“Nem eshet örökké!” – (The crow, 1994)
A messzeségben összeolvadnak a dolgok. Így csak hozzávetőleg emlékszem, valamikor 1995 végén – vagy ‘96 elején – de biztos, hogy tél volt, lett először mobilom. Egy Motorola 3200. Úuuh, az olyan hasábtelefon, olyan kilónyi… Mellesleg bányában is működött. Egy régi barátomtól kaptam.
És egyszer a kétezres évek elején félreléptem – Sony Ericson P910i s talán ránézve érthető is –, mert épp nem találtam alkalmasabb telefont. De igen hamar egy cimborának passzoltam:
Amúgy viszont… két évtizedig Nokiát nyűttem. A legkedvesebbek itt vannak. A 6110 – ami először tudta az irányított hangszórást. A 7650 – az első ‘okosteló’ – a világon bármit lehet vele távirányítani. Az N91 – a legjobb, zenét szolgáltató telefon, ráadásul full fémházban. És az N96 – tévé vevővel megtűzdelve.
Nem, valóban nem eshet örökké. Noha nem gondoltam, de lám, a Nokia sem örök. Hogy azért passzolta el az üzletágat, hogy a windows mobil rendszertől szabaduljon és 2017 környékén tényleg újra mobiltelefont gyártson, ezt nem tudom. Tény, hogy most nincs tovább.
Ám az N96-osom benne van a korban, még tudtam akkut szerezni bele, de azt hiszem elköszönős. Egyáltalán azt is furcsállom, hogy még tökéletesen működik. Ám eljött az idő. És közben nincs tovább Nokia sem. Mert találgatni a távolabbi jövőt felesleges, ha vége, akkor legyen vége. Nincs bajom a Microsofttal, de nem Nokia. Hátra arc, balra el…
Mivel számítok a 96-os végelgyengülésére, így telefon után vetődtem. El kell ismerni, megjelenésükkor – 2006-ban az N91 és 2008-ban az N96 is – igen sokba kerültek. De ami az Apple telefonok mostani háromszázezer forintos árát illeti, az vicc kategória. Ráadásként – ahogyan én látom – név mámor… és ennyi.
Nekiültem eltűnődni, mire is kell tulajdonképpen. Szégyenszemre be kell látnom, hogy – a dolgozós – évek során megszoktam, hogy mindig hightech masina van a zsebemben. Noha sosem volt a homlokomra ragasztva, sosem a folyosó széles nyilvánossága előtt (hadonászva és feltűnően) használtam őket, ezen akkor is nehéz túllépni, tehát bizonyos vonalat húzni kell. De hogy nem 300.000-nél, az hó’t ziher. Mostanság legtöbbet egyértelműen kerékpározás (utazás) közben kaptak arcukra a telefonjaim. Az akkuk a zenehallgatás, folyamatos távirányítás valamint pár speckó szoftver miatt, a telók maguk a fizikai (meleg, rázkódás, eső, kosz) igénybevétel okán. Nincs az a telefon, ami az N91 zenélését túlszárnyalja, így itt szemléletváltás szükséges - gondoltam és zenére tervezett jószág után néztem. Noha van mobil power bankom és napelemes töltőm is – és persze utánfutót is húzhatnék – de biciklin és utazásnál azért gátat kell vetni a cuccoknak, főleg az apró vackoknak, mert nemhogy segítségedre lesznek, de megkeserítik a napodat… Ezért üzemidőt, tárat, méretet és távvezérelhetőséget figyelembe véve – mert gombokat vagy érintőképernyőt csak addig nyomogatsz biciklin, amíg egy teherautó el nem magyarázza, hogy ne legyél ekkora pöcs… – megakadt a szemem az ipod nanón. A kisszámú bluetooth-os mp4 lejátszók egyikén. A Philipsnek is vannak jó lejátszói, de fizikailag nagyok. A Sony baromi drága. Az Apple cuccok is kicsit el vannak szállva, de jók és a méretük megfelelő. Az ipodok ráadásképp – természetesen nem high-endről beszélünk - igen jól zenélnek. A nano kicsi, vékony, 16 giga belemegy és zene céleszköz. Hogy csak a saját szoftverével lehet etetni – az nagyvonalúan felejtős. Az ára itthon nem tetszett, de az angol (UK) amazonon találtam egy palaszürke (slate) utcsó darabot, amit a rendszer – némi várakozás után - engedett is itthonra megrendelni. A minap ide is ért.
Bakker, de apró jószág! Nagyjából 5 egymásra tett bankkártya.Viszont tökéletes lesz. Elfér övtáskában, de akár igazolványok mellett is, mérete miatt nem akar majd ívben hajolni (persze nézek majd neki saját tartót). Súlya lényegtelen. Teljesen távvezérelhető – fontos, hogy kerékpáron ne kelljen előszedni és nyomogatni. Nem értettem mit nyavalygott mindenki, hogy csak Apple cuccokkal lehet társítani. Philips, Backbeat, Bluedio fejhallgatók elsőre szuperáltak vele. Nem fog kibírni 24 órát, de a spec-csatlakozójából van extra kicsi változat, ami a mobil power bank mellé lazán befér. 16 giga nagyon sok. Ráadásul ritka, hogy komplett zenei album legyen nálam, minek lenne? – otthon figyelnek. Csak azokat a számokat másolom át albumról, amelyek tetszenek is róla. Szóval a nano 16 gigája tuti elég… szükség esetén meg van hely telóban, fejhallgató tárjában és ha esetleg mégsem, a Nikon is megbír 32-64 giga zenét. Zene megoldva. Teló jön.
Ez elkeserítő. Még egy nappalt sem bírnak ki naftával. Ráadásul biciklin (zsebben, tatyóban?) minek nekem űrhajós felbontású, 15 ujjal nyomogatható érintős kijelző? Nagyok - övtáskában, biciklin feszülnek-törnek, ha egyáltalán elférnek. Spec-tartóba - kormányra - nem rakhatók, túl érzékenyek. Igaz, az Xperia Z és némely félig jó lenne – eső, por -, de a tartó azokat is megöli. Az Apple ára vicces. és nem is tetszenek, ráadásként óvni kell őket. Ajj mán, valamit ki kéne találni. Eszembe jutott, hogy a Nokia symbian – értem úgy, nem tömeg - rendszerrel üzemelt. Aminek – a hátrányai mellett – azért megvoltak a maga előnyei is. Így jutott eszembe először a BB. És azon is eltűnődtem, hogy a tényleg strapabíró telók között is szét kellene nézni. CAT, Doogee, Titan satöbbi – külföldön (főleg USA) nagyon sok van.
Azután rá kellett jönnöm, hogy a strapabíró telók, túl azon, hogy ütheted-vághatod őket, belül nagyon gagyik. Ahogy beleástam magam a témába, mindenhol azt láttam, hogy a hardverek múzeumba valók. Ez igaz a legújabb strapabíró mobilokra is.
Némely gyártó ráadásul “Apple vicces ár” szindrómában is szenved. Például a CAT. Mert ez a teló (B15Q) tényleg bírja a gyűrődést, és ha a képen nem is látszik, de élőben nagyon szép. Viszont a tudása… hmmm… Persze, akiknek tervezték, azoknak elég, de nekem nem jön be. Nem dolgozok felhőkarcoló építkezésen és nem mászok hegyet.
Körözve-kutatva a témában rátaláltam valamire. Az Evolveo új, okos, strapabíró telójára. Időbe telt, mert a cég – Evolve - módosított a nevén és utána el is tűnt a szolgáltatók kínálatából. Csak a régebbi típusokkal maradt látószögben egy időre. Nos ennek a belseje sem egy űrkütyü, de messze a legjobbnak ígérkezik: Evolveo Strongphone Q4.
Az ára, a kivitelezéséhez és tudásához képest nevetséges. Szép. Jól érzi magát a kormánytartón, másfél két napig bírja naftával. Nagyon jól navigál. Tökéletes lenne… De az internet információ özönéből leszűrhető valami, ami nincs ínyemre. Bizonyos darabszámú vásárlás után, több kisebb-nagyobb hibájú készülék akad. Mind szervizbe kerül. Másszóval, kiforratlan. Talán bevállalnám…
Ekkor jutott eszembe a BB. A világ talán legjobban optimalizált rendszere. Ezért is tökéletes fényhajtóművel nem rendelkező mobiltelón is. Viszont az eddigi telóik sosem tetszettek. Mostanáig… ráadásképp ez már (mármint a benne futó BB10.x ) android és apple dolgokra is optimalizálva van.
Igaz, a gyártó épp hullámvölgyből kapaszkodik kifelé… Viszont ilyen nincs a földműveseknek és butább sznobék is apple-oznak... Ajj, nem olyan egyszerű mobilt venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése