Keresés a blogban és máshol

2012. május 26., szombat

ajándék

Mivel nem valami fényes idő van - tegnap háromszor szakadt az eső -, így belefér itthon lomolni. Kezembe akadt egy gondosan becsomagolt doboz-féle. Már majdnem megfeledkeztem róla...

Nem olyan régen, az egyik haverom fia, addig kerülgetett, míg végül elém állva kinyögte, segítségre lenne szüksége. Vártam, hogy folytassa, így hozzátette, hogy csak elme-roggyant ötlet húzhatja ki a pácból.
Ez megtisztelő.
Ajándékot szeretne adni -még nem bejáratott (friss ismeretség)- barátnőjének. Valami CD lemezt, de fogalma sincs milyen zene kerüljön rá, mert nem ismeri eléggé.
Hát, kiscsikó, ha te nem tudod milyen legyen a zene, akkor én honnan tudjam?
Megígértem neki, hogy alszok a problémára, mert elme-roggyant ötleteim reggel jobban támadnak. Ismeretlen embernek zenét... ez ostobaság, de az alapötlet adva volt, így aztán körbe jártam a dolgot.
Az jutott eszembe, hogy ha már CD-nek kell lennie, akkor úgy kell ügyeskedni, hogy a gazdája töltse meg valahogy tartalommal...
Fogtam magam, előhalásztam néhány printelhető CD lemezt, majd a monitoron használhatónak látszó képek után néztem.
Így született meg pár darab lemez, aminek az elejére kép van nyomtatva, de egyébként üresek. Gondoltam, dupla ajándék, mert egész jól néznek ki, és azt írhat rá, aki kapta, amit csak szeretne.
A haverom fia elképedve nézett - megakadva az üres szón-  a lemezekre, de kis idő múltán -és látván őket- egyre jobban vigyorgott. Elvitt párat, a többi pedig a mai napig eltűnt előlem.

Forgattam egy ideig őket, mihez kezdjek velük, aztán eszembe jutott a canadahun árverése. Ki tudja, talán másnak is szüksége van ilyesmire...











2012. május 19., szombat

üvegpoharak V. pandora szelencéi


… és soha, de soha ne nyúlj te a dobozba. Aki kavicsot dob a múltba, annak ágyúlövés jut válaszul.


Van egy dolog, amit én úgy hívok: ücsörögni. Szeretem. Persze nem kényszerű várakozásra értem, kellemetlen helyeken. Hanem mikor az ember önszántából ücsörög. Igaz a várakozást is lehet bizonyos körülmények között ücsörgéssé lényegíteni: példának okáért a vonaton. Az óra 5 percenkénti nézése nem segít a dolgon, ha te vezetnéd a mozdonyt, akkor se mehetnél gyorsabban – csak felborítanád a szerelvényt. Így szerintem ezzel – bölcsen – két teendő van: indultál volna el hamarabb, ha időre mégy, vagy pedig lényegítsd át a türelmetlen, felettébb ostoba idegeskedést ücsörgésnek. Meglátod, sokkal jobb lesz. Az ücsörgés egyik lényege az, hogy egyrészt időt adsz magadnak nézni, aztán pedig időt adsz magadnak a látásra is.


Egyedül vagy akár másokkal, ismerősökkel vagy épp majdnem idegenekkel, tömérdek helyen lehet ücsörögni. A parkban, játszótéren, teraszon, a présház előtt a diófa alatt, a kertben régi hintaszékben, tábortűz mellett vagy épp a nappaliban.
Egyik érdekesebb, mint a másik. Csak adj időt magadnak. Elismerem, 10-20 másodperc elég, hogy megállapítsd, ez a nappali tisztára van nyalva. Aztán kimégy kisdologra és meglátod a kosztól felismerhetetlen flakonokban lapuló tisztítószereket…
De nem ezért jöttünk most ide.
A türelmes ücsörgés mindig elvezet oda, hogy előkerülnek … ők.
Nem is sejtenéd, mennyi helyen lehetnek. Van, aki pontosan tudja hol vannak. Van, akinek az egész helyet ki kell borítania, hogy megtalálja. Megesik, hogy szem előtt vannak. De nem ritka, hogy lapulnak… fiók mélyén, poros bőröndben, ágy alatt, pincében, padláson.
De mindenütt megtalálod őket. Ők „a dobozok”.


Ha eljön az idő, előkerülnek. Mert aki beszél hozzád, kézzelfogható bizonyossággal akarja megtámogatni, amit mond. A történetet, ahogyan ő látja. A dobozban viszont ott szokott lapulni az igazság. Sosem egy tárgyban. És főleg nem abban, amivel épp előtted integetnek... a lényeget rejtő tárgyat, már az előbb félrelökték hanyag/gondos kezek ... Ha tudsz ücsörögni, érteni fogod...

Az idők során számolatlan sok dobozt szedtek már elő, a számolatlan sok történethez, amit hallottam. Lapultak ott elszakadt karláncok, aranymedálok, üvegcserepek, bonbonos-papírok, megfakult levelek, gyűrt fényképek, rozsdás kulcsok, összegyűrt vonatjegyek, régi gyerekjátékok, összetört órák, üveg-címkék, fakult papíron verstöredékek, és hihetetlen dolgok. A történetek persze –látszólag – mindig mások.


Aztán megértettem. Formájára nézve teljesen mindegy mi van a dobozban. A lényeg máshol lapul. A mondandójukban. Ezek a tárgyak, megfelelő körülmények között, képesek összefoglalni a történetet, ami révén a dobozba kerültek. Illetve, azt hiszem pontosabb, ha azt mondom, hordozzák az igazságot.
Nagyjából ezer dobozolt tárgy közül hét-nyolcszáznak két mondanivalója van a régen történtekről:

- Miért ... (szerettél annyira, mikor én nem szerettelek?)
- Ha akkor ... (azt mondod, amit gondolsz, most nem kellene keseregned.)


És soha, de soha ne nyúlj, te, az előtted lévő dobozba … ezek a tárgyak nehezek. Nem a te dolgod változtatni a súlyukon. Nem is tudod, hogyan kell. Ezért legyen eszed, maradj csöndben és mozdulatlan… A kézhez, ami a dobozt tartja, tartozik valaki, aki épp történetet mond. Hidd el, ennyi idő után már neki van igaza.

2012. május 15., kedd

Szex, party and lies - Mentiras y gordas, 2009

Mentiras y gordas, 2009
Szex, party and lies
Subtitles- english and hungarian
(Szex, party és hazugságok - angol és magyar felirattal.)



directed by: David Menkes, Alfonso Albacete
107 minute, spanis film drama - spanis young from his life.

Please, first 'play' button, after click on 'CC' button - subtitles changed hungarian or english!
'Play', затем 'CC' - английском и венгерском субтитры!
With age limit!



ASIN: B002QD9RTY
ASIN: B003O9XV78 (blu-ray) only A/1



If you liked to view it on a mobile telephone or tablet-pc:
With age limit!














Cast and information:

Tony - Mario Casas
Marina - Ana María Polvorosa
Carola - Ana de Armas
Nico - Yon González
Sonia - Marieta Orozco
Zene: original soundtrack (Juan Carlos Molina, Juan Manuel Sueiro )
(adaptation: music: Purcell - King  Arthur, text: John Dryden
The Cold Song- What power art thou.)
Tony el messias - Drum Machine (The cold song)
Let me freeze again to death - Angel Chirinos (The cold song)
La verdad - Fangoria


mentiras y gordas - magyar felirattal


cold song la verdad film


2012. május 13., vasárnap

terhek II. - világtalan titkok


Igen, talán elsőre sokminden képtelenségnek látszik. De gondolj bele: nem történhet minden nap új dolog. Ahhoz nem elég nagy a világ. És ha ebből indulsz ki, és miért is ne? – akkor valami olyasmi sül ki belőle, amire valamikor azt mondták: nincs új a nap alatt. Ez pedig valamiképp azt is jelenti, hogy egy dolgot egy másikon keresztül is meg lehet érteni. Sőt, talán az a legbiztosabb módja. Ezért, vigyünk bele egy csavart,a csúsztatások között…
Pár dolgot azért előre tisztáznunk kell.
 A világ csak neked kicsi. Amúgy nagy. De ha így jobban érted: amit nem láttál –és ennek sok oka lehet -, attól még létezhet. És ez előbbi fordítva is felettébb igaz.
Amit nem látsz, annak több oka lehet. Túl közel van. Eltakarják előled. Nem akarod észrevenni. Nem tudod látni.
Hagyd a titkokat. Ráfizetsz. Sokaknak a reggel egy rossz nap kezdete. Meglehet okkal. De miért is nevezted el az üveget semminek? Valamikor eljön egy pillanat, amikor titokká teszed az első dolgot. Azért, hogy megvédj valakit. Magad, vagy jószándéktól vezérelve valaki mást. Nagyjából akkor csöngettél be a pokolba.
Megfontolandó, hogy mibe pusztulsz bele. Abba, hogy van valamid, vagy annak hiányába? Mert első esetben volt valamid - valameddig. A másodikban viszont…
Bárcsak visszaforgathatnám az időt… - ismerős? Egyébként megoldható. Két dolog ehhez: akkor, mikor eldöntesz valamit, ott és akkor az te voltál. Nem volt más lehetőség. Ezt hagyd is. … az idő úgy megy vissza, ha csatatér helyett mezőre gondolod magad – többet nem segíthetek.

Nem szokásom és most sem fogok magyarázni. De … javasolnék valamit. Majd második olvasásnál helyettesíts bizonyos dolgokat. Minden mondatot érthetsz másképp is…
Nem tudhatom, hogy mit látsz az ablakon át, ezért …
 Cseréld a világot egyik emberre, az ablakot másikra… vagy a fedőt, vagy a zajt, titkokra vagy fontos (volt) személyre, vagy fontosabb (kezd lenni) személyre. Vagy a gondolataid közül nevesíts érzéseket, vagy tégy belátásod szerint–, ha már látni akarsz.

Most pedig gyere velem.

… óriási ez a konyha. Hát igen. Az ember (túl) sűrűn találja itt magát. Szép nagy az ablak. Ahhoz mindenki közelebb lép. Főleg, hogy magasan vagyunk. Fent a domb oldalán. Persze, hogy ki kell rajta nézni. Látni a világot, ami alant terül el. Lépj csak közelebb, hiszen mindig így szoktad. A kedvenc helyedre állsz, és csak utána fókuszálsz a világra. Az orrod persze sosem ért az üveghez és a leheleted sem hagy nyomot az üvegen, arra mindig vigyáztál. Az már feltűnő lenne…
Ki tudja mit látsz? Tényleg a tájat?
Ha csak mondanám, nem hinnéd el nekem. Megmutatni egyszerűbb lesz…Ezért inkább meglököm az edény szárítót. Lecsúszik a halom tetejéről egy fedő. Csattan egyet a földön. A zajra megmozdulsz. A világ megfelelő zajaira mindenki mozdul… Arrébb a megszokott helyedről.
Távolabbra kerülsz, és abban pillanatban már látod is, ami egyébként mindig is ott volt. Ott az ablak üvege. Nem épp tiszta, eddig mégsem vetted észre… Furcsa ugye?  Nem tudom mi a dolga: kint tartja a világot? Bent tart téged? De abban biztos vagyok, hogy kintről a világ jobban lát téged, mint te a világot. Az előbb megmutattam miért: a világ messzebbről szemlél téged, épp ezért pontosabban lát.

Ja, a titkok. Igazából azok nem láthatók. Senki sem látja őket, az őrzőjükön kívül. Csak az árnyékukat. Mint a napórán… reggel kicsi, délutánra megnő… nap, mint nap… átível tájon és üvegen…
És tudtad, hogy titok az, amit azzá nevezel ki?
Nem véletlenül van kezemben a távirányító. A zene ahhoz passzol, amit eddig mondtam. A szövege pedig ahhoz, amit már nem mondtam tovább.

Egyébként, ha az ablaküveg tiszta,vagy épp más okból, fedő helyett egy poharat is lelökhettem volna, de arra a zajra előre lépsz. És akkor nem meglátod, hanem beleütközöl…
Az igazi ok, amiért a fedőt választottam, az, hogy a pohár is üveg…




Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.
Úgy mosolyogsz, mint aki titkol valamit,
azért hazudsz, mert neked kéne megőrizni.
Ám senki sem tud titkot tartani, senki sem tud titkot tartani.
Miért van, ha sötét dolgokat teszünk, akkor elmondjuk?
Benn ég a fejünkben, tiszta pokollá alakul.
Nem bírjuk ki, ... mindig elmondjuk...
Van egy titkom, meg tudod tartani?
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
mert kettő úgy tart titkot: ha az egyikőjük halott.



Noordzee, Texas - North Sea, Texas


North Sea, Texas – Texas az Északi-tengernél


Belga film, 2011.
Rendezte: Bavo Defurne
Ha nem múltál el 14 éves, akkor ne nézd meg ezt a filmet!
Eredeti hang, angol és magyar felirat (a film nem túlbeszélt alkotás).





Pim: - (Ben Van den Heuvel)/Jelle Florizoone
Gino: - (Nathan Naenen)/Mathias Vergels
Sabrina: - (Noor Ben Taouet)/Nina Marie Kortekaas
Marcella: - Katelijne Damen
Yvette: - Eva van der Gucht
Zoltan: - Thomas Coumans



Pim a belga-francia határ környékén, a tengertől nem messze éldegél. Az anyja Yvette – nagy ívben tesz a fiára, teljesen lefoglalja saját élete. A kölyök sok időt tölt a Texas nevű szórakozóhelyen, ahol anyja énekel és harmonikázik. Egy szerencsétlen napon Marcella – Sabrina és Gino anyja –, összeszedi az utcán sírdogáló Pimet és hazaviszi. Pim szinte harmadik gyereke lesz.  Yvette egy ősbunkó fickó után beújít egy régi ismerőst és egy reggel Pim arra ébred, hogy az anyja lelépett a pasijával, egyszerűen magára hagyta. Pim Mercallához költözik – Gino közben elfüstöl a barátnőjéhez pedig Pim hozzá ragaszkodik a legjobban, Sabrina pedig a nem viszonzott szerelme miatt ellenséges Pimmel  –, ám az asszony hamarosan meghal, de előtte elárul egy titkot a gyerekeknek.
Ez nagyjából a film fekete kerete. Noha ez egy filmdráma … majd meglátod.
Tartsd távol a filmtől kiskorú gyerekeidet, az alkotás korhatáros!

Teljes képernyős mód - ikon a jobb felső sarokban. (Full screen - ikon top right.) Englis/hun subtitle.


ASIN: B007S0DJ76 (dvd- region 2)
ASIN: B00F0D2TK6 (blu-ray)


Jelle Florizoone és Mathias Vergels







2012. május 12., szombat

sorkiemelő

Ha valakiről vagy valamiről úgy akarsz írni, hogy ne ismerjenek rá, egy teendőd van. Leteszed a tollat, papírt és nem írsz semmit. De néhányan egyéb megoldást választanak. Széttördelik a mondandót, aminek mások vagy felfedezik az értelmét vagy nem.
Ezért jók a sorkiemelők.
Nyomot hagynak a bűnös városokon, csíkot húznak a függvénytáblázatokban, megjelölik az üvegpoharakat, megmutatják a terheket és néha rajzolnak Terabithia tükreire...




Itt találod az egyik utolsó töredéket: üvegpoharak V. - Pandora szelencéi.



üvegpoharak III. - törmelék


7.
Fogj két darab papírt. Egyiket vedd magad elé. Rajzolj rá valamit. Fát, vagy lovat, vagy házat. Bánom is én, valamit. Tedd félre, fogd a másik lapot. Rajzold rá ugyanazt. Nem, ne másold. Ahogy az előbb rajzoltál, ugyanúgy csináld. Akarhatod, hogy ugyanolyan legyen... De nem másolhatod, legalábbis géppel vagy fénytechnológiával nem. Szabadkézzel felőlem nyugodtan.
Nézd meg a két rajzot egymás mellett. Látom vigyorogsz, mert egyformák…
Naja... Most tedd őket egymásra, és fordulj a fény felé... Hogy átüssön a két rajz. Azok az eltérések, amiket most már látsz, azok a …. a különbség. Ami majd szakadékká tágul. Nem hiszed? Mozdíts a fényforráson… az igaz, hogy onnan eltűnt egy árnyék …, de amott meg lett egy újabb…
… és most tudod mi jön: rajzolj két papírlapra hasonlóan: embert. Mivel klónozott emberek nincsenek, azért nem fénymásolhatsz és indigó se nincs.
Ha van humorod, akkor jöhet a fény, de pontosan tudod, mi lesz az eredmény...
És a 'fény' szó helyére esetleg keress egyéb kifejezést...

8.
{Egy nyolcvannyolc részes filmet harcoltam le. Az érdekelt, hány helyen szól úgy benne a zene, hogy a jelentek alatt egy működő televízió vagy rádió szól a szerepkők mögött. Ha nem csináltak belőle filmzenét, akkor miért dugták el ily módon? Vagy valamit csak sugallni akarnak vele?
Az ilyen betétekhez nehéz hozzáférni. Keresni, kutatni kell. A lényeg, hogy e kutakodás miatt úgy esett, hogy az egyik monitoron megjelent egy fekete-fehér archív felvétel. És felötlött bennem egy gondolat.}
Domján Edit egy felvételét kértem ki magam elé. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
A másik monitorra Dalida egy felvételét. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
Ugyanazt tették. Énekeltek. De egyformán. Nem, persze, hogy nem azt. (Domján Edit azt mondta: köszönet mindenért, Dalida pedig: הבה נגילה [Örvendjetek]) De egyforma volt. Valahová messze néztek és oda is énekeltek. Azt hiszem a jövőbe szánták. De vajon kinek …
Akárhány női előadót néztem meg archív felvételen, ez az érzés mindig visszatért. Valamit tudnak. De mit?
Talán tudják az örök élet titkát?
Az örök élet titkát neked is ismerned kell... Nemrég mondtál neki esti mesét…


10.
Többen ültek az asztalnál, húsz és ötven év között. Meséltek mindenfélét. Nem igazán a történetek érdekeltek. Különben sem illik hallgatózni.
Egyszerűen érdekelt, ki melyik történetre figyel oda jobban. Érdekes. Némely történetre osztatlanul figyeltek, más történetekre nem. Ez nem feltétlen személyeknek szólt. Valamiféle szóródást mutatott a kép. Eltartott egy ideig, míg bevontam a változókba a beszélgetők életkorát. Ettől kezdve pofon egyszerűvé vált a dolog.
A jövőben játszódó történetek a legérdekesebbek…
Nos, a jövőben játszódó történetek…., tudod az értelmezés ez esetben (is) helyzetfüggő… Mint említettem, húsz és ötven között ültek az asztalnál…

11.
A dolgok csak úgy nincsenek. Mindig van kezdetük. A ház is csak akkor tud összedőlni, ha előtte megépül. Jól vagy rosszul, de meg kell épülnie… És furcsa ez a házépítés – valaki akar építeni egy házat. Az lehet, hogy a többiek helyeslik és segítenek, de ha hűvösen és bölcsen belegondolsz, akarni csak az akarta, aki kitalálta ezt az építést... Nem hiszed? ... nos fogj két darab papírt. Az egyiket vedd magad elé...
Öööö, és most tűnődj el pár dologról: hűség, árulás…

De ezt már rád hagyom… végtére is ez csak törmelék.

terabithia tükrei XXIV.


Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára úgy általában teraszon. Mármint kiülős… Ezen pedig, mely mindig is kedvencem volt… akkor voltam utoljára ücsörgős, mikor a magam módján előadtam, nem jövök többet. Mert átlépett az idő a dolgok felett. Persze ez sem igaz, inkább az volt a baj, eltűntek a hozzáértők, és mire szétnéztünk, már túl sok széken ücsörögtek földművesek... Megesik ez, ragaszkodsz valamihez, áltatod magad, aztán mire észbekapsz, már rég más vesz körbe, mint amit erővel látni akarsz. Valahogy hangulatom lett a régi teraszhoz… Ma este fogtam egy fotelt, és mint rég, kényelembe helyeztem magam. Rajtam kívül nem volt ott más, a világ szokásos hangjai meg csak zsongtak, ahogyan azt máskor is teszik Délután esett az eső, a felhők a naplemente irányába húzódtak, a másik oldalon kitisztult az ég ebből pedig csalóka fényjátékok alakultak ki: a nap felől lett sötét és ellenkező irányba mindent elöntött a narancs-vörös fény. Egész érdekes volt. Szokatlan, de megejtően szép.
A különös fényekhez betársult a szomszéd fiatalok zenéje, ezévi első kerti-partijukat rendezték, nem túl messze. Pár éve szoktak oda. A cetlijüket, mint máskor is, megtaláltam a kapufélfán: rajta egy üzenet, hogy ma kicsit hangosak lesznek. A jó modor olyan, mint az utazóláda: minden belefér, ami kellhet… Nem zavart különösképpen a zenéjük, de nem is nekem való volt, arra viszont emlékeztetett, hogy keressek valamit, ami itt és most épp megteszi. Keresetem egy fejhallgatót és betoltam egy lemezt a gépbe, aztán kisétáltam a teraszra, belevágtam magam a fotelomba. A zene, a fény, terasz és fotel – ez már magában is elég, hogy elrántsa az embert egy sosem volt világba.
De igazából ezeket már meg tudom fogni. Akaratom ellenére nem tud elvarázsolni. Amire nem készültem, talán mert rég nem jártam itt, az a nyár első esti esőjének velejárója. Egyébként is csodálatos a mindenféle virágzó növény, de az eső életet és mágiát adott annak az illatözönnek, amit a szél felém hozott.

És e mágia ellen nincsen orvosság… amikor megérzünk valamit a szélben…valami illatot, úgy betódul az ember tüdejébe, oktalan jókedvet, szárnyaló szabad érzetet ad és az ember, pár pillanatra, pusztán a szél és a fűszeres mező illatától úgy véli, szép az élet…

… az engem mindig is lenyűgöző olajfűz virágának illata teljesen befont. … Csak egy pillanatra csuktam be a szemem, csak pislantottam, de ennyi elég is volt… Mire kinyitottam, már nem a megszokott tájat láttam, hanem másikat. A völgyben ott sorakoztak a házak: elől a kovácsé, akinek hét fia van (Orson Scott Card). … A túloldalon, ahol a hegyek nyújtózni kezdenek, ott van az erdő, ahol Eragon (Christopher Paolini) a sánta szarvasra vadászott… Valahol a távolban, ott lapul a Délvidéki-jósda (Michael Ende), rímelő hangja visszhangzik az oszlopok között… A hegyeken túl, a messzeségben, a harmadkor utolsó háborúja dúl (Tolkien)… még távolabb …
És innen már nincs visszaút, egy villanás és átléptem a hídon (Katherine Paterson) abba a világba, amelynek neve szólássá emelkedett köztünk az idők során... ahol annak idején ajándékba kaptam a tükröket rejtő dobozt... Újra ott álltam a kézművesek utcájában, az üvegmíves kertkapuja előtt, oldalt pedig ott ringott a búzamező (Exupéry)… amiről sosem egyezett a véleményünk.

Minden bizonnyal ostoba dolgok ezek. De van, ami javukra szól. Ha valaki e világokba lép, akkor azt és úgy mondhatod meg neki, ahogyan te helyénvalónak tartod.
A másik pedig, hogy sosem, de sohasem lesz egy kiskacsából hattyú.
Kivéve, ha nyitsz egy történetet. Azt pedig csak ilyen helyeken teheted.
Hogy miért tennék ilyet?
Mert a történet előtt úgy fénylett a szemed, ahogy. Közben pedig úgy csillogott, ahogy.
És ez nekem elég.

***remark***
Megérintettem a fejhallgatót, hogy elinduljon a „Northbound”…
…és kinyitottam a laptopot…
… magam elé kértem azt a képet, ami már régóta foglalkoztatott. …vajon kell-e egyáltalán írni valamit hozzá vagy elég ez a zene a képhez, hogy elrántsa azt, aki majd megnézi?

A fiataloknak a szomszédban nem volt jó napjuk. Nem tudtak tüzet gyújtani. Mérgesen keresgéltek valami gyújtós félét, ki-be rohangálva a házba, egyik dühösebben vágta be az ajtót, mint a másik. Mintha segítene … …aztán megoldották, találtak egy könyvet, abból téptek ki pár lapot… …eszembe se jutott, hogy szánalmasak lennének … egyszerűen ostobák.



tükrök-II. tükrök-IV. tükrök-VIII. tükrök-XIII. tükrök-XIV.