edényeket. Azok megteltek vízzel és leszakították a gép belsejében mindazt, ami nem bírta a gyűrődést (a szomszéd logikáját).

Hazafelé ballagva eltűnődtem azon, hogy repülő ide-oda, űrhajó ide-oda - a parasztnak egy napi járóföld a mérce.