Amikor felébredtem már nem voltam egyedül otthon. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszúhajú!Vasárnap:
Amíg eszméletlen voltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy a bal mellemen valami forradás van. Egyáltalán nem fáj. De már pusztán az a körülmény, hogy az új teremtmény első bemutatkozása nem járt baj nélkül - nem sok jóval biztat a jövőt illetően.
Hétfő:
Ez a hosszúhajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt.
Ma borús idő van. Keleti szél süvít. Valószínűleg esőt kapunk ... Kapunk? Miért beszélek többes számban? Mi kapunk? MI az, hogy mi? Hol ragadt rám ez a többesszám? Most jut eszembe, hogy az új teremtmény szokott így beszélni.
Kedd:
Az új teremtmény folyton beszél. Főként azzal foglalkozik, hogy a dolgoknak nevet adjon. A nagy vízesést - amit úgy szeretek - elnevezte Niagarának. Nem értem miért. Azt állítja, hogy az a zuhatag pontosan olyan, mint egy Niagara, tehát nem is lehet más nevet adni neki. Mondhatom gyenge indok. Jómagam már semmit nem nevezhetek el. Az új teremtmény maga ad nevet mindennek, ami az útjába kerül, mielőtt én még szóhoz jutnék. Itt van például egy új madár, a Dodó. Azt mondja, csak rá kell nézni, mindjárt tudhatjuk, hogy Dodó, mert pontosan olyan, mint egy Dodó. A név már rajta is fog ragadni. Mégis fárasztó és hiábavaló lenne, ha ezeken a dolgokon bosszankodnék, pedig mit jelent az, hogy pontosan olyan, mint egy Dodó? Én talán olyan vagyok, mint egy Adó? Azért is Ádám lesz a nevem, a madarat pedig Drontónak fogom hívni és kész...
Szerda:
Az eső ellen kalibát építettem, de nem tudom békességben, egyedül használni. Az új teremtmény egyszerűen betolakodott. Amikor megpróbáltam, hogy kiszorítsam, arca, amelyet kézfejével dörzsölgetett, nedves lett, és olyan hangokat adott, mint némely állatka, ha bajban van.
Csak ne beszélne annyit. Szakadatlanul fecseg. Mindez talán úgy hangzik, mintha mindenáron akadékoskodnék vagy ócsárolni akarnám ezt a szegény teremtést. Eszembe sincs. Csakhogy eddig még nem hallottam emberi beszédet, ezért bántja a fülemet minden új és szokatlan hang, mely álmodozó magányom ünnepélyes csendjét zavarja. Az új hang túl közel van hozzám, szorosan a vállam mögött, vagy a fülem mellett, előbb az egyik, aztán a másik oldalon. Eddig inkább olyan hangokat szoktam meg, amelyek távolabbról jönnek.
Péntek:
A dolgok elnevezése vígan folyik tovább, nem tehetek ellene semmit. Közben az új teremtmény olyan logikát árul el, amely ellentmond az enyémnek - tehát nem i lehet helyes.
Szombat:
Az új teremtmény túl sok gyümölcsöt eszik. És ami a legaggasztóbb, főleg az almát kívánja meg, különösen, amióta hallotta, hogy némelyik alma fogyasztása tilos. Úgy látszik, különösen szereti a veszélyes dolgokat, bár azt állítja, a sok gyümölcsöt csak a karcsúsága kedvéért falja. Jellemző a logikájára, hogy a karcsúság kedvéért kockára tenné még a Paradicsomot is.
...
