terhek II. - világtalan titkok

Igen, talán elsőre sokminden képtelenségnek látszik. De gondolj bele: nem történhet minden nap új dolog. Ahhoz nem elég nagy a világ. És ha ebből indulsz ki, és miért is ne? – akkor valami olyasmi sül ki belőle, amire valamikor azt mondták: nincs új a nap alatt. Ez pedig valamiképp azt is jelenti, hogy egy dolgot egy másikon keresztül is meg lehet érteni. Sőt, talán az a legbiztosabb módja. Ezért, vigyünk bele egy csavart,a csúsztatások között…
Pár dolgot azért előre tisztáznunk kell.
 A világ csak neked kicsi. Amúgy nagy. De ha így jobban érted: amit nem láttál –és ennek sok oka lehet -, attól még létezhet. És ez előbbi fordítva is felettébb igaz.
Amit nem látsz, annak több oka lehet. Túl közel van. Eltakarják előled. Nem akarod észrevenni. Nem tudod látni.
Hagyd a titkokat. Ráfizetsz. Sokaknak a reggel egy rossz nap kezdete. Meglehet okkal. De miért is nevezted el az üveget semminek? Valamikor eljön egy pillanat, amikor titokká teszed az első dolgot. Azért, hogy megvédj valakit. Magad, vagy jószándéktól vezérelve valaki mást. Nagyjából akkor csöngettél be a pokolba.
Megfontolandó, hogy mibe pusztulsz bele. Abba, hogy van valamid, vagy annak hiányába? Mert első esetben volt valamid - valameddig. A másodikban viszont…
Bárcsak visszaforgathatnám az időt… - ismerős? Egyébként megoldható. Két dolog ehhez: akkor, mikor eldöntesz valamit, ott és akkor az te voltál. Nem volt más lehetőség. Ezt hagyd is. … az idő úgy megy vissza, ha csatatér helyett mezőre gondolod magad – többet nem segíthetek.

Nem szokásom és most sem fogok magyarázni. De … javasolnék valamit. Majd második olvasásnál helyettesíts bizonyos dolgokat. Minden mondatot érthetsz másképp is…
Nem tudhatom, hogy mit látsz az ablakon át, ezért …
 Cseréld a világot egyik emberre, az ablakot másikra… vagy a fedőt, vagy a zajt, titkokra vagy fontos (volt) személyre, vagy fontosabb (kezd lenni) személyre. Vagy a gondolataid közül nevesíts érzéseket, vagy tégy belátásod szerint–, ha már látni akarsz.

Most pedig gyere velem.
…
… óriási ez a konyha. Hát igen. Az ember (túl) sűrűn találja itt magát. Szép nagy az ablak. Ahhoz mindenki közelebb lép. Főleg, hogy magasan vagyunk. Fent a domb oldalán. Persze, hogy ki kell rajta nézni. Látni a világot, ami alant terül el. Lépj csak közelebb, hiszen mindig így szoktad. A kedvenc helyedre állsz, és csak utána fókuszálsz a világra. Az orrod persze sosem ért az üveghez és a leheleted sem hagy nyomot az üvegen, arra mindig vigyáztál. Az már feltűnő lenne…
Ki tudja mit látsz? Tényleg a tájat?
Ha csak mondanám, nem hinnéd el nekem. Megmutatni egyszerűbb lesz…Ezért inkább meglököm az edény szárítót. Lecsúszik a halom tetejéről egy fedő. Csattan egyet a földön. A zajra megmozdulsz. A világ megfelelő zajaira mindenki mozdul… Arrébb a megszokott helyedről.
Távolabbra kerülsz, és abban pillanatban már látod is, ami egyébként mindig is ott volt. Ott az ablak üvege. Nem épp tiszta, eddig mégsem vetted észre… Furcsa ugye?  Nem tudom mi a dolga: kint tartja a világot? Bent tart téged? De abban biztos vagyok, hogy kintről a világ jobban lát téged, mint te a világot. Az előbb megmutattam miért: a világ messzebbről szemlél téged, épp ezért pontosabban lát.

Ja, a titkok. Igazából azok nem láthatók. Senki sem látja őket, az őrzőjükön kívül. Csak az árnyékukat. Mint a napórán… reggel kicsi, délutánra megnő… nap, mint nap… átível tájon és üvegen…
És tudtad, hogy titok az, amit azzá nevezel ki?
Nem véletlenül van kezemben a távirányító. A zene ahhoz passzol, amit eddig mondtam. A szövege pedig ahhoz, amit már nem mondtam tovább.

Egyébként, ha az ablaküveg tiszta,vagy épp más okból, fedő helyett egy poharat is lelökhettem volna, de arra a zajra előre lépsz. És akkor nem meglátod, hanem beleütközöl…
Az igazi ok, amiért a fedőt választottam, az, hogy a pohár is üveg…

Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.
Úgy mosolyogsz, mint aki titkol valamit,
azért hazudsz, mert neked kéne megőrizni.
Ám senki sem tud titkot tartani, senki sem tud titkot tartani.
Miért van, ha sötét dolgokat teszünk, akkor elmondjuk?
Benn ég a fejünkben, tiszta pokollá alakul.
Nem bírjuk ki, ... mindig elmondjuk...
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha az egyikőjük halott.