néha hallgatni kell

Van oka, hogy nem mondhatod meg mindig a másiknak, amit gondolsz. Ha olyasmit juttatsz az eszébe, amin nélküled nem gondolkodna el, azért Te felelsz. Mert, ha elgondolkodik, akkor annál a gondolatnál elidőzik.
És minden gondolat, amelynél az ember elidőzik - akár szavakba foglalja, akár nem - feltétlenül árt vagy használ az életének.

Az emberek

nehezen, vagy sosem tanulták meg, hogy könnyű valakit úgy szeretni, ha mindig olyan, amilyennek te szereted. Ha valakit megkedvelsz, az mindig egy egész embert kell hogy jelentsen. Ha akár egy egészen kis részt is megtagadsz belőle, úgy nem a tiéd többé. Magad miatt veszted el, lassan, észrevehetetlenül, de biztosan.

tégy rendet

Pár év látszat-életet, azt hiszem

megtakarít egy jó és bölcs radír:

kitörli a világból csendesen,

amit a hiú ceruza leír.

barátok, hősök, téglák, árulók

... Óh, ember! napod gyorsan alkonyul,

rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr,

aki kiismert, undor tölti meg

tőled, lélegző hitvány sártömeg!

Szerelmed kéj, barátságod csalás,

szavad és mosolyod képmutatás! ...

közeledés

A várakozás - és ez meggyőződésem - nem hozza össze az embereket. Túl szűkre van szabva az időnk ahhoz, semhogy várjunk. Aki hamarabb meglátja a lehetőséget - indítson. Abbahagyni, visszalépni úgyis ráér. Mosolyogni kell és időnként megmondani, hogy mit érzünk, gondolunk a másikról. Nem olyan nagy dolog ez - mégha veszélyesnek is látszik. Egyedül nehéz, ha nem lehetetlen boldogulni. Vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy nem zavar a csönd. Elbújok egy pohár, egy cigaretta, egy mosoly mögé, és némán tudok örülni annak, ha olyan ül mellettem, velem szemben, akit szeretek. Mindegy, hogy jövő áll előttünk, vagy múlt mögöttünk. Ez csupán azt befolyásolja, hogy miről és mennyit beszélgetünk.

néha nem

Vannak utak, amelyeket nem követhetsz, ellenségek, akikre nem csaphatsz le, városok, amelyeket nem támadhatsz, és csaták, amelyeket nem vívhatsz meg.