Éppen azelőtt, hogy a legelésző birkanyájat megpillantottam volna eltűnődtem valamin. Pontosabban olvastam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott. Látván, hogy működnek az emberek:
Mindent megtesznek azért, ha akarnak valamit. Szinte sose adják fel a keresést, próbálkozást. Mindig megoldás, kiskapu, lehetőség után kutatnak. Ez még hagyján is, de ahol a szeretet, szerelem is belép motivációs tényezőnek, ott az ember képes megállíthatatlan fokozatra kapcsolni. Láttunk ilyet elégszer. Ezek miatt nyűgözött le pontosabban ezért érdekes nagyon, az ezer éve feltett kérdés. Valahogy így hangzik:
Különös, nem de? hogy számtalanok közül
akik előttünk keresztülmentek a sötétség kapuján
senki sem tért vissza, hírt adjon nekünk az útról,
melyen hogy felfedezzük
nekünk is végig kell mennünk.
(Omár Khajjám)
Hmmm… ez tényleg jó kérdés. Miért senki se? Ezer évek teltek el. Az úton(?) számlálhatatlan mennyiségű ember végigporolt(?) már. És mind hallgat. Se egy fütty-szó, se egy levél, vagy fénytávirat…
Talán… nincs ki és nincs miről hírt adjon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése