Egy dokumentum nagyon könnyen tartalmazhat eltérő betűfajtákat. Példának okáért, ha nem a magad által definiált stílusokat használod vagy azokat nem körültekintően hoztad létre, abban az esetben esélyes, hogy a címsorok és egyebek a törzs–szövegtől eltérő betűtípusra váltsanak. De abban az esetben is van esély a betűtípusok keveredésére, ha munka közben másfelé kalandoztál, esetleg vágólappal kapcsolatos műveleteket végeztél.
A máshonnan kapott dokumentumoknál pedig nem kell magyarázni, mekkora az esély arra, hogy bizonyos értelemeben kavarodás legyen bennük.
Különböző írások más–más célra valók, eltérő okból készültek. Egy könyvnél természetesen van létjogosultsága, hogy ne egy kaptafára hömpölyögjön az egész szöveg. Ám bizonyos dolgokon célszerű eltűnődni.
A törzs–szöveg, a fejezetek vagy alfejezetek, megjegyzések és lábjegyzetek miért is ne kaphatnának eltérő betűtípusokat? Ez az értelmezésben is segítség. De ennél tovább nem célszerű variálni. Azt viszont ne feledd, hogy ha így kezdesz neki a munkának, akkor azt logikusan végig kell vinni az egész terjedelmen.
A betűtípus választásánál szerintem az elsődleges az olvashatóság. Ezzel el is érkeztünk a talpas (serif) és talpatlan (sans–serif), vastagított és díszítő betűfajtákhoz. (Persze ez a téma ennél kicsit hosszabb.)
Ha egy megfelelő betűnavigátor programmal belenézel a gépeden lévő betűkészletbe, alapvetően mindent látsz egy betűfajtáról, ami számít. (Az alsó ű betűn rögtön láthatod, hogy azt a betűfajtát kerülnöd tanácsos, ha olvasóra szánod a könyvet.)
Általában azt tartják, hogy nyomtatott vagy hosszabb szöveget kényelmesebb talpas betűkkel olvasni, míg az elektronikus megjelenítőkre célszerűbb a talpatlan betűfajta. Annyit még megjegyeznék, hogy a talpas betűk megkönnyítik a szemnek a sor tartását.
Megfontolandó, hogy egy dokumentum egészét átállítod adott betűfajtára és ahol szükséges belejavítasz -, illetve a stílusok és egyéb beállítások (fejezet, lábjegyzet) úgyis átjavítják. Vagy toldani–foldani–javítgatni kezded.
(A számítógépre nem telepíthetsz számolatlanul betűfajtákat, mert abból előbb–utóbb komoly problémák adódnak!)
Az elektronikus könyvek közül bizonyos kiterjesztésűekbe beágyazhatod a betűkészletet. Ami annyit jelent, hogy készítéskor a könyv–fájlba becsomagolódik a megfelelő betűkészlet, így bárki letölti és megnyitja a könyvet, a betűkészlet a rendelkezésére áll. Magától értetődően, ez növeli a kész fájl méretét. Csak azok az olvasók tudják ezt kihasználni, amelyek a szóban forgó kiterjesztéseket kezelni képesek.
Kissé meguntam a gondolatjel problémákat. A magyar szövegben kettő fajta "gondolatjelnek" van helye. A többi előcibálása jól hangzik, de allűr kategóriás probléma...
Tehát: gondolatjel (-rövid) és kötőjel (–hosszú). Ez utóbbi kétszer hosszabb. A gondolatjelet mindig szóköz előzi meg és követi, kivéve soreleji párbeszéd, illetve írásjel követheti és úgy szóköz.
Ami a tartalmi dolgot illeti: a gondolatjel önálló mondatok, mondatrészek összekapcsolására szolgál, a kötőjel szavak és szókapcsolatok összefűzésére szolgál. És jelez még egyéb dolgokat is:
Az "1567-rövid1589" azt jelenti nagyjából akkortájt, az "1567–hosszú1589" pedig azt jelenti, hogy pontosan abban az időtartományban. A "Kovács-rövidTóth" azt jelenti, hogy egy Kovács-Tóth nevű személy, a "Kovács–hosszúTóth" pedig azt, hogy Kovács és Tóth nevű személyek. És még sorolhatnám.
(A fenti két "gondolatjelet" nagykötőjelnek hívjuk. A "sima" kötőjel - amelyből több fajta létezik: feltételes, nem törhető -, a szavak, szórészek összetartozására utal, vagy ha így érthetőbb, az összetartozás alternatívája.)
A Windows alkalmazások eltérően kezelik a bevitelüket, illetve annak szándékát.
A gondolatjellel nincs probléma, mert megtalálod a billentyűzeten. A nagykötőjel macerásabb. A nagykötőjelet (–hosszú) például a Wordben be tudod írni a "ctrl" és "minusz" jel - számbillentyűzeten - lenyomásával. Illetve, ha a Word be van állítva, akkor két gondolatjel (--) utáni szóközre a Word átváltja azokat nagykötőjellé –hosszú. Viszont például itt a böngészőben, a "ctrl" és "minuszjel" kombinációra a böngésző nagy eséllyel az ablakméret változtatásával reagál. Itt a megoldás az "alt" (bal oldali) nyomvatartása mellett a "0150" billentyűzése. Azt "alt" billentyű felengedése után megjelenik a nagykötőjel. (Legalábbis neked, amikor írod, mert a böngészők megjelenítése másképp működik. A böngészők működése miatt, mindenhol csak "-" jelet látsz a szövegben, ezért írtam mögé: hosszú vagy rövid. Egyébként html kódolásban épp megoldható lenne; a nagykötőjel kódja: "–" vagy "&andash". Ezt egyébként a böngésződ oldalelemzésében meg is tudod nézni. De ha kinyitod a Word-öt, ott kipróbálhatod, amit olvastál.)
Illetve természetesen alkalmasint a speciális karakter bevitel is használható.
Elméletileg még a szóköz milyensége is számít a jelek előtt–után, de ezt most hanyagolnám.
(Azt pedig ne feledd, hogy az angolban hosszabb gondolatjel van és ott a mondatokat sem egy sima szóközzel zárják.)
Mindenféle bántó szándék nélkül, lenne még megjegyzésem.
Aki nekifeszül egy könyvvel való szórakozásnak a gépén, az minden bizonnyal ismeri a google-t. Hát használni kéne. Ha egyéb nyalánkságok helyett beírod a keresőbe: "nagykötőjel" vagy épp "hosszú gondolatjel" furcsa módon arra is működésbe lendül. És sokkal többet megtudhatsz róluk, mint amit én most ideírtam.
A Word helyesírási javítója tanácsokat ad és általában nem megoldásokat!
A szöveggel való babráláshoz elkél a gép mellett (vagy program szinten, esetleg beépülő modulként) helyesírási tanácsadó vagy szabálygyűjtemény.
Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy egy érdekes regény olvasása közben nincs az az ember, aki ilyen gondolatjel meg hasonló problémákra figyelne. A konvertáló programok viszont figyelik. Tehát ismét oda jutottunk: jó alapanyag - jó ebook.
| I. | II. | IV. | X. |
|---|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése