Ha már minden nézőpont kérdése, akkor mindenen lehet fordítani...
Ha valaki felfordít egy országot - bármily célból -, de elbukik, ráadásképp 13 társát kivégzik, míg ő külföldre menekül és ott sajnálkozik azt nem feltétlenül nevezném hősnek és nem is igen példaképem, függetlenül attól mennyi szobra, utcája és tere van... Talán ha 14-dik lett volna... de így semmiképp.
Annak idején nagyon odáig voltak, hogy az első magyar hadsereg vezérkari főnöke járta az arcvonalat és kezet fogott a katonákkal, érdeklődött hogylétük stb után... Ami a hogylétet illeti, az nagyon egyszerű - háborúban túl könnyű meghalni, tehát nem hiszem, hogy bárki jól érezné magát. A rossz felszerelést ugorjuk át. Ám van itt egy sokkal fontosabb dolog. A vezérkar főnöknek megvan a maga helye, valahol jóval messzebb az arcvonaltól egy harcállásponton. Mert ott bizonyos döntéseket meg kell hoznia és úgy egyébként is irányítani kellene az egész baromságot. Így amikor onnan ő eltávozik nagyon messze, elérhetetlen módon, erre akár azt is mondhatnám, hogy elfutott a felelősség elől, nem végezte a munkáját - és ebből a szemszögből eszembe sincsen már dicsőíteni, ellenkezőleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése