Mindenki felel a munkahelyén azért, amit tesz. A főnökének elsősorban.
Na itt kezdődik is a probléma, mert mi (nép, paraszt,dolgozó, tömeg satöbbi) csak addig vagyunk főnök, míg oda szépen beszavazzuk őket, aztán le vagyunk sajnálva. Négy évig történhet bármi, onnan csak kihalni lehet. Első döntés a fizetésük. És történhet bármi, senki nem felel semmiért. Nagyon ügyes…
Eltűnődtem azon az épp divatos sikítós szlogenen, hogy 20 éve rosszul megy a dolog, azért vagyunk kakában.
Nafene! Amennyire emlékszem, nem én, nem te, nem a doki, nem a bányász, nem a mentős, nem a tanár, nem a rendőr navigálta az országot, hanem 1990-től négy éves ciklusokban pár száz ember döntött arról, merre menjen, mit csináljon az ország, ők pár százan kormányoztak.
Én máshol dolgoztam, tehát másért is felelek. Te úgyszintén. A többiek is. És gondold csak el, néhány munkakörben mit osztogatnak, ha hibázol…
Gondolom, ildomos lenne, ha ezek az alakok is felelnének a dolgaikért. Elvégre is azt azért ne feledjük, hogy kézzel-lábbal tülekednek oda… Erre majd még visszatérünk.
Ezen párszáz ember neve természetesen visszakereshető, hiszen választások után a tülekedők névsora volt az első, amit a napilapok közreadtak. Nyugi, túl sok helyen megvan a névsor, nem eltüntethető.
Szóval, ha nincs benne a nevem a képviselők listájában, akkor talán nem is én vagyok a hibás abban, hogy ott tartunk ahol? Kezd alakulni a dolog. Ha meg nem én vagyok a hibás, akkor miért rajtam csattanjon állandóan?
Mint mondtam, én készséggel elhiszem, hogy 20 éve rosszul megy a dolog. Aki kiabálja ezt mostanság, neki csak hinni lehet, ugye… Na emberek névsorolvasás. Ki volt ott az elmúlt 20 évben? Mármint hogy a kormányzásban, aközött a pár száz között?
Na fiúk, akkor meg is van, ki cseszte el. Ti, bizony ti. Aki meg ott arénázik, hogy az előző banda a felelős, arra meg mindjárt visszatérünk. A húsz év elcseszett döntéseiért az felel, aki abban a húsz évben elvigyorogta a parlamentben a maga bárhány évét. Nem helyeslem, hogy a Kossuth teret átnevezzük Greve-térnek … Ma már azért más időket élünk … habár azok kedvéért, akik százéves dolgokra, szent-korona tanokra és ilyen badarságra hivatkoznak az új tákolmányban, talán nem ártana bemutatót tartani, hogy összefüggéseiben értsék a dolgokat…
Én viszont mást találtam ki. A húsz év nagyjából 7300 nap. Mindenkinek, aki az elmúlt húsz év alatt a parlamentbe ült, a vagyonkáját szétosztanám 7300 felé. Aki 4 évig volt ott, az 1460 napra eső pénzzel lóg, aki 20 évig, az cumi, mert az egész vagyona az államé. Mert ki mennyi időt töltött a 20 évből ott, ezek szerint badarsághoz adta a nevét, így hát az eltöltött idővel arányosan csengessen. Hát a rossz döntések miatt vállalni kell a felelősséget, nemde?
És mivel nem szeretem, ha madárnak néznek, természetesen az átíratott vagyon is beleszámít.
Aki közben elhalálozott, vagy súlyos beteg, azt nem piszkáljuk. Meg a családját se. Ez meg emberség kérdése.
Az előbbi bekiabálás, hogy az előző banda felelős, eszembe juttatta, hogy egyesek meg be se jártak dolgozni. Volt, aki évekig bakker. Mert megsértődött. Na, annak duplán számolnám a napokat. Mert azért álljunk már meg, az ellenség és az ellenfél között van egy kis apró különbség. Nevezetesen, hogy az ellenségesdire ráment az ország. Úgy kormányozni egy országot, hogy gáncsoskodunk, nemet mondunk mindenre, csak hogy bukjon a másik banda- szerintem nem lehet.
Na ezzel meg is volnánk.
Tudom, hogy előbbi módon bekasszírozott pár milliárd nem olyan túl sok pénz, de azért jól is jönne, meg kicsit nevelő hatású lenne…mert hát nem csak gyógyszerből, iskola-tej pénzből lehet ám elvenni, hanem attól is, aki hibázott…
Következő.
Aztán elgondolkodtam, mi is ez a tülekedés a képviselőségért? Ó, szép dolog tenni az országért… Mint említettem nem vagyok madár és nem is szeretem, ha annak néznek.
A nyugdíj minimum úgy 29 ezer HUF körül van most. Legyen hát a képviselői fizetés ennek a 15-szöröse, aki a fővárosban és 20 szorosa, aki vidékről képviselő. Motivációnak meg annyit, hogy ha a választási ciklus második évében jól mennek a dolgok, akkor emelkedjen még négyszeressel, azután évenként még kétszeressel. A következő választás után persze ez újra kezdődne. Mert a kényelem nem serkenti a jó munkát…
Vannak költségek, ezt én is tudom. Kapjon hát mindenki évi 200 ezer HUF-t egyéb kiadásaira. De hogy érezzék már, mit is rendelkeznek, számlára, áfásra wazze, pontosan kitöltöttre. Ami az utazási költségeket illeti: mindenki a megfelelő bérlet árát kapja, aszerint, honnan jön. Annyi szabadsággal, hogy a bérlettel a választó-körzetében szabadon utazhatna, mert ugye beszélgetni kell az emberekkel. Akinek viszont elektromos autója van, annak megtérítenék a tényleges autóval kapcsolatos utazási költségeit. Mert a környezetvédelemről nem pofázni kell, hanem tenni is érte.
Ezek után felőlem szavazhatnak a nyugdíj minimumról... persze ésszel, mert ha az ország megint csúszik, akkor megint dádá...
Majdnem elfeledtem a bizottságosdit! Forró kézfogás mindenkinek, aki a parlamenti bizottságokban dolgozik. Ennyi. De ez adómentes.
Na, most nézzük, ki is tülekedik még oda? Az asszem komolyan is gondolja.
Az apróbb rendrakással folytatjuk…
