kavics II.

Hú, de okosak vagyunk... Két kézzel szórjuk az észt a vödörből, amelynek általában nincs feneke... Habár, miért ne? Mindenki úgy csinál majmot magából, ahogyan neki tetszik. És ez természetesen rám is igaz.
Végül pedig esetleg azt is be kell látnom, hogy alkalmasint szórakoztatóak az elméletek, hogy ki …, miért…., és …. írt, az elemzések pedig egyenesen letaglóznak… Egy idő után persze már uncsi, mert a hello kittisek mindent rózsaszínnek magyaráznak, a keresztesek mindenhol az úr szavát gyanítják, a nekromanták a temető szagra esküsznek, a felkent látók kiszínezik körülöttünk a levegőt, a hétköznapiak csodás vezetőről ábrándoznak... és még sorolhatnám, de persze nekem is megvan a vesszőparipám...
Viszont mindig is volt egy kedvencem. Mindig élveztem, ha a ... lelkületek, a nagy magyarázók szembe találták magukat ezzel, mert meggyőződésem, hogy rezonancia nélkül ez nem megy:

langy lágy nedves hamvas hűs
sás ezüst hold domb hajnal ég
fű illat alkony éj
menny gyökér víz zöld sima kék
por tűz szél éles száraz ég
kő kígyó kő hold dárda kés
gyász gyertya hó mise kő enyv éj
kő vád kő kígyó por tűz szél

Az igazán élvezetes játék az lenne persze, ha nem kellene megmondanom, hogy ki írta a fenti verset (-mert hogy ez az). Már nem azért, hogy én bitorolni akarom, hanem hogy higgyék én voltam, mert akkor nem segít a gugli (google). Saját fejből aztán megindulna az agyalás és teóriák szórakoztató garmadája éledne: miértkinekésmit. Biztos jókat röhögnénk (mármint én, és a műkedvelők együtt). De meg kell mondanom, hogy ezt Károlyi Amy írta. És persze, annak is van oka, hogy nem a vers alá írtam a nevét. Ugyanis míg idáig jut az olvasó, jónéhánynak közülük már van koncepciója … hihihi…amit Károlyi Amy nevét olvasván kidobhat a szemétbe...
Egyszerű a határ (és címke): Károlyi Amy nevével és a nélkül: egy igazi műkedvelő nem vetődik a guglira, nem keresi meg más agyament gondolatait- és a sajátjait se tülköli szét-, hanem csöndben elolvassa a verset még egyszer (bárhányszor). Mond neki valamit vagy se, első esetben élvezi értékeli, zenél neki … … utóbbi esetben nincs ömlengés, nincs glória dobálás, nincs rózsaszín… csak csendben sarkonfordulás...vagy a kedvencek közé kerül… és érzi, hogy ez neki pont azt jelenti... És ez miért is ne lenne elég?...